A terv egyelőre homályos, mindenki találgat, kb. ennyit tudni: „Csak olyan kiadó nevezhetné magát országos médiumnak, amely tagja a kamarának, elfogadja a szervezet etikai és szakmai előírásait, valamint vállalja, hogy csak kamaratagokat alkalmaz”.

A választások után majd kiderül, mit is terveznek pontosan, de az biztos, hogy ez is valami szovjet vagy török dolog lesz, Orbán nem véletlenül sétál velük kézen fogva.

De hát a diktatúrák már csak ilyenek, így működnek. Soha nem állnak le, és a választás után sem lesz konszolidáció, merthogy már ezt is olvastam valamelyik nagyágyútól. 

Nyolc éve tart a hazudozás és önámítás.

Közben a diktatúra hazai változata is megy szépen házról-házra. Ez a mienk ugyan előbb kopog -- lám most is udvariasan előre bejelentette, hogy az ellenzéki sajtó maradékának eltiprására készül --, de ajtónyitás után azért ők is összeszedik a lakásban található értékeket, és a falról leakasztják a Munkácsyt. 

Elismerem, ez még mindig jobb, mintha a főbérlőt akasztanák a Munkácsy mellé, mint Moszkvában vagy Ankarában.

Egyébként pont a magyar diktatúrának ezt a finomságát szokás itten agyba-főbe dicsérni, nem ritkán éppen a magyar sajtó ellenzéki lapjaiban. Semmi kétség, a saját lapjuk temetésén is találnak majd néhány mondatot a rezsim mentegetésére. Például, hogy már hogyan is lenne itt diktatúra, amikor most is milyen szépen elbúcsúzhatnak saját maguktól. 

És valóban. 

Ez a kamara dolog egész biztosan afféle gázkamara lesz a sajtónak, de különösebben nem vérzik értük a szívem, eddig sem sok vizet zavartak, és persze mindig hagyták egymást és egymás lapját is kicsinálni. 

Akkor meg nem mindegy, hogy Orbán teszi fel az i-re a pontot, vagy ők maguk?

Bruck András