Elöregedő és rémes egészségi állapotú lakosság, a gondok elől elvándorló fiatalok tömege, se magas hegyek, se tenger, hogy legalább az javítaná az emberek kedélyét. 
Magyarországnak nincs semmije és senkije: se olaja, se barátja, se nyelvrokona.
Mint egy árvát, befogadta ugyan egy jómódú család, de azt meg meglopja, durván beszél vele, és még el is árulja. 
Semmi nem épül a jövőnek, olyan biztosan nem, amiből az ország az EU-pénzek utáni korszakban is megélhetne, és már most is egyszerre van egészségügyi és oktatási vészhelyzet, a gazdasági meg ott várakozik a horizonton. 
Ezt a dekadens történetet a miniszterelnök zárja kerekre: péntek délelőttönként olyan beszédeket mond, amiből egyetlen szó sem igaz, mégis milliók fogyasztják abszurd, még egy gyerek számára is átlátszó lódításait. És ők már mindig hinni fognak neki, mert túl fájdalmas lenne beismerni, hogy tévedtek. 
Nincs hervasztóbb téma a gazdaságnál, de muszáj, mivel végső soron ezen múlik minden. Ha az jól megy, akkor minden jól megy: van társadalmi béke, derűs arcok, dagadó nemzeti tudat. Ha viszont rosszak a számok, akkor elvadulnak az emberek: a nemzeti tudatból nacionalizmus lesz, a cigányokból naplopók, a zsidókból vérszívók, a szomszéd országbeliekből faszszopók.
És Magyarországon nagyon rosszak a számok.
A kormány ugyan egy-egy negyedévi 1-2 százalék plusz után már a mellét veri, de ahhoz, hogy valóban kézzelfogható fejlődés legyen, 6-7 százalék kéne – tíz éven át. És akkor az embereknek tényleg nem kéne bliccelniük a villamoson, nem lenne sok százezer közüzemi tartozás, a huszonévesek autóra, lakásra gyűjtenének, és a pesti bérházak fele nem omlana rá a lakókra. 
Kb. itt kezdődik egy normális ország.
Csakhogy a számok egyre rosszabbak lesznek – törvényszerűen és megállíthatatlanul. 
Mert a Fidesz tagok és a kormánytagok egyetlen gondja, hogy miből mennyit és hogyan tüntessenek el: a nekik aprópénznek számító tízmilliótól a tízmilliárdig mindent visznek, a lakóparktól a miniszterelnök lányának szánt turai kastélyig mindent gyűjtenek. 
Lopnak, megszállottan lopnak, reggel, délben este. De ahol a törvényeket a lopás legalizálásához igazítják, ott a nemzet számára nincs esély, ott lezüllik, elrohad minden: intézmények, apparátusok, élet- és munkakedv.
A számok pedig tovább fognak romlani.
Magyarország leszakadóban van, nem keres magának helyet a világban, és számottevő kutatás, fejlesztés, innováció hiányában nincs is mit kínáljon a világnak. Mint minden diktatúrában, a pillanat dicsőségét szolgáló, értéket nem teremtő sporté a prioritás, és az oktatást is mind inkább a miniszterelnök pálinkafőzős, disznóvágós kultúrájához igazítják. 
Ráadásul még a Balaton is zárva van vasárnaponként. 
Nagyjából ez a helyzet most, a szükségállapot-törvény bevezetése előtt.
És utána sem fog javulni, ez hót ziher.

Bruck András