Az erőszakos névváltás már nem is elég. Hogy mi köze Lisztnek a repüléshez, de ez természetesen nem számít. Hiszen, ha átnevezzük, az is több a semminél, nem igaz?

Most azonban ennél is messzebbre jutottunk. Amikor Tarlós István elővette az éjszakai repüléstilalmat – amivel persze finoman szólva sem aratott osztatlan sikert – már lehetett sejteni, mi következik.

Ehhez jön a zajártalmi megállapodás a főváros és a Palkovics-féle Innovációs és Technológiai Minisztérium között a zajártalomról. Ami azért is érdekes, mert információink szerint a zajszennyezésre különös figyelmet fordítottak eddig is az illetékes szervek.

Mindezek pedig arra engednek utalni, hogy a reptér vélhetően részben, vagy teljes egészében alaptalan rossz hírének keltése azt a célt szolgálja, hogy a kormány saját kezébe vegye a reptér működtetését is.

Az Orbán-kormánynak a 2010-es hivatalba lépése után az egyik első teendője volt, hogy nemzetközi jogi irodákat bízott meg, találjanak fogást a Ferihegy üzemeltetésére kötött privatizációs szerződésen. A Gyurcsány-kormány megállapodása ugyanis 75 évre bebetonozta a Budapest Airport Zrt. külföldi tulajdonosait (akik jelenleg, egy ottani állami befektetési alap keretében, elsősorban kanadai nyugdíjasok). Ez azonban több szempontból is akadályozta a Fidesz-kormány centralizációs törekvéseit és a kegyencek helyzetbe hozását.

Már a Malév csődjének története is megkérdőjelezte a kormányzati kommunikáció őszinteségét, azóta pedig több példa is adódott arra, miként használja fel gazdasági szabályozói jogkörét a kormány a számára nemkívánatos piaci szereplők kiszorítására. Elég csak a rezsicsökkentéssel és közműadóval ellehetetlenített közszolgáltató cégek elüldözésére gondolni, vagy arra, hogy a lámpaoszlopokon himbálódzó plakátok csak addig veszélyeztették a közlekedés biztonságát, amíg nem Orbán Viktor kormányfő barátjának birtokában voltak. /hvg/

Amikor ez összejön, be kell látnunk majd, hogy addig volt biztonságos a magyar aeronautika. Nem véletlen ugyanis, hogy a Repülőtér kiemelt munkahelynek minősül. Ott pusztán párthűséggel és kapcsolatokkal senki nem hoz le épségben többszáz embert szállító gépeket. Szakértelem kell. Annak pedig a Fidesz híján van. Nem is lehet másképp, hiszen a párthűség nem tűri a hozzáértést. Az ugyanis logikus gondolkodást követel meg, az pedig óhatatlanul megkockáztatja azt, hogy a delikvens elgondolkozzék helyes-e, amit csinál.

Vagy, ami még fontosabb, mi lesz akkor, amikor elszámoltatások jönnek. Mert bár a magyar nép közismerten tyúkeszű – tisztelet a csak elvétve előforduló kivételnek –, de egyszer ez is bekövetkezik.