„Mátészalkán születtem 1944. szeptember 13-án. Édesapám Szalay József, mátészalkai tejes, édesanyám Potor Erzsébet. Iskoláimat Budapesten végeztem, a Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem. Végzettségem képesített könyvelő, vállalati tervező, statisztikus. 1960-ban egy év felfüggesztett börtönre ítéltek politikai okokból, majd 1961-ben, ’ 56-os tevékenységemért, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel vádjával letartóztattak, de bizonyíték hiányában a bíróság 1962-ben szabadlábra helyezett. 1977-ig „REF” – rendőrségi felügyelet – alatt álltam, majd megfigyelés alá vontak, amelyről a Történeti Hivatal anyagából szereztem tudomást. 1965-ben megnősültem, két leánygyermekem született: 1965-ben Katalin, 1968-ban Judit. 1977-től apám élelmiszer üzletében helyezkedtem el, mert előző munkahelyeimen nem tudtam hosszabb időt eltölteni ’múltam’ miatt. Ettől az időtől kisvállalkozóként dolgoztam. 2004-től nyugdíjas vagyok. 1990 óta a POFOSZ rendes tagja vagyok. 1990-ben részt vettem a szövetség gazdasági bizottságának munkájában és IX. kerületi szervezetének létrehozásában. 1990–97 között a POFOSZ IX. kerületi szervezetének elnökhelyettesi tisztségét töltöttem be. 1997-ben a budapesti elnökség megbízott a POFOSZ XV. kerületi szervezetének elnöki teendőivel. 1998-ban párhuzamosan voltam a XV. kerületi elnök, illetve budapesti elnökhelyettes, mely tisztséget 2004 májusáig töltöttem be, miközben betöltöttem az ügyvezető titkári posztot is. Ezt a feladatot már a POFOSZ-kongresszusi választáson kaptam 2002-től. A 2004. júniusi küldött-közgyűlés módosította az Alapszabályt, és megválasztott a szervezési elnökhelyettesi posztra. Jelenleg ezt a munkát végzem, a POFOSZ elnökségének elvárásai szerint. 2006-ban, Varga János budapesti elnök lemondása után, tisztújító közgyűlést tartottunk, és a budapesti kerületi elnökök megválasztottak budapesti elnöknek. Jelen pillanatban is ezt a két posztot töltöm be...”

Ilyen volt az elmúlt harminc évünk

Tanuljatok történelmet honfitársaim! – A fentebb idézett sorokat Szalay Zoltán úr írta, 2006-ban (az ismert „forradalmi” napokban), akkor lett a volt Politikai Foglyok Szövetsége, a POFOSZ budapesti elnöke egy olyan városban, ahol az 1956-os forradalom és szabadságharc legismertebb eseményei zajlottak – ahol a megtorlás évei alatt közel ötszáz szabadságharcost kivégeztek illetve ezreket börtönöztek be 1956 és 1990 között.

Olvashatjátok, Szalay úr 1944-ben született... így 1956 véres őszén legfeljebb 12 éves volt.

Ha hihetünk neki, 1960-ban, amikor 15-16 éves lehetett, „egy év felfüggesztett börtönre” ítélték, önéletrajza szerint „politikai okokból”. – Meddig tartott az őrizetbe vétel vagy letartóztatás 1960-ban? – Mikor kezdte el a középiskolai tanulmányait - az őrizet, letartóztatás, ítélethirdetés közepette miként járt szakközépiskolába?

Ezekre a kérdésekre illetve a nyomozati anyagok, továbbá az ítéletmásolat közzététele elmaradásának okaira szintén nem kapunk választ a derék „nemzeti ellenállótól”, akit a későbbiekben a volt politikai foglyok budapesti elnökének választottak meg.

Szalay Zoltán, a budapesti elnök vadregényes életútjának ellentmondásai nem is annyira 1960-ban, mint inkább a folytatásban, ti. az 1961. esztendő történéseiben érhetők tetten. – Mint olvasható „56-os tevékenységemért, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel vádjával letartóztattak, de bizonyíték hiányában a bíróság 1962-ben szabadlábra helyezett”.

Pontosan mikor történt a letartóztatás? Melyik belügyi hatóság folytatta le a nyomozást, a kihallgatásokat és hol tartották fogva egy esztendőn át a szervezkedésért letartóztatott személyeket?... Kik voltak a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” résztvevői?

Ismert – már a latinok óta – hogy a szervezkedés, összeesküvés bűncselekményének megállapításához legalább három azonos célt felvállaló résztvevő szükségeltetik. (Tres faciunt collegium.) Szalay úr és társai ügyét, akik az önéletrajzban közöltek szerint, továbbá az egy esztendőn át tartó előzetes letartóztatás idején legalább hárman voltak, melyik bíróság tárgyalta? Mi volt az ítélet száma az elsőfokú ítélethozatal idején és ha fellebbezett az ügyészség – amely tekintettel az egy esztendei fogva tartással – valószínűsíthető, milyen ítéletszámú döntés helyezte szabadlábra a fiatal, 1961-ben alig 17 éves, szervezkedőket?

