Uniós politikus vagyok most is, bárhogy alakul a jövő, gondolkodásomban mindig önkormányzati politikus maradok – válaszolta Tüttő Kata főpolgármester-helyettes a jövő évi választások utáni jövőt firtató kérdésünkre. A Népszavának adott interjúban a Lánchíd körüli vitáról, a vízművekről és a vészforgatókönyvek feleslegességéről is beszélt.

Nagyon eltűnt a közéletből, holott a városüzemeltetés soha nem jelentett ekkora kihívást, mint most.

Sohasem dolgoztam keveset, de most a napi válságkezelés szinte teljesen kitölti az időmet, nem kerülöm a nyilvánosságot, csak az elmúlt időszakban kevesebb energiám maradt rá.

A fővárosi önkormányzat egyetlen fillért sem kapott a kormány 44 milliárdos energiaár-kompenzációs csomagjából. Főpolgármester-helyettes társa, Kiss Ambrus azt reméli, hogy lesz második kör. Osztozik a bizakodásában?

Nagyon örültem Kiss Ambrus optimizmusának, mert kapaszkodót adott ahhoz, hogy miként értékeljem ezt a kormánydöntést. Nem mondom, hogy meglepett, hiszen egy végtelenül igazságtalan, teljesen tisztességtelen rendszerben, kiismerhetetlen szabályok mentén működünk évek óta. A magyar önkormányzatiság felszámolásának utolsó fázisába ért. Minden bevétel a kormányhoz fut be, amely saját kénye-kedve szerint csorgat belőle vissza. Még az is folyamatosan változik, hogy milyen feladataink, tulajdonunk, jogköreink vannak. Ráadásul nem ez az első be nem váltott kormányígéret, hosszú listám van ezekből. De azzal a helyzettel ezekkel együtt sem tudok mit kezdeni, hogy semmit se kap a főváros, hiszen a legenergiaigényesebb közszolgáltatásokat, mint például a közösségi közlekedés, a közvilágítás vagy az ivóvíz szolgáltatás a fővárosi önkormányzat biztosítja. Így nálunk keletkezik a legnagyobb többlet költség is az elszálló energiaárak nyomán. Mivel a nálunk meghagyott forrásokból ez nem kezelhető, nincs más, mint bízni abban, hogy lesz második kör.

Van erre a második körre bármiféle utalás a kormánytól?

Hozzám nem futott be semmiféle jelzés, de én csak uniós projektek kapcsán veszek részt az egyeztetéseken.

A főváros legfontosabb uniós projektje a hármas metró rekonstrukciója, de ennek befejezése egyre csúszik, az utolsó ismert dátum május, miközben a támogatási szerződésben júniusi projektzárási határidő szerepel. Nem fél, hogy kifutnak a határidőből?

2023 végéig kell elszámolni az előző uniós pénzügyi ciklus projektjeivel mindegy, hogy hármas metró felújításról, ivóvízminőség javító, energiahatékonyság növelő vagy éppen hulladékgazdálkodási beruházásról van szó. A metró esetében valóban voltak átütemezések, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a projekt indulása óta volt egy világjárvány, zajlik egy háború a szomszédban és a kellős közepén vagyunk egy energiaválságnak. Ezek mind hátráltatták a beruházást, de mi mégis, mindezek ellenére be tudjuk fejezni uniós forrásból, szabályosan, a véghatáridő előtt. Az elmúlt három évben több olyan pont is volt, amikor nem fogadtam volna erre nagy tétekben. Teljesen bizonytalan volt például, hogy lesz-e elég alkatrész, kifizethető marad-e az energia, lesz-e elég munkás. Nyilván ez a városüzemeltetés többi területét is érinti. A metróprojekt mellett egyébként több más uniós forrásból megvalósuló beruházás is lezárul az idén. A körforgásos gazdaságra való átállás keretében épült egy hulladékválogató és egy átrakó, megmentettük az elmúlt évtized legnagyobb ivóvízminőség-javító beruházását, amelynek értéke önmagában 20 milliárd. Ennek részeként újulnak meg az év végéig a fővárosi ivóvíztermelő kutak, 3000 ólomcső-bekötés cseréje és ivóvízhálózat javítása.

