De jólét sehol nem lesz, ahol elvetemült diktátorok taposnak a nép nyakán

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

De jólét sehol nem lesz, ahol elvetemült diktátorok taposnak a nép nyakán

2017. május 19. - 18:25

 

Szeretett úri véreim – mondaná Ady, én meg hiába mondanám, hogy menjünk vissza Ázsiába (nyilván ha ezt akarnám mondani, de nem akarom), mert a poént már lelőtték előttem. - írja a kolozsvaros.com.

Forrás: kolozsvaros.com

Kötelező lenne legalább egyszer végighallgatni az alábbi 5 perces izét.

Itt tartunk most, és pont leszarom, hogy ki mindenki koszorúzott még a Tienanmen téren az idők során, mert akkor Orbán koszorúja is elfér a többi mellett. Leszarom, hogy ha másoknak nem derogált, akkor Orbánnak se derogáljon.

Zömítsük a mondanivalót:

  • Megdöglött a globalizáció, amiről Viktorovics az iskolában tanult.
  • A Kelet felzárkózott a Nyugat mellé.
  • A gazdaság húzóereje ma nem Nyugaton, hanem Keleten van.
  • Legnagyobb mennyiségben pénz ma Ázsiában halmozódik fel.
  • Viktorovicsnak meg a világ egy tekintélyes részének egyre bántóbb volt, majd a töke is tele lett azzal, hogy fejlett országok kioktatják például emberi jogokból, demokráciából, piacgazdaságból, meg hasonló handabandákból.
  • Ezért Kína vezetésével a régi Selyemút mentén fekvő népeket össze kell kötni hajózás,  vasutak, légikikötők, hidak, úthálózatok építése, fejlesztése által. Teszem hozzá én, nem Orbán, hogy ennek részeként 600 milliárdból, vagy ki tudja mennyiből – 85%-ban kínai hitelből! – korszerűsítjük a magyar városokat nagy ívben elkerülő, Budapest-Belgrád vasútvonalat a kínai tehervonatok legnagyobb örömére.
  • A legerősebb szupererős Kína tehát a döglött nyugati globalizációval ellentétes úton indult el – ezt hívják Egy övezet, egy útnak -, amely kifejezetten egymás elfogadására épül: mindenkinek joga van a saját társadalmi berendezkedéséhez, kultúrájához, megközelítéséhez, értékeihez. Nem megváltoztatni kell egymást, nem szövetségbe kell tömörülni, hanem el kell fogadni egymást úgy, ahogy vagyunk, és inkább össze kell kapcsolni ezeket az országokat, népeket, gazdaságokat.

Az Erdogan úr ánuszrózsáját megillető tiszteletteljes nyelvcsapkodásokat és a magyar e-re-det-le-gen-dák-ban (!?) illetve a közös múltban gyökerező, még nem létező, de a szimpátiára való különös tekintettel forrón óhajtott mongol-magyar gazdasági kapcsolatokról nem is mondok semmit, ugyanis az a gyógyszer ezúttal tényleg nagyon messze gurult.

Mondhatnám, ha felmentést akarnék keresni ennek a diktátorokkal kokettáló, közöttük otthonosan és felszabadultan mozgolódó illiberális pávának. Nem keresem a felmentéseket, nem fogom a gyógyszerre és annak folyamatosan látható mellékhatásaira.

Ez itt maga a leggondosabban kidolgozott, legmesteribb stratégia. Aljasan profi munka. Ha elismerjük a profizmusát, ha nem.

Röviden: Orbán Pekingből megüzente haza a csordájának, hogy a Nyugatból már kiszipolyozott mindent.

Amit akart (és ebbe a még le nem hívott, de lehívás alatt álló utolsó fitying vissza nem térítendő európai támogatás is beleértendő), ideje egy másik útra lépni.

Különösen aktuális ez az Európai Parlament holnapi plenáris ülése előtt, ahol az európai értékekre folyamatosan trágyeleves gumicsizmával taposó korrupt, elvtelen őfényességének hála, Magyarország újra terítéken lesz. 

Ez a véresen komoly kádári duma, amit ez az ember lenyomott, akkor is elborzasztó, ha senki nem tagadja Kína gazdasági nagyhatalom-jellegét.

Ezt az ócska baromságot, hogy ma már kínaiak vásárolják fel a cégeket Magyarországon, és ezért az ő seggüket kell nyalni, a Kínából hazaböfögött győzelmi jelentéseknek némiképp ellentmondó ama tény kontextusában érdemes tüdőre szívni, hogy az elmúlt évtizedben bejelentett nagyfene kínai beruházások többsége nem valósult meg.

