Dúl a harc a magyar munkahelyeken: a cigiseknek mindent lehet?
Sok dolgozót foglalkoztat a kérdés, hogy a dohányzók (aki óránként legalább egy alkalommal kisurrannak a munkahelyükről cigarettázni) vajon elvégzik-e ugyanazt a mennyiségű munkát, mint a nemdohányzók. És egyáltalán, mint mond minderről a Munka törvénykönyve? Vajon szükséges-e a belső szabályozás, és melyek azok aza alapelvek, amelyeket mindenképpen be kell tartania munkaadóknak?
A kép illusztráció! - Forrás: Munkaügy érthetően - Blog.hu
A Munka törvénykönyve egészen pontosan meghatározza, hogy mennyi szünet jár a munkavállalónak, de egyéni megállapodásra is lehetőséget ad a felek között. - írja a Pénzcemtrum
A szakértő válaszol
Elsődlegesen tisztáznunk kell a dohánytermékek fogyasztásának szabályait, szokásait szabályozó vonatkozó rendelkezés, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) célját.
Mindenképpen le kell szögezni, hogy az Mt. a dohánytermékek fogyasztásának munkaidő alatti biztosításáról nem rendelkezik és nem is rendelkezhet.
-tudtuk meg szakértőnktől, Dr. Bergendi-Rácz Diána, ügyvédtől európai és nemzetközi üzleti szakjogásztól. Ennek oka, hogy az Mt. célja a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályainak megállapítása a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, figyelemmel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális érdekeire.
A dohánytermékek fogyasztásával kapcsolatos kérdéskört a jogalkotó a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvényben szabályozta. A jogalkotó itt sem rendelkezett a dohányzás munkaidő alatti (kötelező vagy választható) műveléséről, hiszen a hivatkozott törvény már a preambulumban többek között kifejti, hogy
az Országgyűlés [...] kinyilvánítja abbéli szándékát, hogy a dohánytermékek elsősorban nyilvános helyeken történő fogyasztásának szabályozásával védelmet kell nyújtani a nemdohányzók, valamint az életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt egyébként fokozott védelmet igénylő személyek részére a passzív dohányzás káros hatásaival szemben.
A nemdohányzók, passzív dohányosok érdekében hozott fenti jogszabály részletesen meghatározza, hogy a dohányzás számára kijelölt helyek kivételével nem szabad dohányozni, elektronikus cigarettát vagy dohányzást imitáló elektronikus eszközt használni többek között a munkahelyen.
Kifejezetten tiltja, hogy munkahelyek zárt légtérű helyiségeiben dohányzásra kijelölt helyet alakítsanak ki. Ezen jogszabály lehetővé teszi továbbá, hogy a munkáltató a munkahelyet nemdohányzó munkahellyé nyilváníthassa. Ebben az esetben a munkáltató kizárólagos rendelkezése alatt álló létesítményekben, illetve helyiségekben dohányzó helyet kijelölni nem lehet. A jogalkotó tehát nem vezetett be abszolút tilalmat a dohányzásra, csak negatív meghatározást alkalmazott.
Természetesen felmerül a kérdés mindkét részről, hogy kit és milyen formában illet meg a munkaközi szünet, és ebből következően van-e különbség a dohányzók és nemdohányzók között?
-folytatja a szakember. Fontos leszögezni, hogy a munkáltató különbséget a munkavállalók dohányzási szokásai szerint nem tehet az egyenlő bánásmód követelményének megfelelően, valamint a munkaközi szünetet az Mt.-ben meghatározottak szerint köteles kiadni.
Más kérdés, hogy a munkavállaló munkaideje alatt az őt megillető munkaközi szünetet mire fordítja. A munkavállalónak munkaideje alatt a munkáltató meghatározott munkaközi szünetet kell, hogy biztosítson:
- amennyiben a munkavállaló a beosztás szerinti napi munkaideje vagy munkaidő beosztástól eltérő rendkívüli munkaidejének tartama a hat órát meghaladja, úgy húsz perc munkaközi szünetet,
- míg abban az esetben, ha a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell részére biztosítani. (Természetesen az Mt. lehetőséget ad arra, hogy a munkavállalók és munkáltató megállapodása vagy kollektív szerződés a munkavállalók számára legfeljebb hatvan perc munkaközi szünetet biztosíthat.)
Fontos megjegyezni, hogy a munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni, így azt legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kötelező a munkavállaló részére megadni.
A munkáltató jogosult a munkaközi szünetet több részletben is kiadni. Ebben az esetben el is térhet a minimum három, maximum hat órás munkavégzést követő kötelező szünetektől, de alkalmazhatja is azt akként, hogy a kiadott részletnek legalább húsz perc tartamúnak kell lennie. A munkaközi szünetet a munkavállaló érdeke, hogy hasznosan töltse el, mivel annak rendeltetése elsősorban, hogy a munkavállaló pihenhessen és étkezhessen.
