Paleontológusok azonosítottak egy új típusú iguanodontia dinoszauruszt Angliában – és ezek a dinók rendelkeznek a legmenőbb hátsó uszonyokkal, amelyeket valaha láttunk.

Sok más, nemrég felfedezett fajhoz hasonlóan a kutatók az Istiorachis macarthurae fajt is korábban feltárt fosszíliák újbóli vizsgálata után „fedezték fel”. A faj egy híres Wight-szigeti tengerészről kapta a nevét, ahol a körülbelül 125 millió évesre datált fosszíliát eredetileg megtalálták.

Miután alaposabban megvizsgálták a fosszíliát, Jeremy Lockwood paleontológus és kollégái rájöttek, hogy egy teljesen másfajta dinoszauruszról van szó. Korábban a kutatók úgy vélték, hogy ezek a csontok a Wight-sziget két ismert iguanodontia fajának egyikéhez tartoznak. A vizsgálat eredményeit augusztus 21-én tették közzé a Papers in Palaeontology című folyóiratban . 

Jeremy Lockwood az Istiorachis Macarthurae gerincoszlopa mellett áll . - Fotó: Portsmouthi Egyetem

„Bár a csontváz nem volt olyan teljes, mint néhány más megtalált csonté, ezeket a csontokat korábban senki sem vizsgálta meg igazán alaposabban” – mondta Lockwood az Egyesült Királyságban található Portsmouth-i Egyetem közleményében . „Eddig úgy gondolták, hogy csak egy létező faj egy példányáról van szó, de ennek különösen hosszú idegtüskék voltak, ami nagyon szokatlan volt.”

Közelebbről megvizsgálva Lockwood rájött, hogy ezek a megnyúlt tüskék nem ennek a konkrét egyednek a véletlenszerű sajátosságai, hanem egy másik fajhoz tartozó jellemzők. Gyanúi megerősítése érdekében Lockwood és kollégái részletes vizsgálatot végeztek a fosszílián, és egy nagyméretű adatbázist hoztak létre a hasonló fizikai jellemzőkkel rendelkező dinoszauruszokról. Ennek eredményeként képesek voltak azonosítani a vitorlaszerű testrészekkel rendelkező dinoszauruszok szélesebb körű evolúciós trendjeit.

A paleontológusok nem tudják pontosan, mire használták ezeket a vitorlákat, de vannak sejtéseik. A létező elméletek a testhő szabályozásától a zsírraktározásig terjednek, de az Istiorachis esetében a legvalószínűbb válasz az, hogy a vitorlák hím fajoknál fejlődtek ki, hogy „lenyűgözzék a párjukat vagy megfélemlítsék a riválisaikat” – magyarázta Lockwood.

Egy művész elképzelése az  Istiorachis méretéről egy emberhez képest. - Fotó: James Brown/Portsmouthi Egyetem

„Az evolúció néha úgy tűnik, hogy a túlzásba vitt dolgokat részesíti előnyben a praktikussal szemben” – mondta. „ Az Istiorachis tüskéi nemcsak magasak voltak – sokkal eltúlzottabbak, mint ami az Iguanodon-szerű dinoszauruszoknál megszokott, ami pontosan az a fajta tulajdonság, amitől a szexuális szelekció révén várható.”

Az Istiorachis vitorlái megerősítenek egy kutatási trendet, amely arra utal, hogy az iguanodontiáknál az ilyen megnyúlt tüskék a késő jura időszakban, azaz körülbelül 143-162 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A paleontológusokat különösen érdekli a „valódi” hiper-megnyúlás esete, ahol „a tüskék a csigolyatest magasságának több mint négyszeresére nyúlnak” – áll a közleményben. Az Istiorachis , bár lenyűgöző, a tanulmány szerint még nem érte el ezt a szintet.

A múlt vizsgálata a jelenbe is betekintést nyújt – és talán fordítva. Például számos ma élő hüllőfaj hasonló, bonyolult címerekkel és vitorlákkal rendelkezik, amelyek az egészséget és az erőt jelzik a potenciális pároknak – mondta Lockwood, hozzátéve: „ Az Istiorachis egy mélyreható példa ugyanazokra az evolúciós nyomásokra, amelyeket a modern állatoknál is megfigyelhetünk.” (Gizmodo)

Címlapkép: Egy művész elképzelése az Istiorachis macarthurae-ről. - Fotó: James Brown/Portsmouthi Egyetem