Tüttő Kata - Forrás: Publications Office of the EU

A fővárosnak nem csupán megvalósítania kell ezeket a projekteket, de azért is hosszasan kell küzdenie, hogy egyáltalán hozzájusson az unió által megítélt forrásokhoz, amelyek felett a kormány által kijelölt, az önkormányzatok gyámjaként működő partnerszervezetek őrködnek. Budapest teljeskörű csatornázási programjának e ciklust érintő beruházásai – melyek legnagyobb részt éppenséggel kormánypárti vezetésű XVII. és a XXII. kerületek csatornahálózatának bővítését jelentették volna - azért nem valósulhatnak meg, mert, az azóta már megszűnt, Nemzeti Fejlesztési Programiroda nyáron indoklás nélkül visszavonta a kiírt kivitelezői tendereket. Nem csak a csatornaépítési tendereket, hanem két budapesti szennyvíztisztító fejlesztésére kiírt eljárást is. Csakhogy ezek a projektek uniós forrásból valósultak volna meg és a kormány kötelezettséget vállalt rá. Az eljárások elhúzásának és egyeztetés nélküli visszavonásának következménye, hogy egy azóta már megszűnt kormányzati szerv miatt Budapest elvesztette ezeket a forrásokat. Lázár János minisztériumához került január elsejével az árvízvédelmi és energiahatékonysági projektjeink felügyelete is, a korábban tervezett 16 épület korszerűsítéséből talán öt valósulhat meg, az ok ugyanaz mint a vizes programoknál, hogy az azóta már megszűnt közreműködő kormányzati szervezet addig húzta az időt az eljárások előkészítésével, amíg ellehetetlenült a határidőben való befejezés.

A főváros korrupciós bizottsága azt javasolta a városvezetésnek, hogy kérje fel a kormányt az orosz metrókocsi-perbe való beavatkozásra. Megtették?

Ez már korábban is felmerült, többször is kértük a kormány segítségét. Eddig jutottunk. De nem adjuk fel, erre a pénzre szüksége van a BKV-nak és a városnak is. Ha százszor visszapattanunk, százegyedszer is nekifutunk.

A fővárosi önkormányzat vív egy másik csatát is a hulladékgazdálkodás területén. Eddig volt az állami kukaholding, most jön a MOL. Utóbbival közös céget hoznak létre, amely egyúttal viszi a sok száz milliárdot érő infrastruktúrát és gépparkot. Veszít vagy nyer ezen a főváros?

A városvezetés minden területen szeretné magánál tartani a feladatokat. Nem azért, mert feladatgyűjtögetők vagyunk, hanem mert úgy gondoljuk, hogy mi jobb gazdái lehetünk a közszolgáltatásoknak, mint az állam vagy egy magánvállalat. Látjuk mit történt az iskolákkal az államosítás után. A kormány viszont úgy döntött, hogy központosítja a hulladékgazdálkodást, majd amikor ez nem sült el jól, odaadta az egészet a MOL-nak. Ezen a ponton a fővárosi önkormányzatnak két választása volt: hátralépünk és azt mondjuk, vigyen mindent vagy társulunk. Az utóbbit választottuk. Így meg tudjuk menteni a dolgozókat és marad beleszólásunk abba, hogy mi történik a hulladékkal Budapesten. Nem a közös cég az ideális megoldás, mert az az lett volna, ha a Budapesti Közművekbe illeszthettük volna ezt a tevékenységet és magunk dönthetnénk a szemétdíjról és a hulladékhasznosításáról is, összhangban a klíma- és energiastratégiánkkal, de a létező lehetőségek közül ez volt a legjobb választás.

A közös cégnek júniustól kell átvennie a feladatot. Hol tartanak?

