A budai várnegyedben látható Sándor-palota 1867 és 1945 között – kisebb megszakításokkal – a mindenkori magyar miniszterelnök rezidenciájaként szolgált, nem egy alkalommal kormányülések színhelye is volt. 1805-ben itt született gróf Sándor Móric, az „ördöglovas” (a főnemesi család utolsó sarja), a palota 1831-ben került Pallavicini őrgróf tulajdonába, a levéltárukból származó rajzokat és leírásokat használták fel később, a 2002. évi újjáépítésnél.

A komor emlékeket idéző épület az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően a Magyarország kormányzójának kinevezett Albert főherceg lakhelye volt 1851 és 1856 között – ez adta később az ötletet gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek, hogy a korában nagyon is reprezentatívnak számító épületet a magyar állam először kibérelje, majd 1881-ben végleg meg is vásárolja a mindenkori miniszterelnök számára, állandó lakhelyül. Az első ilyen lakója maga Andrássy gróf volt, őt 1945-ig követték utódai, összesen 16 kormányfő, bár több, rövid ideig regnáló miniszterelnöknek ideje sem volt beköltözni az épületbe. 1921-ben vitéz nagybányai Horthy Miklós és családja lakott e helyen, így a királyi dinasztia álmait szövögető államférfi 1944-es bukásáig egyben kormányzói székhelyül is szolgált a palota. E helyen vetett véget az életének a háborúba sodródás lelkiismereti terhe alatt gróf Teleki Pál miniszterelnök 1941. április 2-án éjjel. 

Az Orbán-kormány idején elkezdett újjáépítés után Medgyessy Péter miniszterelnök székhelye lett volna a Sándor-palota, de az új kormányfő nem kívánt odaköltözni, így Mádl Ferenc köztársasági elnök hivatali idejét követően Sólyom László lakhelyéül választották az épületet. 
*

Kádár János évtizedeiben szőtt kapcsolatai 

Antikommunistának és a demokratikus ellenzék jeles alakjának hirdetett dr. Sólyom László 1966-ban kötött házasságot az ízig-vérig kommunista családból származó Nagy Erzsébettel, Nagy József lányával – aki a diktatúra egyik legmagasabb rangú vezetője volt Kádár alkirálysága idején. Dr. Nagy József önként csatlakozott a jobboldal által legembertelenebbnek tartott rendszer kiszolgálói közé: 1965 és 1973 között a Baranya megyei gazdaságpolitikát irányító titkári pozíciót töltötte be, ezt követően az MSZMP Baranya megyei szinte korlátlan hatalommal rendelkező első titkára, 1980-ig. Ettől az évtől az MSZMP Központi Bizottsága tagja, a kommunista állampárt országgyűlési képviselője között jegyezték. – Sólyom Lászlónak, az akkor még jellegtelen, középszerű jogásznak nem tűnt rossz partinak egy ilyen nagyhatalmú, befolyásos ember lányát elvenni a hatvanas években. A házasságkötés után néhány hónappal kiderült, hogy számításai bejöttek, az átlagos képességű jogásznak sikerült az, ami azokban az években csak keveseknek: a szocializmus reklám országában, a Német Demokratikus Köztársaságban (Jénában) folytathatta tanulmányait – ebben Nagy Józsefen kívül szerepe volt a diktatúra szellemi vezetőjének, Aczél Györgynek, a család barátjának és Korom Mihály, a pártállam igazságügyi miniszterének, akit nem mellesleg rokoni szálak fűzték a Nagy családhoz.

