Ugyanakkor az ázsiai befektetők jelentős része nem közvetlenül a küldő országból, hanem valamilyen közvetítő országon keresztül jelenik meg Magyarországon. A Statisztikai Szemle novemberi számában megjelent tanulmány szerzői vállalati interjúk alapján arra jutottak, hogy egyes feltörekvő országok esetében a befektetés valódi anyaországát szeretnék elrejteni, adót akarnak elkerülni, illetve optimalizálni, vagy a szabályozási terhet szeretnék csökkenteni.

Az Ázsiából származó befektetésekre és üzletekre nagy hangsúlyt fektetett a magyar kormány az elmúlt években, amelynek eredményeképpen egyre szorosabb az együttműködés a világ második legnagyobb gazdaságával, Kínával is. Nem csak a keleti nyitás politikája vált egyre hangsúlyosabbá, hanem Magyarország lett az egyik legnagyobb támogatója a kontinensen Kína leghatalmasabb projektjének, az "Egy övezet, egy útnak", éppen ezért kifejezetten érdekes, hogy milyen ázsiai multik működnek Magyarországon.

Az Ázsiából származó tőkebefektetések állománya sokkal magasabb Magyarországon, mint azt az eddig elérhető adatok alapján gondoltuk, mivel az ázsiai cégek – európai versenytársaiktól eltérően – hajlamosabbak arra, hogy valamilyen közvetítő országon keresztül valósítsák meg magyarországi befektetéseiket

 – állítja a Statisztikai Szemlében megjelent cikkében Sass Magdolna, Gubik Andrea, és Szunomár Ágnes. Az Ázsiai tőkebefektetések Magyarországon – Miért érkeznek gyakran közvetítő országokon keresztül? című tanulmány szerint ebben szerepet játszik a jelentős földrajzi távolság is, de más motivációk is fontosak lehetnek.

A fenti táblázat alapján találunk a „nagybefektető” ázsiai országok esetében közvetlenül az anyaországból érkező befektetéseket (például Samsung, Hanon, Tata, Suzuki, Toyo Seat, Sanoh, Patec). Ugyanakkor szembeötlő, mennyire gyakran iktatnak be az ázsiai befektetők a „befektetési láncba” kedvező adózású vagy szabályozású fejlett országot (Hollandia, Ciprus, Luxemburg), sőt, egyes esetekben adóparadicsomokat (Kajmán-szigetek és Mauritius).

Az új, végső befektető szerinti statisztikák már végső ázsiai tulajdonosaikhoz rendelik azokat a befektetéseket is, amelyek közvetlenül valamelyik másik országból érkeznek. Így az új adatsorok alapján pontosabb képünk lehet a Magyarországon befektetett ázsiai tőke nagyságáról:

A tanulmány szerzői nyolc ázsiai befektető tulajdonában levő, az autó- és az elektroni iparban működő vállalat vezetőivel és dolgozóival készítettek interjúkat (a cégeket a tanulmányban nem nevezik meg). A mintában szereplő, ázsiai multinacionális cégek magyarországi leányvállalatait a következők jellemzik:

Az indiai, japán és kínai befektetők „hajlamosabbak” közvetítő országon keresztül megvalósítani magyarországi befektetéseiket, míg a koreai multinacionális vállalatok gyakorlatilag minden esetben közvetlenül az anyaországból érkeznek. A szerzők szerint a közvetítő ország közbeiktatását indokolhatja a földrajzi távolság mellett, hogy a kevésbé fejlett országokból érkező tőkebefektetéseknél cél lehet a befektető valódi származásának eltitkolása is.

A KÍNAI ÉS INDIAI BEFEKTETŐK IS HAJLAMOSAK KÜLÖNFÉLE ADÓPARADICSOMOKON VAGY KEDVEZŐ ADÓZÁSI LEHETŐSÉGEKET BIZTOSÍTÓ ORSZÁGOKON „KERESZTÜLFOLYATNI” BEFEKTETÉSEIKET.