A keleti nyitás és a fenti hányásszagú eligazítás Orbánnak stratégiailag alibi, üzenet a híveknek és hanyatló, rothadó Brüsszelnek: mindenkit a saját diktatúrájával, önkényével, lánctalpas illiberalizmusával és korruptságával kell elfogadni.

Senki ne ugasson bele abba, hogy Törökországban lassan többen vannak bebörtönözve, mint szabadlábon, hogy Oroszországban embereket kínál meg polóniumos teával és tesz el láb alól a rezsim, hogy a halálbüntetés, vagy a cenzúrázott internet Kínájában a kommunista párt monopóliuma irányítja az állami gazdaságot, az erőforrások elvonását/elosztását.

Igen, ez a világnak azon tekintélyes része, amely nem kér a kioktatásból: gyilkos diktátorok által irányított országok, ahol az ellenvéleményeknek nincs helyük.

Ez a világos és félreérthetetlen üzenet Európának is.

Ahogy az 1,3 milliárdos lakosságú Kínának, vagy Törökországnak, vagy Oroszországnak, úgy Viktorovicsnak se ugassanak már demokráciáról és emberi jogokról. És tudja, hogy Brüsszel tehetetlen vele szemben, hát önti tovább az olajat a tűzre és látványosan élvezi is.

A szankcióikat is nyugodtan feldughatják maguknak.

A sötét bugris, aki két hete még saját és talpnyalói hangján keresztül bizonygatta európai elköteleződését. Hogy mást ne mondjak:

Mi nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon.

Mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk.

És azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon. (Orbán Viktor, 2007)

Ez az ember 10 év alatt eljutott oda, hogy telibehányja azt az egyetlen elvet, amelynek köszönhetően közel 30 éve politikus lehet.

Azt magyarázza, hogy eladtalak, parasztok a Keletnek, ugyanoda tartunk, amiben közel 40 évig vegetáltunk.

Orbán azt magyarázza, hogy mekkora üzlet, hogy a saját pénzünkön építünk vasutat a kínaiaknak, és hogy Európa egyik gazdaságilag leginkább alulteljesítő országaként joggal álmodozunk arról, hogy a kínaiak, törökök, oroszok hátán majd egyszer jó lesz nekünk is.

Blöff, blöff és blöff.

A kölykeiket Svájcban és a rohadó Nyugaton (nem Mongóliában, nem Azerbajdzsánban, nem Kínában) taníttató, magukat Európában kezeltető, Louis Vuittonba borult, Audival közlekedő seggfejek azt mantrázzák, hogy nekünk a Kelet a járható út.

Miközben egy szó nem esik arról, hogy a köpködött, halottnak nyilvánított globalizáció egyik legnagyobb nyertese éppen Kína.

Azzal a megjegyzéssel, hogy az olcsó tucatárut, éhbérért foglalkoztatott rabszolgákkal előállíttató gazdasági modell persze jelentős határt szab a gyarapodásnak még akkor is, ha a nyugathoz való felzárkózás kétségtelen. Csak kurvára eltúlzott.

Miközben az irigyelt, munkaalapú Kínában az egy főre jutó GDP alatta van a magyarországinak és miközben a hanyatló, leírt, megdöglött Nyugaton a jóval többszöröse, Orbán ezt az ázsiai (potenciális)

gazdasági növekedést használja arra, hogy a demokratikus, európai kultúrkörhöz tartozó, általa gyakorlatilag üldözőbe vett értékeket sokadlagos fontosságúnak állítsa be.

Amelyek faszságok, mert a pénz majd most Keletről jön és akkor ne szóljanak bele, hogy nyírom ki a szabad sajtót és miként csinálok milliárdost a Lőrinc nevű félanalfabétából.

Szóval az van, hogy egy trágyadombból is lehet közepes fejlettségű ország, de jólét sehol nem lesz, ahol elvetemült diktátorok taposnak a nép nyakán.

Az egy főre eső javak mértéke fontos ahhoz, hogy egzisztenciálisan túléljünk, de szabadságjogok, jogegyenlőség hiányában élhetetlen pöcegödör marad a hely, ahol élünk.

Orbán hatalomban maradásának egyedüli feltétele, hogy elhiggyük: befolyásos diktatúrák gyarmataként akarjuk leélni az életünket, ahol az a természetes, hogy jogunk van kussolni.

Molnár Bálint/kolozsvaros.com

 

 


;