Halálút lehet a félbehagyott M4-esből: a gyorsforgalmi utat alsóbb rendűek keresztezhetik, s bizton­sági elemeket is elhagynának.

Lehet még katasztrófafilmekhez díszletet adó vasbeton torzó is az eddig hatvanmilliárdba kerülő félkész szakasz. Bármi lesz is, több tízmilliárd forint közpénz a kár, s papírok bizonyítják, hogy ezért kormánytagok felelősek, s azt is, hogy már a beruházás elején trükközni próbáltak

- írja a NOL.hu.

Támogatási szerződés, előterjesztések, határozatok, közbeszerzés, kivitelezői szerződések – 2013-ban látszólag minden együtt volt ahhoz, hogy a kormány autópályával örvendeztesse meg Abonytól Fegyvernekig a 4-es főút mellett fekvő településeken élő választóit. Csupán a pénz hiányzott. A döntéshozók azonban úgy vélték, addig trükköznek majd Brüsszelben, amíg az unió meg nem finanszírozza a rá eső úgy 120 milliárdot. Kudarcuk következményeit most az adófizetők és a kormánnyal évek óta együtt dolgozó útépítők viselik.

Az autópályának tervezett ­M4-es helyett az Alföld egy tisztes halálutat kaphat. A kormány most azt fontolgatja: a nagyjából harmincszázalékos készültségben lévő gyorsforgalmi utat csak akkor fejezik be, ha a forgalomba helyezéshez még minimálisan szükséges munkák nem kerülnek sokba. Egyébként marad a betontorzó. Mindez pedig azt jelentheti: a kormányban is kezdik belátni, hogy súlyos következményei lesznek annak, ha Simicska Lajos és a miniszterelnök háborújának következményeként félbemarad egy ­autópálya-építés.

Hogy az eddig elvégzett és kifizetett hatvanmilliárd forintnyi munka után a kormányzat most mekkora kiadást tartana elfogadhatónak, egyelőre nem lehet tudni. A formálódó elképzelésekből azonban már kiszivárgott, hogy

közlekedésbiztonsági elemeket hagynának el az olcsósításért.

A külön szintű csomópontok helyett például szintbeli kereszteződésekbe futhatna be az irányonként két-két forgalmi sávos út. Vagyis az M4-esen akár lámpás kereszteződéseket is létesíthetnek. Ez esetben a felüljárók helyett sebességkorlátozások lehetnek az M4-esen. Az óránként 130 kilométeres sebességre tervezett sztráda egyes szakaszain még a nyolcvanért is büntetnek majd. A „filléres” építkezésnek nemcsak a felüljárók, a leállósávok is áldozatául eshetnek.

Az adófizetők pénzével, a közlekedők biztonságával való hazardírozás akkor kezdődött, amikor 2013 nyarán a kormány elhatározta: megépíti az M4-es Abony és Fegyvernek közti szakaszát a hozzá tar­tozó ­Tisza-híddal együtt. A szükséges pénz előteremtésének lehetőségein sokat nem morfondíroztak, a kormánydöntést megalapozó, a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottságot is megjárt jú­liusi előterjeszté­sében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) egyértelművé tette: az „Európai Bizottság jóváhagyá­sáig a beruházás hazai kockázatra indul meg”.

Torzó. Senki nem törődött az autópálya finanszírozásával és a jogi részletekkel
Fotó: Veres Viktor

Egy felelősen gondolkozó döntéshozó fórumon mindez talán elég lett volna ahhoz, hogy az építkezés elindítását pénz híján legalább a szakminisztérium által megjelölt brüsszeli döntésig elnapolják, de ez nem merült fel. Sőt az illetékesek még azzal a kínálkozó lehetőséggel sem éltek, hogy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. feltételes közbeszerzéssel válassza ki az M4-es kivitelezőit. Pedig ez esetben a három szakaszra bontott építkezés kivitelezői szerződései hatályba sem léphettek volna, míg az uniós kö­telezettségvállalás meg nem ­születik.