A BKM-nél felkészült csapat kezében van az ügy, bízom benne, hogy a MOL-nál is, így remélhetőleg tartani tudják a határidőt.

Készült vészforgatókönyv, B-terv arra az esetre, ha a kormány valóban kihagyja a kompenzációs listáról Budapestet?

Ilyenek akkor készülhetnek, ha csak egy tényező bizonytalan, de a fővárosi önkormányzat működését meghatározó tényezők közül legalább ötről nem tudjuk, hogy merre mozdul el. Minden nap újratervezünk és próbáljuk menteni, amit lehet, legyen szó közszolgáltatásról, uniós forrásról, intézményről. A sokszoros változóknak csak az egyik része a külvilág a háborúval, járvánnyal, a másik maga a kormány, amely teljességgel kiszámíthatatlan döntéseket hoz rólunk, nélkülünk, de esetenként még azokat is felülírja menet közben. Lásd energiakompenzáció. Amikor 2023. január elsején kinéztem az ablakon, csak tejfehér ködöt láttam magam előtt. Ilyennek látom az egész évet, nem tudjuk, mi vár ránk.

Mennyivel kerül többe a város működtetése az idén, mint tavaly vagy akár 2019-ben, amikor átvették a várost?

Nincs erre egy egzakt szám, hiszen a feladatok tartalma és a költségek összetevői is változnak. De befolyásolja a kiadásokat az időjárás, az új városvezetés által kötött bérmegállapodás, az energiaárak, az infláció. Az bizonyos, hogy az elkapkodott kormányzati döntés miatt, az előző negyedében 13,5-szer annyit fizettünk a távhőért, mint korábban, a közvilágításhoz az áramot az önkormányzatoknak sokszoros áron, a spekulánsok által rángatott piacról kell beszerezniük.

A Fővárosi Vízművek decemberben távozó igazgatója az államosításban látta a menekülőutat. A cég idei évre készített üzleti terve 18 milliárdos mínuszt tartalmazott, amelyet most átírat a városvezetés. Papíron talán, de a valóságban is sikerül eltüntetni a hiányt?

Az ország összes víziközmű-rendszere bajban van. A kormányközeli Századvég már 2018-ban leírta az elemzésében, hogy a 2009-es árszinten befagyasztott vízdíj és a szolgáltatás tényleges költsége közötti rés szakadékká mélyült, a helyzet fenntarthatatlan. Erre emelte a kormány 4,5-szeresére a Fővárosi Vízművek közműadóját, emellett sok száz milliós felügyeleti díjat is fizetünk. A víziközmű cégek csak úgy tudják ezt kigazdálkodni, ha csökkentik vagy teljesen elhagyják a fejlesztéseket és a karbantartásokat. Budapest alatt 5500 kilométer csőhálózat tekereg időzített bombaként, amelyről nem tudjuk mikor és hol robban. S mi még jó helyzetben vagyunk, mert a fővárosi vezetékekből csak a víz 15 százaléka szivárog el, de van olyan vidéki város, ahol a 40 százalék. Minderre rakódott rá az energiaválság. A Fővárosi Vízművek igazgatója pedig nem volt annyira rutinos a válságkezelésben, mint például a BKV vezetősége, amely már évtizedek óta túlélő üzemmódban dolgozik. Biztonságban szerette volna tudni a cégét és erre az államosítást találta az egyetlen járható útnak. A városvezetés nem értett egyet vele, már csak azért sem, mert az állam akkor lehetett volna jobb gazda, ha forrást biztosít az integrációhoz, de még a cégek átvételének jogi költségét is a vizes cégekkel és a szakmai szervezettel fizettette volna meg.

