A politikai részvétel az egészséges demokrácia velejárója. Minél többen vállalnak szerepet különböző formában a politika és közélet alakításában, annál nagyobb az esélye annak, hogy meghallják a döntéshozók az „átlagember” hangját– írja a Pew Research Center, amely 14 országban (Magyarország mellett: Argentína, Brazília, Dél-Afrikai Köztársaság, Fülöp-szigetek, Görögország, Indonézia, Izrael, Kenya, Lengyelország, Mexikó, Nigéria, Olaszország, Tunézia) végzett felmérést a témában összesen 14875 ember megkérdezésével. A kutatásból kiderül: a magyarok hihetetlen módon eltávolodtak a politikától, szavazni hajlandóak vagyunk, de a túlnyomó többségünk semmilyen más formában nem vesz részt a közéletben. Márpedig ez, függetlenül attól, hogy mit gondolunk a kormányról, igen súlyos probléma; azt jelzi, hogy a magyarok lényegében lemondtak arról, hogy aktív cselekvéssel változtassanak a jövőjükön.

Magyarország a politikai részvétel lényegében minden formáját tekintve a legutolsó a felmért országok közül. Ez alól a szavazás kivétel: hazánk fiainak és lányainak 72%-a mondta, hogy részt vett az elmúlt évben valamely voksoláson (a 2018-as országgyűlési választáson 70%-os volt a szavazók aránya, ennek hibahatáron belül megfelel a válasz). Ellenben például a tüntetésen való részvételben utolsók vagyunk a 14 felmért állam közül: 2016-ban és idén is a magyarok mindössze 2 százaléka vallotta, hogy részt vett bármilyen politikai cél érdekében folytatott tüntetésen, és csupán 12 százalék mondta azt, hogy az elmúlt évben nem tett ugyan ilyet, de bizonyos esetben elképzelhetőnek tartaná ezt. A felmért 14 ország közül a nyílt diktatúrába forduló, a saját kezűleg elkövetett gyilkosságokkal kérkedő Rodrigo Duterte által irányított Fülöp-szigeteket kivéve a magyarok tiltakozási hajlandósága a legalacsonyabb. Míg a magyarok 80%-a utasította el, hogy akár a múltban részt vett, akár a jövőben részt venne politikai jellegű tiltakozáson, a lengyeleknek csupán 60, a görögöknek 47, az olaszoknak 51 százaléka.

Többségünk (78%) nem ment és nem is menne el soha politikai kampányrendezvényre vagy beszédre, ez messze a legalacsonyabb szám a felmért országok közül. Csupán a magyarok 4%-a állítja, hogy az elmúlt évben részt vett ilyenen – míg például a kenyaiak 46%-a, a dél-afrikaiak 21%-a, a brazilok 15%-a, az olaszok 7%-a válaszolta erre a kérdésre, hogy politikai rendezvényt szervezett vagy annak résztvevője volt. A lengyel és görög válaszadók csupán 2%-a mondta, hogy politikai beszéden vagy rendezvényen volt múlt évben. Persze ezt a trendet a választási ciklusok is befolyásolhatják: Lengyelországban például a múlt héten rendeztek helyhatósági és regionális választásokat, ami nyilvánvalóan megdobta volna ezt a számot – csak hát az adatfelvétel tavasszal zajlott.

A magyarok négyötöde kizárja, hogy politikai vagy társadalmi kérdésekben véleményt nyilvánítson, vagy akár kommentet írjon a közösségi médiában, e tekintetben Magyarország szintén utolsó a felmért államok közül. Egészen meglepőnek tűnhet, hogy mindössze a magyarok 5%-a nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt évben posztolt vagy kommentelt politikával kapcsolatban. Ez az arány Izraelben 14%, Olaszországban 13%, Brazíliában 19% – csupán Lengyelország (6%) és Görögország (5%) produkált a magyarokéhoz hasonló alacsony arányokat. Ezek után aligha meglepő, hogy legutolsók vagyunk önkéntességben is: hazánk csupán 4 százaléka állította, hogy 2017-ben önkéntesen részt vett valamely politikai, vallási vagy jótékonysági szervezet munkájában. A világ 13 másik országában ez az arány sehol sem csökkent 5% alá, de még a gyengébb számokat produkáló lengyelek és olaszok is 10% fölött válaszoltak igennel a kérdésre. Adakozásban (3%) is rosszak vagyunk, bár e tekintetben a Fülöp-szigetek, Indonézia (2%) és Mexikó (3%) sem büszkélkedhet – érdekes viszont, hogy a dúsgazdagnak aligha nevezhető Kenyában az emberek 14%-a, Nigériában pedig 13%-a mondta, hogy az elmúlt évben pénzt adott jótékony célra.

A magyarok passzivitása igazán kitűnik abban a kérdéssorban, amely azt firtatja, milyen ügyért lennénk hajlandók tüntetni vagy más politikai cselekedetet végrehajtani (például egy választott képviselőhöz fordulni). A különbségek itt lesznek igazán nagyok az országok között. Míg nálunk csupán az emberek 6%-a nyilatkozta, hogy egy jobb oktatási rendszerért ezt „nagyon valószínű”, hogy megtenné, az Európán kívüli országok esetében gyakran 50% feletti ez az arány, de még a hagyományosan passzívabb európai államok közül Olaszországban is 12%, Görögországban pedig csaknem 30% mozdulna meg egy jobb oktatásügy érdekében. A magyarok visszafogottsága csak a lengyelekéhez mérhető. Politikai korrupció miatt csak 5%-unk vállalna bármilyen politikai cselekvést, sehol máshol nem mért a Pew Research egyszámjegyű eredményt. A magyarok leginkább egy jobb egészségügyi ellátás érdekében mozdulnának meg, azonban erre a kérdésre is csak hazánk 10%-a válaszolta, hogy könnyen lehetne cselekvésre bírni. Meglehetősen aggasztó, hogy a szegénység miatt csak 6%, egy kisebbségi csoport sérelme vagy hátrányos megkülönböztetése miatt csak 2% vállalna bármilyen politikai cselekvést hazánkban – mindkettő utolsó a világon, legalábbis a mért országok között.

Ezek után aligha meglepő, hogy a politikusok nehezen lépnek egy jobb oktatás, egészségügy vagy a szegénység felszámolásának ügyében. Pontosan tudják ugyanis, hogy tetteiknek – illetve a cselekvés elmaradásának – nem lesz semmiféle közvetlen politikai következménye. Ugyanakkor ahhoz, hogy megtudjuk, mennyiben oka vagy következménye az Orbán-kormány politikájának a magyarok passzivitása, szükség lenne 2010 előtti és a régióból származó több adatra is, így össze lehetne hasonlítani a környező országok eredményeit Magyarországéval, és a magyar adatokat a korábbi évekével. Mivel azonban a Pew Research először 2016-ban végezte el ezt a kutatást, csak annyit lehet mondani, hogy a magyarok aktivitása 2016 óta csökkent, pedig már akkor is az utolsók között szerepeltünk.

tenygyar.hu