A gyerekek vaságya rozsdás, a szülők nem tudnak lepihenni a kórteremben, a gyereknek nincs kórlapja, a nevét lemosható filccel a csempére írják.

A szobában a hőmérsékletet nem lehet állítani, így standard 27 celsius fok van.

Az ablakot nem lehet kinyitni, így a fertőző osztályon a bacilusok nyugodtan szaporodhatnak.

A tusolón (?) nincs sem ajtó, sem függöny. A penész, kosz leírhatatlan.

A zuhanyzós képek tényleg kemények:

Képek forrása: Csúcs Áron/Facebook/helyivalasz.hu

A vécét nem fotózta le, de azt írta róla, hogy

Annyira gusztustalan volt, hogy ha nem tudom hogy egy kórházról van szó, akkor azt hittem volna, hogy a kőbölcső nevű kocsma wc-jében vagyok.

A szülő megköszönte az orvosok hozzáállását, szerint nem rajtuk múlik, hogy az egészségügy évtizedek alatt idáig süllyedt, ebben a politika van benne vastagon. 

Talán akinek valamelyik hozzátartozója majd kórházba kerül (nem magánkórházba, hanem ahol a plebs is van), elgondolkodik ezen.

Kommentekben hasonló tapasztalokat kért, jöttek is bőven, nemcsak erről a kórházról. Van, aki azt írta, hogy ő is volt itt a gyerekével, neki jó tapasztalatai vannak. Sokkal többen vannak viszont azok, aki szintén borzalmas állapotokról számolnak be. Volt olyan terhes vagy frissen szült nő, aki szintén egy széken volt kénytelen a gyereke mellett maradni.

Van, aki azt írja, hogy van ugyan több emelettel feljebb pihenőhely az anyáknak, de nem akarták magukra hagyni a gyereküket. Volt olyan, hogy a gyerek is, a szülő is összeszedett egy újabb fertőzést. 

„A gyerekosztályról úgy adták ki a kicsit, hogy nagyon be volt sárgulva. Ébreszteni is alig lehetett. Bevittük a Gyerekklinikara. Egyből osztalyra küldtek, ahol infúziót kapott. A racsos agy stimmel. Az ablak is.

A hőmerseklet júliusban 35 fok volt. En is kaptam mellette ágyat, hiszen előtte héten szültem. A kicsit valami ezereves lavorban fürdethettem meg. Anyukam hozott be tisztítószereket s sikálta ki alaposan.

Nekem cukorbetegként kiírták a diabos étrendet. Keddig nem kaptam semmit. Orvos rá sem nézett a gyerekre hétfő délutánig, mikor már sírva könyörögtem egy nővérnek, hogy nem érdekel mennyibe kerül, de hozzon egy orvost. Mondanom sem kell, hogy a doktornő kedden is tartotta a kezét.

Nekem 2 emeletet kellett masznom, ha tisztálkodni akartam. Persze nem en voltam a fontos. A mellettünk levő szobában egy benfentes feküdt a szinten 1 hetes fiaval. 3 orvos ment megnezni, reggel este, hogy vannak. Mintha nem éppolyan emberek lennénk, mint ők.

S szerencsére mi 1 hét után távozhattunk. Soha ne kerüljünk vissza.”

„Fannit úgy mertem kivinni fürdeni, hogy előtte az otthonról bevitt, fertőtlenítős tisztítószerrel eltakarítottam a kiskàdat.”

A teljes cikk elolvasásához kattintson ide!

helyivalasz.hu