Mikor meghallottam, hogy Melocco Miklós 14 méteres szoborban kíván Makovecz Imrének emlékművül alkotni a Lánchídnál, egyszerűen elszörnyedtem, mert egyből Szkopje jutott eszembe.

A Macedóniában élő macedónok a déli szlávok közé tartoznak. Nyelvük a bolgárokéval mutat közeli rokonságot, pontosabban szinte megegyezik vele, ezért vitatható, hogy a macedónok nem bolgárok-e. 

Macedóniában kitaláltak egy történelmet, amelynek központi gondolata a mostani Macedónia és Nagy Sándor birodalma közötti kontinuitás. Rémisztő következményei lettek! 

Az első képen látható, hogy Szkopjéből, ebből a földrengés sújtotta középvárosból a röhej európai centrumát hozták létre. 

A lovasszobrok euforisztikus hatalmassága oly mértékben nyomják agyon a várost, hogy szerintem évtizedek kellenek majd a rendberakásához. Ebbe a képbe tartozik bele az új múzeumi negyed is, amelynek semmilyen szerves kapcsolódása sincs a város építészeti múltjához, vagy az óváros, kellemes, valóságos balkáni hangulatához.

Kormányunkban ugyan azt az esztelen történelem teremtést látom, mint Gyorge Ivanov elnök és Nikola Gruevszki miniszterelnök tevékenységében. Nem vitatom Makovecz nagyságát, de vitatom, hogy ehhez Budapestnek, 14 méter magasságban bármi köze is lenne, a legszebb pontjai egyikén.

A róla szóló szobor értelmetlenségét ugyanolyannak látom, mint a múzeumi negyed létrehozását. Hazánkban gyerekek ezrei mennek éhesen iskolába, jelen van a terhesség alatti gyermek éhezés, milliók vesztették el a fölzárkózás lehetőségét, az egészségügyünk a bányászbéka seggét alulról nézi, az oktatás soha nem látott szegénységben zajlik, kormányunk meg stadionokat, múzeumokat, tereket és szobrokat létesít. 

Álljunk meg már legalább gondolkodni!