Nagy Erzsébetnek (a házasságkötést követően Sólyom Erzsébetnek), amíg dolgozott, a közepesnél is gyengébb szakmai karrier állt a háta mögött. Különböző iskolákban tanított magyar nyelvet és irodalmat, de családi háttere ellenére sem kapott elismerést, több helyről is eltanácsolták gyenge szakmai színvonala miatt. – Azonban amit nem adott meg az élet a munka világában, azt pótolta férje sikereivel és természetesen apja kapcsolataival. Természetesen sohasem nélkülözött, imádta – napjainkban is imádja – a fényűzést, a pompát és e téren, ne hallgassuk el, jelentős hatással volt, sőt jelenleg is jelentős hatással van férjére… ezt jól példázza Sólyom László köztársasági elnökké történt kinevezése után lejátszódott események sorozata a Sándor-palotában. Erzsébet asszonynak sehogyan sem tetszett a Béla király úti államfői rezidencia: túlságosan is puritánnak, egyszerűnek találta a korábbi köztársasági elnökök lakóhelyét – javasolta is az államfőnek, hogy keressenek méltóbb villát. Sólyom felesége végül elérte azt, hogy több százmillióból felújítsák lakhelyüket – személyesen a feleség irányította a legrangosabb luxuslakás kialakítását. Az építtetők sokszor panaszkodtak arról, hogy nehezen lehet követni a rigolyás hölgy elképzeléseit, amit reggel megbeszéltek, annak este a fordítottját kérte számon – az egyik legemlékezetesebb ilyen esemény volt az, mikor a rezidencia márványburkolatát (melyet több milliós költséggel készítettek el a szakemberek) háromszor törette fel, mert az Olaszországból hozatott márványnak hol a színe nem tetszett az asszonyságnak, hol pedig a rajzolata. Mindezt természetesen csak közbevetőleg írom le, a választott élettárs jellemzésére. 

A leendő köztársasági elnökkel 1988 késő őszén találkoztak a környezetvédő követelésekkel fellépő demokratikus ellenzék tagjai. A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében először a Jurta Színházban tanácskozott az akkori hatosfogat: Sólyom László (a Duna Kör jogi tanácsadója), Szekfű András, Fasang Árpád, Szekeres László, Vit László és Szemenyei-Kiss Tamás, majd a témában kiírandó népszavazás megszövegezését követően a belvárosi "Corso" étteremben hárman, Vit László mérnökkel, Szemenyei-Kiss Tamással és Sólyom Lászlóval tanácskozták meg a lebonyolítás jogi és technikai menetét. (A túlzottan is óvatos, visszafogottan nyilatkozó, már-már közömbösnek tűnő jogásznak még ezután is egy egész év szükségeltetett, amíg deklaráltan az „MSZMP lojális ellenzékeként” emlegetett MDF tagja lett…) 

Kevesek előtt ismert a pécsi jogász, akkor már a Baranya megyei első titkár vejének az a kalandja, amely a házasságkötése után, de még a keletnémet ösztöndíj elnyerése előtt zajlott le. Az ifjú pár, az első titkár befolyását érvényesítve, lehetőséget kapott egy spanyolországi utazásra. A bajok akkor keletkeztek, mikor Sólyomnak és nejének megtetszett a nyugati életforma, a Franco utáni Spanyolország és úgy határoztak, hogy nem térnek vissza… A napok, a hetek teltek, múltak, útlevelük lejárt – de itthon hiába várták őket. Az após, dr. Nagy József elvtárs, kétségbeesetten kereste fel Aczél Györgyöt, aki két konzuli útlevelet és haza hozatta a meggondolatlan „gyerekeket”. A megtörtént esemény ugyan egy később sem múló szégyenfoltot ejtett a megyei első titkár személyi kartonján, de a harmonikus családi élet idilljével takarták. – A családi és pártállami kötelékekről, kapcsolatokról, függőségekről Sólyom László később sem tájékoztatta az MDF vezetőit, azokat, akik 1990-ben az Alkotmánybíróság elnökének jelölték, sőt, a Fidesz MPSZ vezérkarát sem, mikor köztársasági elnöknek jelölték. 
*

Igényes elnök az Alkotmánybíróság élén 

1989 januárjában, az átmenetinek mondott Németh-kormány idején a hatalomváltás előkészítésére létrehozott Alkotmánybíróság (AB) tagjai közé, az AB elnökhelyettesévé választotta Sólyom Lászlót az akkor még nem demokratikus összetételű Országgyűlés. – Az immár két évtizeddel ezelőtt meghatározott, napjainkban is hasonló feltételekkel választható alkotmánybírónak kiemelkedő szakmai tudással és legalább húsz éves szakmai gyakorlattal kellett rendelkezni, amely feltételek hosszú időre biztosították, hogy csak a pártállamban megszerzett (meglehetősen támadható) működéssel rendelkező személyek kerülhessenek a testületbe. – Mint ismert, ez az állami intézmény akadályozta meg 1990-ben és 1992-ben a pártképviselők többsége részéről várt úgynevezett igazságtételi törvény megalkotását. 

