Ennek genetikai bizonyítékára bukkantak a Tel-Aviv-i Egyetem és a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói, a 18. századi váci múmiák vizsgálata során.

A mozgásszegény életmód, az elhízás és a feldolgozott élelmiszerek azok a tényezők, amelyek az orvostudomány szerint közrejátszhatnak a vastagbélrák kialakulásánál.
A vastag- és végbélrák a második leggyakoribb a halált okozó daganatok sorában. A kutatók általában az Adenomatous polyposis coli (APC) nevű gén mutálódását társítják a halálos betegséggel. Felmerül a kérdés, hogy melyik létezett előbb? Létezett-e a vastagbélrák már a múltban is, vagy valóban a modernkor terméke?

A Tel-Aviv-i Egyetem anatómus, antropológus és genetikus kutatói, Michael Feldman, Israel Herskovitz, Ella H. Sklan, Rina Rosien-Arbesfeld, Gila Kahila Bar-Gal  a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusaival, Pap Ildikóval és Szikossy Ildikóval  együttműködésben folytatott kutatásai szerint valószínű, hogy a végbél- és vastagbélrákra való genetikai hajlam megelőzte az ipari forradalmat. A kutatások az egyik 18. századi váci múmiába fedezték fel a halálos gént.
A vastag- és végbélrák a modern idők leggyakoribb egészségügyi veszélyei közé tartoznak. A kutatások célja annak kiderítése volt, hogy az APC-mutáció a régebbi időkben is rejtett-e egészségügyi veszélyeket. Szerettük volna megtudni, milyen gyakori volt az előfordulása, és azt is, hogy a gén mennyire hasonlított a ma elfordulóhoz. Szerettük volna megtudni, hogy az ember idézte elő a rák előfordulását vagy a természet maga alkotta?

A több évvel ezelőtt elindult, számos tudományterületet felölelő nemzetközi együttműködések során már kiderült, a Váci lelet-együttes múmiái kitűnő állapotban őrizték meg például a tuberkulózis kórokozóját. Ezt követően arra is kíváncsiak lettünk, megtalálható e a többszáz éves testekben  a vastagbélrák genetikai mutációja is.

A mumifikálódott lágy részek egy új fejezetet nyitnak a kutatástörténetben”, mivel nagyon gyakori, hogy sok betegség a lágyszövetekben marad fenn, és nem a test legellenállóbb csontjaiban és a fogakban.
A magyar múmiák ideális lehetőséget teremtenek, hogy részletes genetikai elemzés során a legkülönbözőbb kórokozókra bukkanjunk. A váci múmiák közül egy hordozott rákos mutációt, ez pedig a szakértők szerint annak a jele, hogy a genetikai hajlam a rákra a korábbi korokban is ugyanúgy létezett, mint ma. Mivel eddig csupán egy egyén maradványaiban sikerült kimutatni a mutációt, a szélesebb körű következtetések levonásához további vizsgálatok szükségesek.

Forrás, tudósító: Kiss-Stefán Mónika, Magyar Antropológusok szóvivője