A víziközműrendszer problémája egyébként sem abból fakad, hogy ki a tulajdonosa, hanem abból, hogy a cégek nem kapják meg a szolgáltatás költségeit. A fővárosi cégnél az idénre tervezett hiány részben abból adódott, hogy 330 euró/MWh áron számoltak az árammal, ami azóta 200 euró alá mérséklődött. A cégnél az eddiginél is komolyabb takarékoskodásba fogtak, 40 százalékkal kevesebb irodát bérelnek, a novemberi gázfogyasztást is a korábbi terv ötödére sikerült csökkenteni. Szerencsénkre eddig a tél is melegebb a szokásosnál. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ilyen helyzetben nem fizeti be a cég a 3,2 milliárdos vezetékadót az államnak. Ha az energiaárak csökkenése folytatódik, ez az év menedzselhető lesz. De ez nem jelenti azt, hogy megoldottuk az alapproblémát. Budapest infrastruktúrája az elmúlt két évtizedben olyannyira elhasználódott, hogy hamarosan indítani kell egy 25 éves újjáépítési programot a vízcsövek utak, felüljárók, hidak, energetikailag korszerűtlen épületek, idősödő és a klímaváltozás hatásait nehezen viselő fasorok, elavult funkciójú közterület megújítására. Nem csak felújításban kell gondolkodni, mert ez már nem ugyanaz a város, aminek kiszolgálására a mostanra elöregedett infrastruktúra épült, nem csak a klíma változik, de a népesség és az igények is. Ehhez azonban források kellenek.

A kormány egyelőre a Lánchíd rekonstrukciójához ígért 6 milliárd forintot se akarja odaadni. Szimpla kekeckedés vagy valóban a forgalmi rendet formálnák saját szájuk íze szerint?

A híd felújítását eleve hitelből fedezzük, ha ezt a 6 milliárdot is a fővárosnak kell beletennie, akkor tartalék híján újfent máshonnan kell elvonni ezt a pénzt. Holott már minden terület végletesen kiszáradt. Nem próbálok a kormány fejével spekulálni. Tény, hogy a kormány több prominense is megígérte ezt a támogatását, de a kormányhatározat csak a Váralagút és a Lánchíd együttes felújítására van és nincs aláírt támogatási szerződés sem. Ez a 6 milliárd azonban nem a kormány pénze, a közösség adta össze az adóforintjaiból, ezért mondjuk azt, hogy döntsék el a budapestiek, hogyan használjuk a hidat.

Elképzelhető, hogy a főváros tavalyi közösségi gyűlésén elhangzott javaslatot követve egyirányúsítja a Lánchidat és a Szabadság hidat?

A forgalomszervezés nem az én területem. A Lánchídhoz kapcsolódó részvételiségi folyamat szakmai előkészítése már zajlik, a budapestiek bevonásának módjára Karácsony Gergely főpolgármester tesz majd javaslatot. Mindenképpen igazságosabb lesz az eredmény, mintha egy ember döntene erről a Karmelita kolostorból.

A Budapesti Közművek létrehozásának egyik indoka a takarékosság volt. Beváltotta az új modell a hozzáfűzött reményeket?

A jelenlegi energiakrízisben különösen hatékonynak bizonyult, hogy a főváros energiatermelő és nagy energiafogyasztó cégei egy közös társaságon belül kereshetik a legjobb megoldást, amivel a maximumot hozhatják ki ebből a helyzetből. Másrészt az alapgondolat is időtállónak bizonyult, miszerint minden cég a fő feladatára koncentrálhasson, a Főkert a fákra, parkok gondozására, a Főtáv a távhőszolgáltatásra, a temetkezési cég a sírkertekre, a közterület fenntartó a takarításra, ne vonjon el ettől erőforrásokat a közbeszereztetés vagy a pénzügyek. Így jut idő például uniós pályázatokon való részvételre, amely új bevételi forrásokat hozhat, illetve a szakmai programalkotásra, de természetesen az sem elhanyagolható szempont, hogy a cégek összevonása, például a vezetők számának csökkentésével jelentős megtakarítást eredményezett.

Az energiatakarékosságról szóló közgyűlési vitába egészen új nézőpontot hozott azzal, hogy női szemszögből mutatta be a tervezett intézkedések hatását. Miért tartotta ezt fontosnak?

