Az a helyzet, hogy én soha nem kértem (következésképpen nem is kaptam) soha egy huncut fillért sem Soros Györgytől, bármelyik alapítványától, emberétől, szervezetétől. Ugyanígy semmi közöm a „norvég pénzekhez”, még egy fél hamburgert se számláztam le nekik soha. Mindezt nem valami kiválóság-bizonyítás vagy mosakodás okán írom le, pont ellenkezőleg: súlyosbítani szeretném a megítélésemet. Én dacára annak hiszek a nyitott társadalomban, hogy ezt a meggyőződésemet soha, semmilyen pénzbeli támogatás vagy ösztöndíj (ellentétben Orbán Viktorral vagy Kovács Zoltánnal) nem honorálta. Jó hülye vagyok, mi, ingyen liberálisnak lenni 2017-ben Magyarországon?

A Fidesz most arra készül, hogy putyini mintára előírja mindazon civil szervezetek számára, amelyek viszont kapnak ilyen támogatást, hogy minden lehetséges felületen és alkalommal közöljék, ők bizony „külföldi ügynökök”. Sokan megírták már, hogy persze ez minden otrombasága mellett még fals címke is, hiszen ezeket a szervezeteket nem egyik-másik külföldi kormány pénzeli a magyarországi politikai hatalom konkrét befolyásolása céljából. Az originális ügynökdefiníciónak sokkal pontosabban megfelel egy köpcös, pukkancs bácsi, aki a háza mellett emeltetett gigantomán stadiont, és Oroszország honorálja a magyarországi demokráciarontó tevékenységéért. Sokkal inkább ügynök az, aki orosz bűnözőknek ad magyar állampolgárságot, ezzel uniós útlevelet, aki orosz „felújított” metrókocsikat vesz szinte annyiért, amibe az új, európai szerelvények kerülnének, vagy aki nemzetközi terrorista-pénzembert csempész az országba, konkrétan a szomszédjában álló palotába, és betegesen hazudozik, amikor ezzel lebukik.

Ehhez képest a civilellenes törvény aktuális módosítása után mégsem ő fogja kiírni magára, hogy „külföldi ügynök vagyok”. Nem bizony. Hanem amikor majd a TASZ próbál igazságot szolgáltatni azoknak a hozzátartozóknak, akik a szerettüket e köpcös által nullára írt kórházakban elkapott fertőzés miatt vesztették el, amikor a gyerekük visszaszerzéséért küzdő szülőket képvisel, amikor a fogyatékkal élők jogaiért harcol, na, akkor kell majd odaírni a végére, mintha személyesen Németh Szilárd köpne oda egy méretes csulát a damasztabroszra, hogy „külföldi ügynökök vagyunk”. Amikor a Helsinki Bizottság közbelép, mert a hatalom az embertelenség csúcsaként kisgyerekeket és terhes nőt akar a tranzitzónába zsuppolni, akkor kell majd ezt a végére varrnia. Amikor magyar civilek próbálják megóvni a Fidesz láncfűrészeitől a fákat a Rómain, a Ligetben, szerte a maradék kis városi zöldben, a fákat, te nyomorult, hát az ide van gyökerezve, az a legmagyarabb magyar dolog, azt nem viheti el sehova a Soros, azt nem bántja Brüsszel, azt egyedül tőletek kell félteni, na, akkor kell majd kiírniuk, hogy ők külföldi ügynökök. Van-e nagyobb abszurd, komolyan, mint amikor állítólagos „külföldi ügynökök” a magyar kormánypárttól védik a magyar fákat?

No, de akkor arról végre, hogy miért tartom magam külföldi ügynöknek; méghozzá nem a fizetett, hanem a meggyőződéses fajtából. Egy másik külföldi ügynököt kell hivatkozzak ennek megértéséhez, őt pedig Széchenyi Istvánnak hívták. Az ő korából liberálisként az általános horgonyom Kossuth Lajos szokott lenni, de e témában most a legnagyobb magyart citálom. Azt, aki már fiatalon bejárta a világot, maga is vegyes családi háttérrel, kétnyelvű magyarként különösen nyitott volt más nemzetek és kultúrák megismerésére, megoldásaik, szemléletük exportálására. Elszántan hordta haza a nyugati ötleteket, elképesztően széles horizonttal, amibe egyszerre fér bele a Magyar Tudományos Akadémia és a (brit mintára történő) ökölvívás-oktatás szorgalmazása, Nemzeti Kaszinó és gőzhajózás, közteherviselési reform és lóverseny.

