Továbbra is csak körvonalazódnak az Erzsébet-utalványhoz hasonló rezsiutalvány tervei 

– erősítette meg lapunknak több Fidesz-közeli forrás. Ismereteink szerint a támogatás forrásául az állami költségvetés szolgálna.

Ezen túlmenően viszont furamód nem tapasztalható lényegi elmozdulás ahhoz képest, amire idén májusban Dorkota Lajos, a Magyar Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnöke már utalt lapunknak. Eszerint a lehetséges kedvezményezettek közé a nehéz szociális helyzetűek, a nyugdíjasok és a nagycsaládosok is beletartozhatnak.

A rezsiutalványról szóló értesülésünket az önmagát rezsibiztosnak kinevező Németh Szilárd Fidesz-alelnök még aznap egy nyilatkozatában elismerte.

A témában Lázár János kancelláriaminiszter a múlt heti Kormányinfón újságírói kérdésre egyrészt kijelentette, a „rezsicsökkentés nincs napirenden”, később viszont már arra utalt, a „napirend” szót csak arra a napra értette.

Kifejtette:

Brüsszel a MEKH központi ármeghatározási jogát szeretné "megütni", ők viszont azért "küzdenek", hogy a magyar állam szociális szempontokat is érvényesíthessen a tarifában.

Ez azonban több szempontból is téves.

A hazai díjak nagy részét a kormány határozza meg. A MEKH csak a díj kisebbik szeletéért felel.

Az Európai Unió más-más indokkal, de mindkét tételt támadja, ám a MEKH ármeghatározási jogát éppenséggel nem.

Brüsszel követeléseinek egyáltalán nem mond ellent, ha a kabinet szociális szempontokat érvényesítene a díjban.

Mi több: maga Brüsszel is határozottan szociális szempontok érvényesítését követeli.

Megkeresésünkre Dorkota Lajos – Lázár János első kijelentését voltaképpen cáfolva - annyit közölt lapunkkal, hogy az előkészítő munka továbbra is zajlik. A részletek bemutatásától azonban már elzárkózott. Ez azért fura, mert közeledik a fűtési szezon, illetve a Fidesz szempontjaiból alapvető választások.

Lapunk belső értesülései szerint mindezek mögött az áll, hogy a kabinet továbbra se tervez általános rezsicsökkentést. Ennek magyarázatául leginkább azt hozzák fel, hogy a 2013-2014-es mérséklések után már „nem szeretnék tovább terhelni az energiacégeket”. Ez számos szempontból élesen vitatható beállítás.

Orbánék így egy kalap alá veszik az elmúlt évek során az állam által átvett energiakereskedelmet, illetve a jórészt multikézen maradt vezetéküzemeltetést. Pedig e két kör élesen elkülönül. A javarészt külföldi kézen maradt, hatalmas vagyont kezelő vezetéküzemeltetők költségei alig függenek a világpiaci energiaár-változásoktól.

Az, hogy a közműhivatal itt mi alapján „fogad be a tarifába” egyes költségelemeiket, régi rejtély.

Annyi tudható, hogy a 2013 januári, 10 százalékos díjcsökkentés érdekében saját szabályaikat is áthágva figyelmen kívül hagytak bizonyos költségtételeket. Ilyen például az iparági nyereség- illetve közművezetékadó, vagy a csöveken elillanó gáz ára.

Bár ezt bíróság jogerősen is kimondta, majd az EU kötelezettségszegési eljárást indított, az Orbán-kabinet a tételeket továbbra se ismeri el. Pedig szakértők szerint erre adódna lehetőség díjemelés nélkül is.

A Fidesz „érvként” gyakorta felhozza, hogy a rezsihivatal korábban kamu költségkimutatások elfogadásával szolgáltatott alapot az áremelésre. Noha a kormánypárt szokás szerint nem sokat törődik állításai bizonyításával, az érzetet szakértői szemmel is nehéz cáfolni. A papíron független közműhivatal így rendre a politikai megrendelésekhez szolgáltat szakmainak látszó hátteret.

Eszerint viszont a korábbi irány pont az ellenkezőjébe fordult, így ma már a vezetékek fenntartásához alapvető költségeket se ismerik el.

Az továbbra se kizárt, hogy az energiatársaságok trükkös költségkimutatásokkal tornásznak a bevételeiken, de egy biztos: a gázvezetékcégek jó része tavaly hatalmas veszteségeket ért el.

A kabinet év elején állítólag kissé javított a megtérülésükön, bár Brüsszelt ez a jelek szerint nem hatotta meg, hisz az eljárást nem függesztették fel.

Élesen elkülönül ettől a lakossági energiaszolgáltatók, illetve a mögöttük álló nagykereskedők helyzete.

Utóbbiak beszerzési ára a világpiaci energiaár-mozgások nyomán könnyen számolható, és a háztartási értékesítésre szánt áram és gáz belső átadási tarifái is ismertek.

Az áram- és gáznagykereskedelmet, illetve a gázszolgáltatást ma már kizárólag a magyar állam végzi. A Démász megvásárlásával az áramszolgáltatásban is megjelentek, bár itt az Elmű-ÉMÁSZ és az E.ON továbbra is a németeké.

A külföldiek kiszorításában az Orbán-kabinet ütemérzéke – szokás szerint – szerencsésnek mondható.

Miután a nemzetközi árcsúcsok idején elhatározott rezsicsökkentésekkel az iparágat kifektették, az állam, amit lehetett, összevásárolt. Ezután a nemzetközi árak a rezsicsökkentést többszörösen meghaladó mértékben, töredékükre zuhantak, ám az Orbán-kabinet nem csökkentette tovább ezzel együtt a díjakat.

Az így képződő extrahaszon viszont már az állami nagykereskedőknél gyűlik.

Gázfronton ennek mértéke könnyen számolható, hisz a Fidesz törvénymódosítása nyomán ezt elszámolási különbözet” jogcímen külön tételben kell nyilvántartani.

Ennek mértéke

– mint arra Tóth Bertalan szocialista frakcióvezető nemrég felhívta a figyelmet -

csak tavaly ötvenmilliárd forintra rúgott.

Ennek felhasználása közel húsz százalékos lakossági gázárcsökkentést tenne lehetővé. Ráadásul 2015-re ezt az extrahasznot szakértők még többre becsülik.

Az árampiacon ilyen mérvű nemzetközi áresés nem volt, ám a lakossági díjmódosítást itt is rendre a gázéhoz igazították. A szintén szóba került víz ára független a világpiactól és az ágazat állítólag komoly pénzhiánnyal küzd. Távhő-, illetve hulladék-rezsicsökkentési tervekről nem hallani.

nepszava.hu