Az előző motivációval összefüggésben van, és a befektető vállalatok számára sokkal nagyobb jelentőségű cél az adóoptimalizáció. Ennek relevanciáját alátámasztja, hogy a nyolcból öt esetben valamilyen európai, kedvező adózási lehetőséget kínáló országot használják közvetítő országként a cégek. Látható Hollandia fontossága, amelynél az ún. Dutchsandwich jelzi, hogy „érdemes egy kedvező szabályozású holland leányvállalatot beiktatni” a befektető anyaországa és a fogadó ország közé.

Az adóoptimalizáció mellett az egyéb, anyaországbeli bürokratikus terhek csökkentése is cél lehet. "Az egyik vállalat esetében látunk erre példát, ahol az anyaországból Hongkongba telepítették át a vállalat székhelyét" - írták. A vállalat már 1986-ban létrehozott egy hongkongi leányvállalatot, és jelentős külföldi tőkebefektetésekkel rendelkezik, elsősorban Ázsiában. A vállalatközpont funkciókat 2004-ben tette át Hongkongba.

Ezzel összefüggésben "az alacsony elemszám miatt csak feltételezhetjük, hogy inkább a felvásárlások esetében jellemző a közvetítő országon keresztüli megjelenés, míg a zöldmezős beruházásoknál közvetlenül az anyaországból érkeznek a befektetők" – állapítják meg a kutatók. Így az is oka lehet a multinacionális cég indirekt magyarországi megjelenésének, hogy felvásárolt egy másik (nem magyar) multinacionális céget, amely rendelkezett magyarországi leányvállalatokkal. Így „megörökölte” a harmadik országbeli cég magyar leányvállalatait úgy, hogy azok közvetlen anyavállalatát vásárolta fel.

Az ázsiai befektető ebben az esetben is közvetítő országon keresztül jelenik meg Magyarországon, de ennek az előbbiekben említett praktikus okai vannak. Az egyik vállalat német anyacégtől került több felvásárláson keresztül kínai tulajdonba, így lett „gazdája” a magyarországi leányvállalatnak ázsiai cég. A külföldi befektetés valós motivációja tehát nem függ össze a közvetlen vagy közvetítő országon keresztüli megjelenéssel (mint például az adóoptimalizáció esetén), hanem, mint a versenytárs felvásárlása valósul meg. Ettől függetlenül a cégek végső európai központja egy kedvező adózású országban, Cipruson és Luxemburgban marad.

Összefüggés lehet továbbá a felvásárlás menedzselése, a felvásárolt vállalat multinacionális vállalati hálóba integrálása, valamint a közvetítő ország léte között. Különösen fontos lehet egy regionális központ „kinevezése”, ha az értékláncok túlnyomórészt regionális alapon szerveződnek az adott multinacionális cég vezetésével. A szerzők szerint az egyik vállalat esetében erről van szó, mivel ugyan a cég közvetlenül az anyaországból érkezett, azonban a magyarországi leány több régióbeli leányvállalat anyavállalata, tehát ezekben a régióbeli országokban közvetve, a magyar leányon keresztül jelenik meg tulajdonosként a cég. Ezen felül ennél a cégnél a nyugat-európai gyártóegységeket fokozatosan áttelepítették Kelet-Közép-Európába (azon belül Magyarországra és Lengyelországba), így az adott helyzetben ésszerű választás volt a kontinentális központ áthelyezése is.

A kontinentális szervezés relevanciáját mutatja az is, hogy az interjúk során összegyűjtött információk megerősítik a szakirodalom eddigi eredményeit, miszerint az ázsiai közvetlentőke-befektetések fő típusa a piackereső befektetés: a magyar piacra belépve az ázsiai vállalatok nemcsak az egész európai uniós (és a hazai) piachoz férhetnek hozzá, hanem a Független Államok Közössége, a mediterrán országok és az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) piacaihoz is.

ÖSSZESSÉGÉBEN A SZERZŐK MEGÁLLAPÍTJÁK, HOGY BÁR AZ ADÓOPTIMALIZÁCIÓ MOTIVÁCIÓJA DOMINÁL, MÁS OKOK IS SZEREPET JÁTSZHATNAK A KÖZVETÍTŐ ORSZÁG „HASZNÁLATÁBAN”, AMI GYAKORI AZ ÁZSIAI BEFEKTETŐ ORSZÁGOK, AZON BELÜL IS A FELTÖREKVŐ ORSZÁGOKNÁL.

portfolio.hu