Rákóczifalván szobrot szerettek volna, de nem volt rá 2,5 millió forintjuk.
Ezért támogatást kértek az állam különböző szerveitől, de mindenhol elutasították őket.
De egyszercsak bejelentkezett egy szobrász, hogy megcsinál egy szobrot 40 millióért, majd alkudozás után 10-ért, és hozza a teljes összeget támogatásként a minisztériumtól. Arra hivatkozott, hogy a felesége államtitkár és elintézi. 
Így lenne happy end a történet vége. 
Ha nem került volna a településnek kb. 5 millió forintjába a talapzat és az egyéb járulékos költségek. Ezt saját forrásból kellett kifizetniük, abból a forrásból, amiből 2,5 milliót sem tudtak/akartak szoborra fordítani. Egy olyan szoborra, ami máshol nincs. Mint kiderült, olyan szobrot kaptak végül, ami már máshol is van.
Nem ez az apró történet a leglényegesebb, hanem a rendszer működése.