A söpredék ocsmány szeánsza
Jaj annak az országnak, amelyet tartósan uralhat a söpredék!
A Fidesz mostani kongresszusához foghatóan gyűlöletes, ocsmány összeröffenést hatalmon lévő párt (vagy “párt”) talán a hatvanas évek közepe óta nem produkált ebben az országban. Ó, azok a vastapsok!
Az önimádó, elvetemült-elhibbant Keresztapa és nála is hibbantabb alvezére számos elemében már-már klasszikusan fasiszta dumákat vágtak le. De Kövér a maga kétségtelenül őszinteidiotizmusával szinte üde jelensége a szörnyű társaságnak.
Igazán kedves volt tőle például, ahogy elmondta, mit szeretne “fiainktól és lányainktól” – ó, nehéz nem anyázni..!; mit nem akarunk “mi, magyarok”… Például nem akarjuk a Soros-félék nyitott társadalmát!
Hát igen… Azért ezek a félék elég gyanús, mondhatni alja népek..! Homályos pénzügyi körök, bérenctartók! Dróton rángatják a brüsszelitákat meg Gyurcsányt is. Vagy Gyurcsány rángatja őket dróton. Bárhogyan is van, az a szerencsénk, hogy tuggyuk kik…
Volt hát bőven migráncsozás, sorosozás, brüsszelezés – ahogy kell…
Igazán megdöbbentő, hová tudott zülleni ez a kurva ország! Ennyi gátlástalan briganti, sunyi vagy éppen pofátlanul pimasz hazudozó, jellemtelen tárgy (“Akinek nincs jelleme, nem ember: tárgy” – Chamfort), haszonleső seggnyaló, intellektuális seggfej és ájtatoskodó erkölcsi toprongy egy rakáson – s éppen a hatalomén…
Persze, hol másutt…
Ha ez még így megy néhány évig, dögrovásra jut az ország.