h i r d e t é s

Zene és művészetek élvezete az iszlámban

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Zene és művészetek élvezete az iszlámban

2020. április 21. - 13:50

 

Sokan kategorikusan tiltják a zenét, táncot, figurális ábrázoló művészetet az Iszlámban. Ilyen tiltás a Koránban nincs. 

A kép illusztráció! - Forrás: khalidzaheer.com

Elvek vannak és nem szolgálati szabályzat. A Korán Isten szava, amit Mohamed (béke reá) „lebutított” a mekkai és medinai emberek befogadásának szintjére és ez a szunna, a hagyomány. Tudom, most a fél világ kiakad a „lebutított” kifejezésen. Ismétlem: nem Mohamed (béke reá) volt buta. Mohamed értette isten szavát, sőt ő értette a legjobban, hiszen próféta volt. De a mekkai és medinai emberek agya, csak abban a korban és helyen működött. Arra a szintre viszont a Korán kinyilatkoztatásait napi gyakorlattá kellett tenni. Tehát Isten szavát oda kellett adaptálnia, közérthetővé, fogyaszthatóvá, gyakorolhatóvá tennie. (Ezt a gondolatot a jövőben még sokszor el fogom ismételni). Ebből az adódik, hogy ahova eljut a Korán szava, ott mindig hasonló módon kell azt „lebutítani”, amiben Mohamed (béke reá) szunnája a módszer, amit követni kell. Tehát módszer és nem tárgy. Így kellene ezt ma is tenni. Fontos ismerni, fontos átvenni alkalmazásokat, de az elvet kell követni, amit a Korán ad. Példa: a sivatagi arabok számára egy kő, ami megmozgatta fantáziájukat, lélekkel bírt és olyan képességeket tulajdonítottak annak, ami egy ma élő ember számára nevetséges. Ők azt bálványként kezdték követni, azonban egy ma élő embernek eszébe sem jutna Michelangelo Dávid szobra előtt leborulni és hajlongani. A zene szerepe is más volt. Az a plim-plim dünü-dünü, amit akkoriban zenének neveztek az élvezeteik csúcsát jelentette nemi örömökkel, orgiákkal. Nem mondom, hogy ma ilyen zenei közelítés nincs, de a logika nem egy kategorikus tiltást követel meg, hanem a motiváció elemzését és utána a kellő döntés meghozatalát. Íme a Korán:

„Akik vallásukat nevetség és játék tárgyává tették, s elcsábította őket az Evilági élet.” A Napon elfelejtjük őket, ahogy ők is elfelejtették e Napjuk találkozóját és megtagadták Áyáinkat. (Korán 7:51)

Itt egyértelműen arról van szó, hogy ne járasd le a vallást és a lejáratáshoz ne használj a korodban népszerű eszközöket. De ha a zene ugyanakkor éppen azt a célt szolgálja, hogy megfogalmaz egy általad mélyen érzett gondolatot, amit tovább tudsz adni, akkor miért lenne tilos? Ilyen a Koránban nincs. Mondom a Koránban és nem másban, ami utána jött és emberi. Ily módon a zene és művészet megfelelő kezekben pont a térítés egy útja. És íme a Korán:

Mi bizony vezetjük Utunkon azokat, kik Értünk küzdenek. Mert Allah azokkal van, kik jótevők (Korán 29:69)

„Küzdenek értünk útjainkon”: A legtöbb, mit ember tehet, hogy küzd Allah útján, Amennyiben erre eltökélten, kitartással rááll képességeivel, hitével és forrásaival, Allah Kegyelmének Világossága beteljesedik rajta.

Tehát a szándék tisztessége az, ami egy Hozzá vezető utat legitimál.
Álljon itt két példa:

De állhatna is Yusuf Islam, Melanie Diops és rengeteg más művész, aki zenében éli meg iszlámját. Az első Sami Yusuf, népszerű pakisztáni vallási énekes, aki tömegeket vonz. A másik pedig két fekete rapper lány. Első hallásra lehet rájuk kígyót-békát kiabálni és Haram-ozni. Ki az a két csadoros luvnya, aki lejáratja az iszlámot? Ha a két nővérünknek ez a szándéka, akkor valóban Haram, amit tesznek. De ki tudja? Lehet, hogy ezzel a felfogásukkal egy olyan tömegből merítenek követőket, akiket megszólít a rap és tanulni, olvasni kezdenek, így közelebb kerülnek a gondolathoz. Ha így közelítem, akkor a két lány a rappet egy Útnak használja, amit Allah szentesít, hiszen ez az út Hozzá vezet.

A fenti gondolatokat kizárólag saját véleményemként tettem közzé. Isten bocsájtsa meg, ha hibáztam.

Címkék: 

 

h i r d e t é s