Egy mérföldkőnek számító klímajelentés szerint másfél millió, a tengerparti területeken élő ausztrált fenyegeti a tengerszint emelkedése 2050-re.

Ausztrália első nemzeti éghajlati kockázatértékelése gyakoribb és súlyosabb éghajlati veszélyeket jósolt, mint például árvizek, ciklonok, hőhullámok, aszályok és bozóttüzek.

„Az ausztrálok már ma is a klímaváltozás következményeivel élnek” – mondta Chris Bowen klímaváltozásért felelős miniszter –, „de egyértelmű, hogy minden egyes foknyi felmelegedés, amit most megakadályozunk, segít a jövő generációinak elkerülni a legrosszabb hatásokat az elkövetkező években.”

A jelentés három globális felmelegedési forgatókönyvet vizsgált: 1,5 Celsius-fok felett, 2 Celsius-fok felett és 3 Celsius-fok felett.

Ausztrália – az egy főre jutó világ egyik legnagyobb szennyezője – már elérte az 1,5 Celsius-fok feletti felmelegedést, áll a jelentésben, megjegyezve, hogy 3 Celsius-fok esetén a hőség okozta halálesetek száma Sydneyben több mint 400%-kal, Melbourne-ben pedig csaknem megháromszorozódhat.

A 72 oldalas jelentés – amelyet napokkal azelőtt tettek közzé, hogy a kormány bejelentette volna a 2035-ös kibocsátáscsökkentési célkitűzéseit – megállapította, hogy egyetlen ausztrál közösség sem lesz mentes a klímakockázatoktól, amelyek „együttműködő, összetett és egyidejűleg jelentkező” lesznek.

Figyelmeztetett a hőhullámokkal összefüggő halálesetek számának növekedésére, a súlyos áradások és bozóttüzek miatti romló vízminőségre, valamint az ingatlanértékek 611 milliárd ausztrál dolláros (406 milliárd dollár; 300 milliárd font) csökkenésére.

A jelentés szerint 2050-re növekedni fog az Ausztráliában „magas és nagyon magas kockázatú területeken” található tengerparti közösségek száma, és ha a népességszám stabil marad, ez azt jelenti, hogy több mint 1,5 millió ember lesz veszélyben.

A jelentés szerint Észak-Ausztrália területei, valamint a távoli közösségek és a nagyobb városok külső külvárosai különösen veszélyeztetettek.

„Ez nyomást gyakorol majd az egészségügyre, a kritikus infrastruktúrára, a természetes fajokra és ökoszisztémákra, valamint az elsődleges iparágakra” – figyelmeztet a jelentés, valamint további kihívások elé állítja a katasztrófavédelmi szolgálatokat.

A jelentés azt is megállapította, hogy az olyan korallzátonyok, mint a queenslandi Nagy-korallzátony és a nyugat-ausztráliai Ningaloo-zátony – amelyeket már rekordméretű korallfehéredési események sújtottak – a melegebb óceánok miatt nagyobb kockázattal néznek szembe a „fehéredés és a biológiai sokféleség csökkenése” tekintetében.

„Egy dolog nagyon világosan kiderül ebből az éghajlatváltozási értékelésből, mégpedig az, hogy az egész országunknak nagy a tétje” – mondta Bowen. „A tétlenség ára mindig meghaladja a cselekvés árát.”

A jelentésre válaszul a kormány közzétett egy nemzeti alkalmazkodási tervet, amely részletesen ismerteti, hogyan működhetnek együtt a szövetségi, az állami és a helyi önkormányzatok az éghajlati problémák kezelése érdekében – mondta Bowen.

„Egy ambiciózus és elérhető 2035-ös célt is kitűzünk, amelyet a független Éghajlatváltozási Hatóság tanácsai alapján fogunk meghatározni” – mondta, utalva az éghajlat-politikai tanácsadást nyújtó testületre.

Ausztrália ígéretet tett arra, hogy 2030-ra 43%-kal csökkenti a kibocsátását, de bírálatok érték a fosszilis tüzelőanyagoktól való folyamatos függősége miatt.

Amanda McKenzie, az Éghajlatvédelmi Tanács vezérigazgatója rémisztőnek nevezte a jelentés megállapításait, és felszólította a kormányt, hogy kötelezzen el magát a kibocsátások nagyobb mértékű csökkentésére.

„Ausztrália nem engedhet meg magának egy félénk 2035-ös célkitűzést, amikor a saját kormányzati adataink a tétlenség katasztrofális költségeit mutatják” – mondta a nonprofit szervezet vezetője.

„Minél tovább halogatjuk a klímaszennyezés szükséges mélyreható és tartós csökkentését, annál nehezebbé válik megvédeni a közösségeket a fokozódó hőhullámoktól, áradásoktól és bozóttüzektől.” (BBC)