Üdvözlet kedves olvasóim és követőim, 

Ma ismételten magyarul szólok hozzátok, bár ezt a bejegyzésemet szándékomban áll angolul is leközölni, mert egy olyan témáról lesz szó, ami szó szerint a globális társadalmat érinti, és még csak nem is környezeti problémával állunk szembe, hanem ezúttal az itt élő emberi civilizáció gyarlóságait veszem górcső alá. Miközben szándékomban áll bemutatni egy magyar teológus, Perintfalvi Rita első könyvét is, ami a Szexuális visszaélésekről szól az egyházi közegekben. 

Mint hangsúlyozva a probléma nem egyszeri, nem egyedi és főleg nem elszigetelt, legalábbis a külföldi statisztikák is elég nyomatékkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy strukturális bűn elkövetésről van szó, aminek az okai több dologra vezethető vissza, mint majd olvashatjuk részletesen a tettesek profilját és módszereit. Nem szimplán egy naplószerűen megírt könyvről van szó, amiben az áldozatok megosztják az elszenvedett sérelmeiket, hanem világosan elmagyarázza a szerző azt is, hogyan és miért történhettek meg a borzalmas visszaélések velük és ebből a szempontból egy olyan formabontó, használati segédeszköz született meg, amivel az áldozatok szeretnének elsősorban segíteni abban, hogy minél több embert tudjanak a jövőben megvédeni a szexuális és spirituális kizsákmányolástól. " Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" tartja a mondás, de ez még kiegészíthető azzal a tétellel, amiről már nem egyszer beszéltem korábban, hogy "mások érdekében, amivel magamon is segítek, és gyógyulhatok"

Ugorjunk egy kicsit vissza pár évet az időben, hiszen maga a téma már jó ideje foglalkoztatja globálisan a lakosságot, jómagam a 2016-os Oscar díjas alkotás a Spotlight - Egy nyomozás részletei megjelenése óta foglalkoztat ez a  rendszerhiba, ami a 2001-2002-ben játszódó eseményeket ölel fel, amikor is a Boston Globe több tucat cikket közölt a Pedofil bűncselekményekről, amik a helyi katolikus egyházban történnek meg. A film végén felsorolták azokat az országokat és államokat, ahol előfordultak ilyen esetek, ám saját országomat nem láttam köztük, holott Szlovénia és Horvátország is a listában szerepelt. Emlékszem nem egészen tudtam napirendre térni a dolog felett, ha még "Timbuktu" is szerepelt ugyan hogy lehetséges, hogy ez nálunk egy "nem létező" probléma?  

A  bejegyzés címe sem a véletlen műve, hiszen az egyház az egyetemes jóság és igazságosság fellegvára. Tisztelet övezi és megbecsülés és olyan feltétlen engedelmességgel tartoznak a hívei hozzá, ami megkérdőjelezhetetlen és pont ez a felsőbbrendű bizalom, amivel adóznak a tagjai sodorja őket folyamatosan veszélybe és szünteti meg az éles látásukat és lesznek spirituális erőszak áldozatai, ami hangsúlyozom, nem az ő hibájuk. A legkülönfélébb eseteken keresztül kirajzolódtak visszatérő motívumok, amikkel az elkövetők a bizalmukba férkőztek, szinte nélkülözhetetlenné  váltak és fokozatosan lépték át a határokat szexuális ragadozók módjára. 

Ami miatt azonban túlmutat ez a téma az egyedi eseteken, az a viselkedési kultúra vagy annak hiánya,  amit az egyház több évtizedeken keresztül tanúsított és megengedett magának az áldozatokkal szemben, akik titoktartásra kötelezték őket vagy éppen kiközösítették a közösségből mert nem hittek nekik. Nem egyszer fordult elő, hogy a gyerekek hangjait saját szüleik nem hallották meg vagy bagatelizálták el a probléma komolyságát és nem hittek nekik, pusztán azért mert a nagy tiszteletben álló elkövetőről a külvilág elképzelhetetlennek tartotta hogy bűnös. Ebből látszik mennyire könnyű elaltatni a gyanút olyannak, akit felsőbbrendűnek gondolunk pusztán azért, mert Isten szolgájaként van aposztrofálva és ő ezt kihasználva garázdálkodik sorozatosan. Az egyik rövidebb történetből megtudhatjuk igazán hogy már a szerzetesek képzése és felkészítése során történnek visszaélések, és a bűntudat keltést, fegyelmezési eszközként használják fel. 

