Bárki nyeri a tavaszi választásokat, fájdalmas megszorításokkal kell indítania a kormányzást
A Fidesz esetében hatványozottan érvényes a mondás: A látszat csal. Lényegében minden máshogy van ugyanis, mint ahogy azt a hivatalos kormánykommunikációban tálalják. - írja a Szegedi Kattintós
A szédületes pénzszórás ellenére nem áll jól a költségvetés egyenlege, a hosszú távú gazdasági kilátások pedig egészen elszomorítóak. Milliók szociális problémáit kell megoldani, ugyanakkor az állam az orosz és kínai hitelek miatt egyre inkább eladósodik, az önkormányzatok pedig átgondolatlan kormányzati intézkedések miatt kerülnek adósságcsapdába. Akár az Orbán-kabinet, akár valamilyen ellenzéki formáció alakít kormányt tavasszal, ezekkel a problémákkal azonnal kell kezdenie valamit.
Az év végi politikai uborkaszezon egyik váratlan híre volt, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium 5 milliárd forintot nyert egy "Létszámleépítések megelőzése és kezelése"elnevezésű uniós pályázaton. Ez a summa akár elegendő is lehet azoknak a végkielégítéseknek a kifizetésére, melyek a korábban többször beharangozott, ám minduntalan elhalasztott bürokráciacsökkentési terv keretében kéne leszurkolnia a kormánynak a közszférából elbocsátandó dolgozóknak. Lázár János többször nekifutott már ennek a projektnek, de a választások előtt nyilván nem akartak szavazókat veszteni a kormány emberei, így egyelőre fenntartották azt a hatalmas apparátust, amely rengeteg forrást von el a költségvetéstől.
A választásokat követően aztán minden adott lesz, hogy alaposan megnyirbálják a közszférát, bárki is kerül hatalomra. Az ország versenyképességét ugyanis komolyan rontja (más tényezők mellett) az, hogy az állam aránytalanul sok embert fizet, a versenyszféra pedig nehezen tudja eltartani azokat, akik közvetlenül szinte semmit sem adnak hozzá a hazai GDP-hez. Ezt maga a kancelláriaminiszter is sokszor elismerte már, de a hangzatos tervek helyett minden maradt a régiben, mert a Fidesz inkább fenntart egy költséges apparátust, minthogy tízezreket veszítsen el szimpatizánsai közül a 2018-as megmérettetés előtt.
Van azonban ennél komolyabb probléma a magyar munkaerő piacon. Többször értekeztünk már arról, hogy már a kormány is beismerte közvetett úton azt, hogy a közmunka program lényegében konzerválja százezrek társadalmi és szociális helyzetét, alig van átjárás a közmunka, illetve az állami és versenyszféra között, így tovább tart azok lesüllyedése, akiket egyszer beszippantott ez a hatékonyságát tekintve igen gyenge projekt. Mindezt tetézi az egyre fokozódó munkaerőhiány, és mivel a kormány mindent a közmunkára tett fel, ezáltal elsorvasztotta az átképző tanfolyamokat, így szinte lehetetlen munkanélküliekkel, illetve a közmunkában résztvevőkkel feltölteni a hiányszakmában keletkező álláshelyeket.
Nyolc év elhibázott politikája, illetve társadalomszemlélete köszön vissza a szociális helyzetben is, ami egyre romló képet mutat Magyarországon. Amellett, hogy európai viszonylatban alacsonyak a bérek és a nyugdíjak, a 2010-ben bevezetett, azóta pedig szinte változatlanul fenntartott egykulcsos adó magyarok millióit hozza rendkívül hátrányos helyzetbe, ugyanakkor a tehetősebb réteg látványosan gazdagodik. Aszociális olló nyílása most még talán kedvez is a kormánynak, hiszen olykor dob egy-egy csontot a már szinte lehetetlen helyzetben lévő társadalmi csoportoknak, hogy magához édesgesse a szegényeket, ám Erzsébet-utalványokkal és 13. havi nyugdíjjal nem lehet megoldani ezt az egyre égetőbb problémát.
Át kell csoportosítani az erőforrásokat, hogy ne szakadjunk le régiós vetélytársainktól véglegesen, régóta halogatott reformokat kell végrehajtani, ugyanakkor konszolidálni kell a magyar kormány helyzetét a nemzetközi színtéren.
Nem beszéltünk még a devizahitelesek gondjairól, melyet ahelyett, hogy megoldott volna a kormány, inkább propagandára használt fel, de ott van még néhány országrész elnéptelenedése, városrészek, falvak gettósodása, és természetesen a kivándorlás, amelyet inkább bagatellizál a kabinet, minthogy érdemi lépéseket tenne a fiatalok itthon tartása érdekében. Ide sorolhatjuk a teljes iskolarendszert sújtó kormányzati intézkedéseket, melyek következtében lassan többet adminisztrálnak a tanárok, mint oktatnak, és persze az örök slágert, az egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő egészségügyet.
A nemzetközi helyzet is fokozódik, hiszen egyre távolodunk azoktól a jóléti társadalmaktól, ahol a demokráciát nem álcaként használják a politikusok annak érdekében, hogy ne vonják meg tőlük az uniós forrásokat. Rövidesen eljöhet a pillanat, amikor Magyarországnak egyértelművé kell tennie, hogy az oroszokkal kokettál, vagy marad korábbi szövetségeseivel, az Európai Unióval, illetve a NATO-val. A magyar pávatánc kiismerhető lett, ugyanakkor nem hozott túl sokat a konyhára azon kívül, hogy Orbán Viktor hatalomban tartását szolgálta.
Így aztán keményen bele kell csapnia a lecsóba annak a kormánynak, amely helyre kell tennie a dolgokat a választásokat követően. Át kell csoportosítani az erőforrásokat, hogy ne szakadjunk le régiós vetélytársainktól véglegesen, régóta halogatott reformokat kell végrehajtani, ugyanakkor konszolidálni kell a magyar kormány helyzetét a nemzetközi színtéren. És ezt nem csak ellenzéki győzelem esetén kell megtenni, a jelenlegi kormány túlélése is attól függ, képesek lesznek-e a radikális változások végrehajtására alkalmas első 1-2 évet kihasználni. Bár ezt nehéz az Orbán-kormányról elhinni, de ha a politikai túlélés a tét, a kormányfő mindenre képes. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Minél később esel le a lovadról, annál kevesebbet pihenhetsz a földön, mielőtt visszakapaszkodsz a nyeregbe.”