Hol folytatta középiskolai tanulmányait az 1960-ban, majd 1961-ben is büntetőügyben szereplő, letartóztatásban lévő ellenálló? – Végül is mikor kezdte el tanulmányait a Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskolában és mikor tett érettségi vizsgát?...

Társaira vallott, ezért úszhatta meg a börtönt

Mindezek megválaszolása éppen a POFOSZ budapesti elnöke által közölt önéletrajzi adatok hitelessége miatt fontos, ugyanis Szalay Józsefet „1962-től egészen 1977-ig REF, vagyis rendőri felügyelet alá helyezték”.

Mivel még élünk néhányan az országban vagy szerte Európában olyanok, akiket politikai tevékenységeik miatt bebörtönöztek, rendőri felügyelet alá helyeztek a hatvanas-hetvenes években, biztonsággal állíthatom, hogy a rendőri felügyelet maximum két esztendeig tartott a kádári (vagy éppen Biszku Béla nevével fémjelzett) diktatúra idején. Erről nem 1990 után értesültek az érintettek, hiszen nekik minden hét végén vagy kéthetente jelentkezni kellett a lakóhelye szerint illetékes rendőr-kapitányságokon, sőt, a felügyelet alatt állók az esti órákban hajnal hat óráig el sem hagyhatták lakóhelyeiket – ennek betartását olykor-olykor éjjel is ellenőrizték a rendőrök. – Erről nem értesült a POFOSZ budapesti elnöke?

*

A budapesti elnök magánéleti közlései – házasságkötése, gyermekei száma, az állandóan változó munkahelyei adatai nem tartoznak a nyilvánosságra, ezzel nem is foglalkozik a historikus. Azt ugyan meg lehetne kérdezni, hogy az édesapja kisvállalkozása a szocialista államban mennyire volt elfogadott, ha a fiát „népellenségként” tartották megfigyelés alatt, de ennek valóságtartalmát csak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratok tartalma bizonyítaná – de ennek nyilvántartási számát, hasonlóan az állítólagos szervezkedésben történt részvételéről szóló bírósági anyagok ismeretének hiányában nem lehet igazoltnak venni. – Feltehetnénk úgy is a kérdést: milyen meggondolások alapján választották meg Budapesten elnöknek azt a volt „politikai üldözöttet”, akinek már az önéletrajzi közléseit is csak fenntartásokkal lehet kezelni?

Forrás: Kollár Erzsébet

A volt politikai elítéltek között több ilyen eset ismeretes – gondoljunk csak a hírhedt Fónay-ügyre vagy Wittner Máriára (Fidesz országgyűlési képviselőjének) kétes szerepére.  Kutathatnánk azt is, hogy az 1963-ban született Orbán Viktor Mihály (jelenleg miniszterelnök) miért kapott 56-os kitüntetést Ugyanakkor, szintén a Fidesz-körökben illetve a szélsőjobboldali MIÉP-ben is megismertünk olyan személyt, Demeter Dénest (az első Orbán-kormány titkosszolgálati miniszterének apját) aki a MIÉP parlamenti párt igazgatójaként tevékenykedett, szervezőtitkára lehetett a POFOSZ-nak és végül a 2005-ben bekövetkezett halála után a Fiumei úti Nemzeti Sírkert úgynevezett 56-os mártírok parcellájában temették el. Pedig életében (a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága hivatalos közlése szerint) egyetlen napot sem töltött börtönben az 1956-os forradalom és szabadságharcban történt részvétele miatt.

*

Szalay Zoltán iratanyagaiban fellelhető bírósági végzésből egyértelműen kiderül, hogy mind Lólé, mind haverja, Szalay Zoltán a főszervező Pélire vallott a nyomozati szakaszban. A Fővárosi Bíróság 1962-ben meghozott ítélete csak Pélire, és egy mellékszereplőre, bizonyos Hartyáni Istvánra terjedt ki. Péli István jogerősen öt év börtönt kapott, Hartyáni öt hónapot, Szalay és Lólé ellen ejtették a vádat, még úgyis, hogy Szalay pár hónappal azelőtti „tiltott határátlépése” miatt próbára bocsájtás alatt állt. 1961.december 28-án a Fővárosi Ügyészség megszüntette Szalay ellen az államellenes szervezkedés miatt indított eljárást.

*

Kollár Erzsébet,
a rendszerváltók lelkiismerete