Senki nem vesződött a jogi részletekkel, noha hihetetlennek látszott, hogy az unió 2007–2014-es költségvetési ciklusában sikerül majd megszerezni azt a 95 milliárd forintot, ami az M4-es első szakaszához kellett volna. Az meg még valószínűtlenebbnek tűnhetett, hogy a második szakaszhoz hiányzó 25 milliárd a 2015 utáni hét évben lehívható lesz. A kormány 2013. július 15-re dátumozott határozatában végül az alföldi sztráda építését az akkor még a Miniszterelnökséget államtitkárként vezető Lázár János felelős­ségi körébe utalta, és elrendelte a NIF tenderén győztes konzorciumokkal a szerződéskötést, így a Colas-Swietelsky, a Strabag és a ­Simicska Lajoshoz tartozó Közgép–A-Híd megkezdhette a munkát.

Az azóta megszüntetett Nem­zeti Fejlesztési Ügynökséget (NFÜ) utasították a pénzügyi kötelezettségvállalásra, amely feltétele volt a szerződések hatálybaléptetésének és a munkák elkezdésének. Az M4-es uniós támogatási szerződését az NFÜ és a NIF 2013 októberé­ben meg is kötötte. A Népszabadság közérdekűadat-igénylésére az állami beruházó által kiadott dokumentumokból kiderül: miközben a kormányzat illetékesei pontosan tudták, hogy Brüsszel egyetlen ­eurócent támogatást sem ad a nagyszabású projektre, a szerződésben finanszírozásának forrásaként első helyen a Közlekedés Operatív Programot (Közop) és az ­Európai Regionális Fejlesztési Alapot jelölték meg.

Vagyis írtak egy fedezetlen „papírfecnit” arról, hogy a mintegy 29 kilométernyi autópályát a brüsszeli kasszából építtetik meg.

Amit utóbb azzal igyekeznek szalonképessé tenni a kormányzat emberei, hogy ha másként járnának el, hazánkban egyetlen közösségi nagyberuházás sem indulhatna el. Amivel nem kevesebbet állítanak, mint hogy Brüsszel tehet arról, ha a jóváhagyása nélkül vesznek valamit a számlájára. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nagy bánatára a bőségszaru a Várkert Bazár felújításánál sem került elő.

Így fordulhatott elő, hogy az idén tavasszal a költségvetés őrei nem bírták tovább nézni a fedezetlen költekezést. Különösen, hogy tudták, az Európai Bizottság végleg megmakacsolta magát, és az unió a Miniszterelnökség–NFM páros munkatársainak minden ügyeskedése ellenére sem fizeti ki a sztráda számláit. Valamit tenni kellett, hiszen újabb 45 milliárd forint esedékes a saját kockázatra megreszkírozott sztrádaépítés finanszírozásához. Jövőre pedig még 30 milliárd lenne a számla. Ebben a helyzetben a menekülésre jó apropónak látszott az állítólagos brüsszeli kartellvád felemlegetése.

Amely hihetőbb lenne, ha ­Lázár János ígéretének megfelelően a kormány elárulná végre, Brüsszelben pontosan ki vetette fel az ­M4-es építőinek összebeszélését. Az uniós bürokrata kilétéről folyó találgatás helyett mostanában az illetékes minisztérium folyosóin egy olyan állítólagos brüsszeli levélről sugdosnak, amelynek uniós kérésre még a létezését is le kell tagadni, és amiben állítólag az Európai Bizottság maga kéri a száját feleslegesen jártató illetékes nevének elhallgatását. Ez van annyira jó sztori, hogy a Die Hard-filmek forgatókönyvírói valószínűleg felhasználják majd, amikor Bruce Willis az akciófilm-sorozat újabb epizódját forgatja az M4-es torzóján.

nol.hu (Címlap: Bizonytalan a jövő - Fotó:Veres Viktor)