1992. március 5.-i hatállyal a Magyar Alkotmánybíróság – immár az 1990. május 23.-án megválasztott Sólyom László elnökletével – több hónapos procedúra után, az elnök előterjesztése alapján, egyhangú döntéssel alkotmányellenesnek nyilvánította az Országgyűlés által 1991. november 4-én elfogadott, a kommunista önkényuralom idején politikai okokból elkövetett súlyos bűncselekmények üldöztetéséről szóló törvényt. A Magyar Köztársaság elnöke által kért előzetes – tehát még a törvény kihirdetése előtt lefolytatandó – alkotmányossági vizsgálat, „normakontroll” - eredményeként a Sólyom vezette Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nevezett törvényszöveg sérti a jogbiztonság követelményét, minthogy már elévült bűncselekményeket kíván újólag büntethetővé tenni, illetve az elévülési idő érvényességét olyan szempontok alapján módosítaná, amelyek egy jogállami rendszerben elfogadhatatlanok. (Az Alkotmánybíróságnak ez az emlékezetes és nemzetközi érdeklődéssel kísért állásfoglalása – a 11/1992-es határozat – végleg pontot tett az önkényuralom bűneinek megtorolhatóságáról folyó parlamenti vita végére: a közismert és az 1956-1990 között államtitokká nyilvánított, hangsúlyozottan nem jogállami keretek között elkövetett bűnöket nem követte a büntetés.) A leírtak mellett említést érdemel az 1990. esztendőben az Antall-kormány által meghirdetett közkegyelmi rendelkezés, amely biztosította, hogy az el nem évült önkényuralmi bűncselekményeket se kövesse felelősségre vonás – az AB tagjainak, felterjesztés hiányában, nem kellett állást foglalni. 

Az Alkotmánybíróság elnöki rangjára emelt „kivételes képességű” jogász – egyéb kiváltságok és előjogok elfogadása mellett – kényelmetlennek tartotta 1990-ben a Kádár-rezsimből megmaradt, számára felajánlott csúcstechnológiával felszerelt luxus limuzint (melyet olykor Kádár János is használt) – úgy gondolta, hogy neki ennél jobb személygépkocsi jár, elő is állt az autó lecserélésének javaslatával Antall József miniszterelnöknél, a kocsi „túlságosan gyakori meghibásodása” miatt. A kormányfő hitt neki, és megrendelték az akkori legújabb és legdrágább 600-as Mercedest Nyugat-Németországból… (Megjegyzendő: az 1990-ben alkalmatlannak ítélt luxus járművet a Köztársasági Őrezred még napjainkban is használja.) 

Hivatali luxuslakás, luxusautó, luxusfizetés mellett – egyedüliként – kiharcolta magának az ingyen villát is arra az időre, amikor már (1998-tól) nem lesz elnöke az Alkotmánybíróságnak. 1997-ben kérvényezte, hogy törvényi előírások alapján utaljanak ki neki megfelelő színvonalú lakást a hivatali ideje lejárta után. Erre a célra Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter harmincmillió forintot, mai ingatlanértéken 200 millió forintot, juttatott számára a kormány tartalékalapjából, amiből az AB elnöke vett egy házat a budai városnegyed legdrágább övezetében – e helyen élt Sólyom László és felesége a köztársasági elnökké történt kinevezéséig, miközben két gyermekének és tizenegy unokája mindegyikének külön-külön lakhelyet biztosított a szociálisan különösen érzékeny apa és nagyapa. Az AB-elnökség lejárta után sem volt szükséges szakítani fényűző életmódjával: 1990-2000-ben a kölni egyetemen tanított, hazaérkezése után a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda használta fel Sólyom kapcsolatrendszerét azzal, hogy megbízásokat adott neki – mindezek havonta (!) többmilliós bevételt biztosítottak számára. E jövedelmek mellett már szinte aprópénznek számított a Magyar Tudományos Akadémiától kapott havi 400. 000 forintos tiszteletdíja, amit levelező tagsága után kapott. A kölni tartózkodása alatt fizetés nélküli szabadságot vett ki a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ahol főállásban dolgozott 1995 óta. De Sólyom a Németországból történt visszatérése után se járt be dolgozni – mikor ennek okáról kérdezték, azt mondta, hogy rangon alulinak tartja a „gyenge egyetemet” (mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a külföldi konferenciákon való részvétele repülőjegyeit a Pázmánnyal fizetesse meg, miközben a havi jövedelme összességében meghaladta a hárommillió forintot…) 
*

