A kórházak kapacitásainak újraosztása, az irányító, azaz a domináns pozíciók kiosztása várhatóan a fővárosban okozza majd a legtöbb konfliktust, amivel Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár is tisztában van

- legalábbis a szakállamtitkárság által szervezett múlt heti háttérbeszélgetésről megjelent tudósítások szerint. Úgy tudni, szinte minden változik, a pontos részletek azonban még nem ismertek. A tervezett átalakítást vezérlő, eddig megjelent szempontok kapcsán viszont kérdések sora merül fel.

A kórházak pozicionálásánál egyes vélemények szerint a tevékenység széles körű volta, azaz a szakmai komplexitás, illetve a sürgősségi ellátásban betöltött szerepkör lesz az alapvető szempont, mások a pénzügyi helyzetet, a jelen struktúrában felhalmozott adósság nagyság, illetve ennek elmúlt időszakban észlelt növekedési ütemét tartják meghatározó értékelési alapnak.

Utóbbi kapcsán érdemes egy pillantást vetni a  budapesti kórházak nem csekély adósságállományára, amelynek több mint 50 százaléka ráadásul hat kórházra (két speciális feladatú országos intézet, és négy nagy területi kórház) koncentrálódik.

Ma még nyitott kérdés, mit is kell majd a változások keretében tervezett kapacitás újraosztáson értenünk: hiszen a fővárosban működő kórházak esetenként teljesen eltérő feladatokat látnak el. A háttérbeszélgetésen elhangzottak szerint a budapesti ellátást a komplex ellátás irányában kívánják elmozdítani, s ezt az elvárást jelenleg leginkább az Uzsoki utcai Kórház, illetve a Szent László - Szent István Kórház közelíti meg. Ám, hogy e két intézmény valóban, megfelelne egy komplex ellátási centrummal szemben támasztott követelményeknek, azt a Falus Ferenc volt tisztifőorvos nevével fémjelezett, keddi, Markáns beszélgetések című, a sürgősségi ellátással foglalkozó háttérbeszélgetés résztvevői is egyöntetűen cáfolták. Amellett, hogy a plusz forrás bevonása nélküli kórházi átalakítást eleve kudarcra ítéltnek minősítették, az is felmerült, a centrumrendszer következtében az ellátandók még nagyobb köre esik majd ki a rendszerből, amit épp az átszervezés leplezhet el.

Önálló, multidiszciplináris kórház?

A budapesti kórházak nagy része csak gazdasági értelemben önálló, tevékenységében, szakmai működésében egymásra utalt. Szűkebb értelemben - a sürgősségi feladatok ellátására helyezve a hangsúlyt - komplex kórháznak azt tekinthetjük, amely egy telephelyen önállóan képes elvégezni a kijelölt ellátási terület komplex sürgősségi ellátását - beleértve a baleseti, a sebészeti és a kardiológiai/belgyógyászati sürgősségi ellátást is. Ugyanennek a kórháznak, ugyanezen telephelyén rendelkeznie kell a sürgősségi feladatok ellátásához szükséges háttérrel is, azaz korszerű képalkotó eszközökkel (ultrahang, röntgen, CT, MR), folyamatosan üzemelő laboratóriummal, és a sürgősségi ellátás során még potenciálisan szükségessé váló további kiegészítő orvosi szakágakkal.

Egy többszörös sérülés ellátása már dilemmát okoz

E szempontrendszernek vidéki orvosegyetemek, és jó néhány jelentős megyei kórház is megfelel, Budapesten azonban lényegében egyetlen olyan kórház sincsen, mely minden feltételt teljesít. Olyannyira nincs, hogy a napokban például egy többszörös traumát szenvedett budapesti sérültnél még az is felmerült, Szegedre kell szállítani helikopterrel ahhoz, hogy egy helyen láthassák el sérüléseit.

Mint a Markáns beszélgetés szakértői fogalmaztak: a budapesti sürgősségi ellátásánál betegebb, pazarlóbb és veszélyeztetőbb nem nagyon létezik a világban. Így aztán, még az extrém esetektől függetlenül sem csoda, hogy a mentőszolgálat feladatainak jelentős részét köti le a kórházak közötti betegszállítás. Még leginkább az Állami Egészségügyi Központ - Honvédkórház központi telephelye nyújtja a legsokrétűbb szolgáltatást, csakhogy ez egyúttal a honvédség mára már egyetlen megmaradt kórháza is.