A fiatal Széchenyi István

Forrás: MTA

Szerintem ma sem létezik ennél hazafiasabb, hatékonyabb és tisztességesebb hozzáállás közös ügyeinkhez, és tragédiája az országnak, hogy a mai Széchenyi-aspiránsok, azaz vagyoni és politikai súllyal bíró szereplők inkább az ősiség törvényének visszahozásához, az előjogok vastagításához tercelnek. Ma a leghazafiasabb, legnemzetibb habitus csakis a „külföldi ügynököké”, akik a nyugati jót, a globális eredményeket akarják a magyar osztályrészéve tenni. Én ebben hiszek, és üvöltsön bármit az óriásplakát meg a gallérjába zsírosult párt-publicista, ebben bizony különb magyar vagyok, mint a nemzetet az orosz önkény sütőformájába lapogatók.

Külföldi ügynök vagyok, mert amikor a Budapestnél jóval kisebb Bolognában is úgy szállok fel a buszra, hogy a bárhol megvásárolható elektronikus bérletet csipogtatom le az ajtó mellett, és az kiírja, hogy meddig jó még, akkor az jut eszembe, hogy náluk is lehetne így, legyen így. Amikor egy svéd kisvárosban evidens, hogy babakocsival és kerekesszékkel is önállóan tud közlekedi a polgár az akadálymentesítési programnak köszönhetően, akkor mindig sokkal jobban zavar és bánt, hogy nálunk ennek a töredéke sincs. Haza akarom hozni a holland kórház papírmentes adminisztrációját (nincs „kartonozó”, nem szaladgálsz leletekkel a hónod alatt) és egynapos sebészeti megoldásait, de főleg a hálapénzmentes működését. A koppenhágai polgároknak jutó zöldfelületeket, és a tényt, hogy bő harmaduk közlekedik már kerékpárral napi szinten. Ott nem Tarlós a főpolgár. Haza akarom hozni a gyerekbarát, emberi hozzáállást, ami még egy kis spanyol településen evidens, és a kicsiket „Tolerancia, béke, szolidaritás, szeretet, világfalu” graffitifogadja az általános iskolában. Francia típusú iskolai menzákat akarok, ehető, egészséges ételekkel, nem a magyar, filléres moslékot – ami többek között azért olyan, amilyen, mert természetesen a mi menzáinkra is egyre több helyen a kádertolvaj szállít. Pármában is egy random utcai gasztrofesztiválon minden pultnál fantasztikus minőségű helyi ételeket találsz, a lardo, az olajbogyó, a sajt, mind csoda – idehaza meg még mindig a túlárazott, Koccintós pillepalackosból készült forraltbor meg a gyíkhús-saslik megy ünnepi szezonban a Vörösmarty téren. Nézzük meg, mitől olyan tiszta Bécs, innen egy köpésre (a túrót, a köpés marad itt), mitől okoz ugyanaz a havazás Hegyeshalomig áthatolhatatlan úttorlaszokat, amire Pintér Sándor úgy küldi az SMS-t, mint én talán a szupertehetséges Kováts Verára az X-Faktorban utoljára (de ezt letagadom), míg ugyanaz a havazás az osztrák határtól két centire már csak múló kellemetlenség. Derítsük ki és vegyük át, mitől gyors, pontos és tiszta a német vasút, miközben a MÁV mindennek az ellentéte.

Nincsenek tökéletes nemzetek. Mindenhol vannak problémák. Ezekről gyakran gondoljuk, hogy speciális, csakis adott korra és helyszínre jellemző gondok. De ha körülnézünk, nyitottak vagyunk, könnyen kiderülhet, hogy a szomszéd államban, vagy más, megismerhető-kitanulható helyen már hasonló kérdés merült fel, és ők meg tudták válaszolni. Igenis, külföldi ügynök vagyok, mert engem ez érdekel, ezt tartom Magyarország legfontosabb érdekének. Nyitottnak lenni, egymástól tanulni, nem egy bezárt szobában, lekapcsolt villanynál gubbasztani, miközben a sarokban Orbán Viktor egy zseblámpával hadonászva hazudik verőfényes napsütést. Több fényt, a fene egye meg. Nyitott ajtókat, nyitott elméket és lelkeket!
Sok-sok külföldi ügynököt.

A blogomat pedig itt lehet lájkolni.>>>

cegledizoltan.hu