A női nézőpont nagyon ritkán jelenik meg a hazai politikai életben. Aligha független ez attól, hogy a polgármestereknek alig 9-10 százaléka nő. Ilyen formán többnyire férfiak mérlegelik az egyes döntések társadalmi hatásait. Rá szerettem volna mutatni, hogy az önkormányzatok által tervbe vett, esetenként végre is hajtott takarékossági intézkedések mennyivel hátrányosabban érintik a nőket. Sokszor elhangzik, hogy a válság terheit mindenkinek egyformán cipelnie kell, de amikor megnézzük mennyire arányosan oszlanak el ezek, kiderül, hogy mind a covid-járvány, mind az energiaválság aránytalanul jobban nehezedik a nőkre. A közvilágítás csökkentése, vagy lekapcsolása, a biztonságérzet eltérő megélése miatt, komolyabb fenyegetést jelent a nők számára, mint a férfiaknak, a közvilágítás csökkentése bezárhatja a nőket otthonaikba. A közösségi közlekedés ritkítása szintén inkább a nőket sújtja, hiszen a család autóját, ha van, többnyire a férfiak használják, így a buszon, villamoson metrón bevásárlószatyrokat és gyermeküket cipelők többsége nő. A meghosszabbított téli szünet, az óvodák, iskolák bezárása szintén nekik ad többletfeladatot, jól láttuk ezt a Covid-járvány idején. Az idősotthonok, nyugdíjas klubok bezárása is főként őket érinti, hiszen idős korukra többnyire a nők maradnak egyedül. De még a lecsavart munkahelyi fűtés is a nőknek kellemetlenebb, hiszen biológiai okokból a nők sokkal érzékenyebbek a hidegre. Ki mutasson rá ezekre, ha nem egy női politikus?

Ha már politika: a Demokratikus Koalíció sorra csábítja el a politikusokat az MSZP és a Momentum soraiból. Önnek is tettek már ajánlatot?

Nálam MSZP-sebbet nehezen lehetne találni. Én ehhez a politikai közösséghez csatlakoztam 1996-ban, azóta is azon dolgozom, hogy ez a közösség megmaradjon.

A DK fővárosi frakciójának erősödése felülírja az erőviszonyokat. Mennyire veszélyezteti ez az ellenzéki koalíciót?

Az MSZP a maga dolgával törődik, a koalíciós munkát pedig egyelőre ez nem érinti.

Gy. Németh Erzsébet országos politizálásra váltotta a főpolgármester-helyettesi posztot. Ön évek óta dolgozik az Európai Unió önkormányzati bizottságában. Ez lehet a menekülő út, ha 2024-ben nem győznek Budapesten?

Most is európai politikus vagyok. Évek óta dolgozom a Régiók Európai Bizottságában (COR), 2020-ban lettem teljes jogú tag. Tavaly a Környezetvédelmi-, Energia és Klíma Szakbizottság elnöke voltam, egyetlen magyar elnökként a Régiók Bizottságában és az Európai Parlamentben is. Jelenleg a varsói polgármestert segítem alelnökként. Az Európai Szocialista Párt, ami a második legerősebb politikai közösség az EU-ban, elnökségének tagja vagyok és frakcióvezető-helyettese a COR-ban. A Régiók Bizottsága az önkormányzatok, a polgármesterek hangja. A mi feladatunk, hogy az uniós javaslatokat a mindennapi megoldások, a kivitelezhetőség szintjén elemezzük, hiszen a különféle klímavédelmi, energiaügyi és egyéb intézkedések jó része a városokban valósul meg. Ez abszolút kapcsolódik a Budapesten végzett munkámhoz, ami a tapasztalatok átültetését és a közvetlen források elérését is segíti. Egyszerre foglalkozom a fővárosi zebrafestéssel és az uniós klímasemlegességgel é ezt nagyon szeretem. Uniós politikus vagyok most is, bárhogy alakul a jövő, gondolkodásomban mindig önkormányzati politikus maradok.

Szalai Anna/Népszava