Tette mindezt azután, hogy a Fővárosi Törvényszék európai elfogatóparancsot adott ki Szabó Gáborné ellen. Furcsa történet és bár érthető a parancs, továbbra sem tiszta, hogy Kósa Lajost miért nem vették elő a hatóságok.

Egy 1300 milliárdos svindli gyanúja esetén az amúgy obszcén mentelmi jognak nem lenne szabad felülírnia az igazságszolgáltatás menetét.

Persze Kósa simán megkockáztatta azt is, hogy a nyilvánosság elé tárt közokiratok, hamisak és/vagy nem létezőek, a jelek szerint mégis csak bizonyíték értékű dokumentumokról van szó.

„Ugyan a Fidesz narratívája az ügy kirobbanása óta az volt, hogy itt Kósa Lajos az áldozat, de számos igen súlyos kérdés merült fel az esettel kapcsolatban: például hogy miért volt Kósa-közeli szereplőknek közös cége ezzel a nővel, illetve nem érzi-e felelősnek magát Kósa Lajos, amiért az általa aláírt közjegyzői papírok révén hozzásegítette Szabónét, hogy ártatlan csengerieket húzzon le arra hivatkozva, hogy a Fidesz alelnökével is üzletel.” /444/

A szóban forgó üzletben példának okáért olyan ajándékozásról is szó esett, amelyek kedvezményezettje Kósa Lajos anyja. A 800 millió forintos összeg már önmagában is megalapozza a politikussal szemben felmerült gyanút.

Mint ismeretes, a csengeri asszonyt a Nemzeti Nyomozó Iroda beidézte, de ő egy nappal korábban elhagyta az országot. Svájcból, ügyvédjén keresztül jelezte, hogy nem kíván hazatérni.

Hogy mennyi lehet igaz a Pesti Srácok írásában, nem tudjuk, de az biztosnak tűnik, hogy mire a kiadatás szóba kerülhet, addig akár hónapok is eltelhetnek. Bárhogy is, ha ez bekövetkezik, akkor Szabónénak bíróság előtt kell felelnie „több mint tíz éven át tartó csalássorozat elkövetéséért”.