Egy háború utóhatásai

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Egy háború utóhatásai

2017. szeptember 06. - 19:37

 

Hát „bevégeztetett”. A mi erős és büszke nemzetünk alulmaradt a gonosz Soros-Brüsszellel szemben, elvesztettük dicső harczunkat a gonosz „háttérhatalom” ellen. Kapni fogunk elvileg 1294 menekültet. - írja a kolozsvaros.com.

Forrás: kolozsvaros.com

Akik amúgy legálisan, ellenőrzötten tartózkodnak az EU-ban, nekünk csak a menedékkérelmük elbírálást kell elvégezni. 

De persze ez nem számít, mert mindmeghalunk. Az a vicc, hogy már megint mindenki mellé lőtt.

A kormány és a migráncsozók szentül meg vannak győződve, hogy ezek az emberek egytől egyig azért jöttek, hogy terroristáskodjanak.

Eleve elrendelve. És ezért köpködnek, orrba-szájba. Gyűlölnek és undorodnak, rettegnek és rinyálnak, rázzák a láncokat és ugatnak-uszítanak habzó szájjal.

Eszükbe se jut, fel se merül bennük, hogy az az 1294 ember, aki ide jön, ezzel fog találkozni.

A rácsaikat őrjöngve rázó, minden emberi mivoltukból kivetkőzött lényekkel, akik folyamatosan azt üvöltik: "Nem veheted el a kultúránkat, nem erőszakolhatod meg az asszonyainkat! Mert, megb*szunk, kiírtunk, levadászunk, elüldözünk!"

És ahogy múlik az idő, ezek az emberek először csak feszengenek, aztán elkeserednek, végül visszaüvöltenek.

Szó szót követ majd, ütés ütést, végül mi is bekapunk egy-két robbantást. És a tömeg, az undorító, acsarkodó tömeg akkor fog majd csak igazán vérszemet kapni, és vérgőzös aggyal mutogatni:

Lám, mi megmondtuk!!!

Sajnálom ezt az 1294 embert. Hogy ide kerülnek, egy ilyen országba.

Esélyük sincs a gyűlölet ellen. Ha akarnák, ha két kézzel kapaszkodnának a lehetőségekbe, hogy megmutassák: nem terroristák, nem akarnak rosszat, nem bántanak senkit, akkor se.

A gyűlölet, a zsigeri ellenszenv már ott van mindenkiben.

Évek álltak rendelkezésre, hogy kifejlődjön. Nem a terrortámadások miatt. Azok csak óvatossá tennék az embereket. Kicsit tartózkodóvá velük szemben. Ami ma Magyarországon fut, azt a kormány tette azzá ami: elvakult rettegéssé és az ebből táplálkozó gyűlöletté.

Sajnálom ezt a népet. A magyart. Annyira büszke, annyira meg akarja mutatni a világnak, hogy Ő is ér annyit, mint a többi.

Annyi mindent elérhetnénk az életben. De kényelmesebb a gyengébbet, a védtelent, a távolit legyőzni, kreált ellenségekkel szélmalomharcot vívni – mint sem szembenézni a valós problémákkal.

Könnyebb, mint végig gondolni egyszerű, józan emberként, hogy a viselkedésemnek milyen hatása van a környezetemre, milyen kapcsolatban állok, mint egyén a világgal. Egyszerűbb gyűlölni és öklöt rázni, mint belegondolni, hogy ha gyűlölöm és köpködöm a másikat, akkor az bizony pofán fog b*szni.

Előbb vagy utóbb.

Ez a meccs már le van játszva, a lapokat előre leosztották.

Az az 1294 szerencsétlen már csak egy kellék, egy díszlet. A szikra, ami lángra lobbantja az országot. A politika megtanította az embereket a félelemre és a gyűlöletre. Féld azt, amit nem ismersz! Rettegj attól, amit nem ismersz! Gyűlölj mindent és mindenkit, amit és akit nem ismersz!

És amikor majd eljön az anarchia, a politika ismét csak azt fogja számolgatni, mennyi szavazat, hány milliárd forint jön be belőle a megfelelő zsebekbe.

Szerző: Pájer Csaba/kolozsvaros.com


;