Orbán: „Az emberek jelöltje győzött” (Agyérelzáródás történt?…) 

2005 júniusában három forduló és tettenérhető szavazási visszásságok után minimális előnnyel, 185 -182 arányban a szocialista párti jelölt, Szili Katalin előtt Sólyom László nyerte a köztársasági elnök-választást. A méltatlan körülmények közepette lezajlott választás első fordulójában 183 szavazattal 13 ellenében a kormányzó szocialista párt jelöltje győzött – a Fidesz MPSZ váratlan és a liberális SZDSZ előre bejelentett távolmaradása miatt. Délutánra, nyilvánvalóan a pártok taktikai megbeszéléseit követően, az ellenzéki Fidesz MPSZ zárt ülésre hívta össze a frakció tagjait és a pártfegyelemre hivatkozva egységes állásfoglalásra – Sólyom támogatására – szólította fel a párt országgyűlési képviselőit. Esetükben az is előfordult, hogy 2-3 ifjúdemokrata honatya egyszerre ment a szavazóhelyiség paravánja mögé mintegy ellenőrizve egymást, sőt, a megfigyelők szerint egy esetben az egyik fideszes képviselőt frakciótársa kezénél fogva vezette vissza a szavazóurnától, mert zárt borítékban akart szavazni… 

A korabeli sajtó tudósításaiban kiemelt helyen szerepelt a hajdúhadházi Fidesz-képviselő voksolásának története, mely szerint Láyer Józsefet saját párttársa kísérte karjánál fogva új szavazócédulát felvenni, mert Láyer Szili Katalinra szavazott. – A Fidesz MPSZ képviselőcsoportjában a történteket viszont úgy interpretálták, hogy Láyer elrontotta a szavazólapot és maga ment oda párttársához, hogy mit kell tenni ebben a helyzetben… Azt is közölték: a hajdúhadházi képviselő rosszul lett, ezért ikszelt rossz helyre. A harmadik forduló után a szocialisták rendkívüli sajtótájékoztatón ismertették a történteket. „Az MSZP-frakció megdöbbenéssel értesült arról, hogy a harmadik fordulóban is durva szabálysértések történtek” – közölte Burány Sándor. Szerinte a Fidesz MPSZ a választás utolsó fordulójában megakadályozta, hogy képviselői a lelkiismeretük szerint szavazzanak, vélekedése szerint ugyanis a forduló szavazásán a már említett Láyer képviselőt Kósa Lajos kísérte a parlamenti jegyzőhöz… 

A szocialista honatya azt is kifogásolta, hogy a szavazófülkébe egyszerre több fideszes képviselő ment be, sőt, többen boríték nélkül dobták be (tehát szavazatukat ellenőrizhető módon!) a szavazócédulákat – így pedig sérült a voksolás titkossága. Láyer József később, Sólyom eskütételét követően, újságíróknak azt mondta: először valóban nem a szándékának megfelelően adta le szavazatát, mert véletlenül fordítva tartotta a szavazólapot… majd mondandóját kiegészítve közölte, hogy 2004-ben agyérelzáródása volt, ezért gyógyszereket szed, a déli gyógyszert a szavazáskor azonban még nem tudta bevenni és ilyenkor a látása nem a legtökéletesebb… Az új köztársasági elnök ezt követően jelentette ki: „A sas nem kapkod a legyek után – a sólyom sem. Nagyon komolyan úgy gondolom, hogy a köztársasági elnöknek Magyarország ünnepi arcának kell lennie, amilyen szeretne lenni az ország”. 2005. június 7-én olyan vélemény is elhangzott, mely szerint a köztársasági elnök-választás nemes vetélkedő volt…
*

©Kollár Erzsébet 2018.
Szemenyei-Kiss Tamás „ A véget nem érő napló” című kézirata alapján
Nemzeti Könyvtár – Budavári Palota „F” épület
Bibliotheca Nationalis Hungariae