A cölibátus azonban nem az egyedüli ok, ami miatt előfordulnak ilyen esetek, ezen kívül pedig a homoszexuális beállítottság sem kizáró ok, csak azért mert a kisfiúk is az áldozatok között vannak. Pontosan azért fordulhatnak elő, mert a nőtlenség tilalma miatt nem érzik bűnös cselekedetnek, amiket tesznek. Így a most megszavazott pedofilok elleni törvény, ami a melegek megbélyegzéséről szól, csupán egy újabb egérútja többek között a magyar katolikus egyháznak is hogy elterelje a figyelmet a valódi elkövetőkről, akik szépen csendben tizedelik folyamatosan a saját nyájukat, okozva olyan mentális, lelki és nem egyszer fizikai  károkat, amiket évtizedekbe telhetnek feldolgozni az áldozatoknak. 

A könyv rendkívül alapos háttérkutatás után született meg, és nem mehetünk el szó nélkül azok mellett a személyek mellett, akinek köszönhető hogy napvilágot látott maga a rendszer probléma amit a korábbi egyházi főméltóságok és pápák nem kezeltek prioritásként. Ferenc pápa zéró toleranciát hirdetett ebben a kérdésben, 2019-ben fontos lépéseket is tett,  így a kezdő lökést neki köszönhetjük. Azonban jól látszik, hogy egyenlőre nem tudják globálisan kezelni a problémát mert nincs egységes állásfoglalás és maga a "titoktartás tradíciója" annyira erős, hogy csak is egy komoly tisztítási hullám vethetne véget egy igazságosabb rendszer megalkotásában, amiben a világi törvények alapján is megbűnhődhetnek a bűnösök, ne csak elbocsássák őket az egyház kötelékéből.  

Nagy kérdés hogy van-e jövője az egyháznak akkor, ha jó maga nem hajlandó magából kilökni a bűnösöket és bújtatja évtizedeken keresztül. És jóllehet nem az egyetlen színterep, ahol a ragadozók garázdálkodhatnak és tönkretesznek életeket, megnyomorítanak gyerekeket, és ezáltal saját híveik számát csökkentik folyamatosan, hiszen ki akarja gyerekét bízni egy olyan intézményre ahol nincs biztonságban? 

Se az időhúzás, se pedig a támadás és karaktergyilkolás immáron semmit sem ér, hiszen az igazság már látszik fehéren- feketén arról hogy PROBLÉMA van. Több szinten, több vonatkozásban, árulás, bizalommal való visszaélés, bántalmazás, és egy szinten "lélekgyilkosság" amiben az áldozatok hitét rabolják el. És csak azon múlik hogy túlélők lesznek-e, hogy mennyit bírnak ki és mentálisan mennyire erősek. 

Nem volt jó érzés szembesülni azzal a ténnyel, hogy sokszor a szeretet hiányos és bántalmazott vagy magányos  személyek bizalmát használták ki, mint a sebzett vad, amit a cápák könnyű szerrel kaparintanak meg. Akik segítséget és békét kerestek, de helyette még tovább taszították őket a mélybe, és e-mellett, mint emberjogi aktivista nem tudok elmenni szó nélkül. És a kétely, ami megfogalmazódik az emberben. (Ha gyerekként a sérelmeimmel az egyház felé fordulok bajba kerülhettem volna?) És biztos vagyok benne, akik külső szemlélők is pont ezeken gondolkoznak majd el, mert nagyon könnyű prédává válni, ott ahol az engedelmesség elvárás, és a bizalom feltétel nélküli. 

Holott mint volt hívő, szerencsére pozitív emlékeim vannak hittanórákról, táborokról, közösségi együttlétekről, amíg időm engedte. Mégsem bélyegzem hazugnak sem az áldozatokat, sem a szerzőt, aki vette a fáradtságot és beleállt az ügy feltárásába mint Ferenc, és vagyunk egy jó páran még akik változást szeretnénk hogy azáltal a társadalmunkat is jobbá tegyük, hogy változtassunk és kijavítsuk a hibákat, pedig semmi közünk nincs hozzá, mégis a belső hang parancsolja hogy másokkal is törődjünk és ne csak önmagunkkal a "vízöntő korszakában". 

A könyvet hamarosan epub-on is beszerezhetitek, és tervben vannak a fordítások is, de addig is megvásárolható több könyvesboltban pl. Libri, Líra a bookline honlapján pedig megrendelhető. 

Ám a szerző és csapata nem pihen, továbbra is várja azok jelentkezését, a [email protected] címre, akik szeretnék megosztani történeteiket, hogy segíthessen a gyógyulásukban. 

A könyv júniusban a 3. helyen végzett a Bookline listáján.