Az egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény mindennapjaink és technológiai kötődésünk már testünkön is megjelenik. Dudorok a koponyán, gyengülő állkapocs, elhalványuló könyök.

Csontjaink folyamatosan és dinamikusan változnak életünkben a terheléshez alkalmazkodva. Fiatalkorban az oszteoklaszt speciális csontsejtjei elnyelik a régi vagy sérült csontszövetet, és egy másik sejten, az oszteoblaszton keresztül újjáépül az új csontszövet. Idővel az oszteoklaszt sejtek működése kezd dominálni, és a lebontás irányába tolódik el a folyamat: bekövetkezik a csontok ásványi anyagainak, sűrűségének csökkenése. A csontok állandóan alkalmazkodnak: ha nehéz fizikai munkát végzünk, idővel megerősödnek, ha nem terheljük őket, a csontszövet meggyengül. 

Új dudorok

David Shahar, az ausztrál Sunshine Coast Egyetem tudósa kollégáival több mint ezer, 18–86 éves ember koponyaröntgen-felvételét elemezte. Így figyeltek fel a tüskeszerű „külső nyakszirti kiemelkedésnek” nevezett dudorra a nyak felett – írja a BBC. Minden negyedik, 18–30 éves embernél megtalálták a kiemelkedést, aminek oka Shahar szerint az okostelefonok és táblagépek fölé görnyedés. Előrehajlás közben kihúzzuk nyakunkat, és megfeszítjük, hogy helyén tartsa 5-6 kilós fejünket. A görnyedt testtartás extra nyomással terheli a nyakizmok és a koponya találkozásának régióját, amire a test egy új csontréteg kialakításával reagált.

A régi szép időkben is volt görnyedés, például könyvek fölé, de ma sokkal többet hajolunk a telefonra, mint anno a papírlapokra. 

1973-BAN EGY ÁTLAGOS AMERIKAI KÖRÜLBELÜL KÉT ÓRÁT OLVASOTT MINDEN NAP, MA AZ EMBEREK KÖZEL KÉTSZER ENNYI IDŐT TÖLTENEK TELEFONJUKKAL.

Nem Shahar vizsgálata volt az első, tíz évvel ezelőtt egy indiai csonttani laborban már rábukkantak a dudorokra, de ekkor még csak csak 8 millimétereseket mértek, Shaharnál már 30 milliméteres puklikat rögzítettek. Ezek a dudorok valószínűleg már soha nem tűnnek el, sőt egyre nagyobbak lesznek, de szerencsére nem okoznak komolyabb gondot.

A könyök búcsút int?

Németországban a zsugorodó könyökökre figyeltek fel a tudósok. Christiane Scheffler, a Potsdami Egyetem antropológusa iskolás gyerekek testméreteit tanulmányozta, a magasságot a könyök szélességéhez viszonyította, eredményeit pedig összevetette egy 10 évvel korábbi vizsgálat adataival, és kiderült, A GYEREKEK CSONTVÁZA ÉVRŐL ÉVRE EGYRE TÖRÉKENYEBBÉ VÁLIK, A KÖNYÖK PEDIG KESKENYEDIK.

Scheffler kérdőíves vizsgálatot végzett gyerekek körében mindennapi szokásaikról, és lépésszámlálóval rögzítette napi aktivitásukat. Szoros kapcsolatot talált a csontvázak erőssége és a gyaloglás mennyisége között. A váll és karok összehangolt mozgásához, aminek a gyaloglásban van nagy szerepe, elsősorban a könyök járul hozzá, mivel egyre kevesebbet gyalogolunk, egyre keskenyedik könyökünk. Így alkalmazkodik a fiatalok fizikuma a modern élethez, a könyök teljes eltűnését talán csak az gátolja meg, hogy a testrész fontos a mobiltelefon tartásában is. Az is kiderült, hogy a gyaloglás, az egész testünket megmozgató tempós séta volt a legjobb hatással a csontokra. Régen 30 kilométert is megtettünk minden nehézség nélkül, de ma ki lenne rá képes?

És még egy testrész, amelyet befolyásolt a 21. század: az állkapcsunk. Nap mint nap szinte rágás nélkül esszük a puha készételeket, alig használjuk gyengülő rágóizmainkat. Ennek nagy hatása van a fogakra is: töredeznek, elmozdulnak, görbülnek, ezért a keményebb, rágós étrend, főleg a gyerekeknél, hasznos lehet a fogak növekedése, megszilárdulása, fejlődése szempontjából. (Index)