Ma Magyarországon győzni tudott egy párt, melynek vezetője nem állt ki egyetlen vitára sem, évek óta nem válaszol kérdésekre, nem nyilatkozik másnak, csak a saját mikrofonállványainak, de hazaárulónak bélyegzett minden másként gondolkodót.

Győzni tudtak úgy, hogy ma, Európa közepén, lassan 70 évvel az utolsó minket is érintő háború után minden mondanivalójuk a háborús fenyegetettségről, a „kultúránk és fajtánk” miatti rettegésről, kerítés mögé bújásról szól.

Győzni tudott egy párt, ahol a miniszterelnök rokonai és barátai, strómanjai és oligarchái lassan a nevükre vették a teljes országot: minden az övék már, a trafikok, a földek, a kastélyok, a vadászterületek, a kempingek, a bányák, az erőművek.

Győztek annak ellenére, hogy rájuk égett számos köztörvényes bűncselekmény, a vádemelést csak az általuk állított legfőbb ügyész és bűntárs akadályozza meg.
Győztek úgy, hogy az ország teljesítménye egy felívelő gazdasági környezetben is sereghajtó a régióban, belefullad a korrupcióba – mely listán 20 helyet csúsztunk le az elmúlt 8 év alatt.

Győztek úgy, hogy lakossági elégedettség és boldogság szempontjából Európa sereghajtóiként, egy rettegő és bezárkózó országból lényegében „No-go zónának” nyilvánítottak minden nálunk boldogabb helyet.

Győztek úgy, hogy ezermilliárdokat herdáltak el a miniszterelnök hobbijára – ennek ellenére fociban pont ott állunk a rangsorban, ahol az összes többi jelentősebb nemzetközi összehasonlításban.

Ahogy a dolgok állnak, megszerzik a parlamenti helyek kétharmadát, s vele e teljhatalmat, a jogot és lehetőséget hogy hetedszer is átírják az előzőleg is általuk írt, Alkotmánynak csúfolt tákolmányt.
Igen, lejtett a pálya. Ők írták a választási törvényt, húzták meg a körzetek határait, nyitották meg az országét kivételesen a tegnapi jeles napon. Csaltak is minden bizonnyal több helyen, szavazatokat vásároltak, munkahely vagy közmunka elvesztésével fenyegettek, nem létező kis pártokat alapítottak. Övék már a média nagyon nagy része, az országosan fogható TV-k egy kivételével, a megyei lapok, a rádiók nagyja – vidékre alig jut el más gondolat, alternatíva híre.

Igen, az ellenzék is olyan, amilyen, nagy részben 8 évet végigüldögélt, leharcolt, korábban így vagy úgy hiteltelenné vált, egymással marakodó, osztozkodó figurák gyülekezete.

Mégis, mindez kevés lett volna egy ekkora győzelemhez, a matematikailag tökélyre vitt pontosan kétharmadhoz, ha az ország valóban mást szeretne. Az internet korában információ aktívan kereshető, a források hitelessége leellenőrizhető.

Erre sok millió magyar nem vette a fáradtságot.

Ma Magyarország még legalább négy évre Orbán Viktort választotta, mert őt érdemli.

Aki másként gondolja, annak kevés alternatívája marad. Lehetne persze utcára vonulni, „forradalmat csinálni” - egy kicsivel több, mint a szavazók fele így is változást szeretett volna –, de ki szeretne néhány millió életéért, javaiért rettegő, fanatizált honfitársával szembekerülni? A polgárháború nem alternatíva. Lehetne még elkezdeni alulról építkezni, a vidéket járva felrázni az embereket, röplapokat és szamizdat irodalmat terjeszteni, mint a „régi szép időkben”, de bevallom, ehhez semmi kedvem és türelmem – csinálják az ellenzéki pártok, képviselőik ezért is kapják a fizetésüket. Jelen állás szerint sok év telik még el, mire a magyarok többsége tudatos, információkereső, azt mérlegelő, a köz javát is tekintetbe vevő szavazó lesz. Lehetne még kitalálni egy jobb hívószót, egy rettentő fenyegetést, melytől a Fidesz ellenében lehet rettegni és mozgósítani – ehhez meg gyomrom nem lenne.

Megosztással, gyűlöletkeltéssel, hazugsággal nyerjen más. Lehetne persze még beállni a sorba, hátha csurran- cseppen még valami a népnemzetit magukban most megtaláló NER-huszároknak is – ehhez meg a gerincem nem hajlik már eléggé. Marad az utolsó: „Most lemerülök, és kibekkelem őket!”. „Kertész leszek” , „s már semmi nem zavar, amihez nincs közöm”. Választok néhány projektet a szűkebb környezetemben, maradok a kisebb közösségemben – innen pedig egy időre kiszállok. Ha pedig majd kilépünk az EU-ból, mert elapadt a zsé, a kontroll pedig akadályoz, a csodakerítés pedig körbeér, nehogy a Nyugat-Európában portyázó hordák ide is átcsapjanak – én majd kislisszolok az utolsó megmaradt résen. Köszönöm, hogy eddig néha meghallgattatok.

Odakint tavaszodik,
az élet szép.
Üdv
T “

Forrás: Facebook