Tágabb értelemben egy komplex kórháznak a teljes sürgősségi ellátás biztosítása mellett számos egyéb ellátást - közte a gyermekgyógyászat, a daganatos betegek sugaras és gyógyszeres kezelése, fertőző betegek ellátása - is biztosítania kellene. E kiszélesített elvárásnak viszont már valóban egyetlen egy budapesti intézmény sem felel meg önállóan.

Eltérő kapacitások, minőségi különbségek

A budapesti ellátás szervezése az elmúlt években - évtizedekben nem az egy kórházba koncentrált ellátás megszervezésre, hanem a feladatok (gyakran önkényes) megosztására épült, a rutin budapesti ellátásba bevonva a Semmelweis Egyetem, az országos intézetek, illetve a honvédség kapacitásait is. Komoly problémák forrása az is, hogy az általános feladatokat ellátó budapesti kórházak az ellátási területük nagyságától függetlenül teljesen eltérő arányú kapacitásokkal rendelkeznek, és teljesen eltérő minőségben is végzik a számukra kijelölt ellátási feladatokat.

Egy kórház működési kereteit alapvetően a kijelölt ellátási feladat, az ehhez szükséges eszközök és erőforrások, és a rendelkezésre álló finanszírozási összeg határozza meg. A magyar fekvőbeteg finanszírozás viszont nem a meghatározott feladatok ellátását, vagy az egész kórház működtetését, hanem a kórházban elvégzett, jelentett tevékenységeket fizeti, korlátosan. A kórházi feladatok finanszírozási rendszere elavult - így vannak olyan tevékenységi körök, melyek akár "nyereséggel" is végezhetőek, más tevékenységi körökbe (például sebészet) viszont szinte kódolva van a veszteség.

Napi működésük során a kórházak viszont csak minimális mértékben szabhatják meg elvégzendő feladatköreiket (kivéve például azon egyre gyakoribb eseteket, amikor az utolsó pillanatban lemondják a számukra aznapra kijelölt nagybudapesti felvételes ügyeletet). A kórház menedzsmentje csupán a felülről korlátozott finanszírozási összeg felhasználásáról, illetve a finanszírozás kórházon belüli megosztásának a változtattatásáról dönthet.

Ha a gazdaságosság a cél, ellátások tűnhetnek el

Ha a gazdasági stabilitás a legfőbb cél, akkor a kórházaknak korlátozni kell a veszteséges tevékenységeket. Ez ugyan látszólagosan jó gazdaságilag, de ha minden budapesti kórház egyszerre tenné ugyanezt, bizonyos betegségek és betegségcsoportok ellátása szinte napok alatt megszűnne a fővárosban.

A budapesti kórházi adósságlista kapcsán érdemes megnézni annak egy kórházi ágyra jutó mértékét is. Egy "átlagos" budapesti kórházi ágyra számítva egy évben ez 1,2 millió forint. A hat legnagyobb adós közül öt itt is a lista élén található, de az összességében jelentős adósságállománnyal küszködő Szent János kórházban például az egy ágyra jutó tartozás nem éri el a budapesti átlagot.

Fontos szempont lenne, hogy milyen mértékben játszik szerepet az adósságállományban, és annak újraképződésében a biztosított szakmai feltételrendszer minősége. Teljesen egyértelmű, hogy azonos ellátási feladat és finanszírozási keret mellett jóval gazdaságosabb a működés ott, ahol éppen csak a működőképesség határáig töltik fel személyi állományt és technológiai eszköztárat, mint ott, ahol mindenben meg szeretnének felelni a hosszú évek óta érvényes hazai minimál-feltételrendszernek.

Miközben a magyar egészségügy általános kapacitásainak jelentős része, és speciális kapacitásainak domináns része Budapesten működik, e kapacitások szervezetlenül oszlanak meg a budapesti kórházakban, ellátónként egészen eltérő szakmai profilokat és működtethetőségi lehetőségeket teremtve. Ma Budapesten számos alapszakmában 2-3-szor több ágy, és következményesen több ellátásra fordítható pénz jut egy-egy szerencsésebb kerület lakosainak a számukra kijelölt kórházban, mint az akár a szomszéd utcában lakó ismerősüknek, aki egy rosszabb kondíciókkal rendelkező kórházhoz tartozik.

Abban mindenki egyetért, hogy a budapesti kórházak helyzete már hosszú évek óta tarthatatlan és hosszú távú konszolidálásra vár. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról sem, hogy a rendszer  átalakítása nem főváros belügy, hiszen Budapest és Pest megye lakosain túl, a térségi ellátási rendszerben ide delegált megyék lakosságát és természetesen az ország minden más polgárát is alapvetően érinteni fogja.

napi.hu

{flike}