Pedig a 21. században a modern oktatási rendszerek egyik legfontosabb feladata lenne, hogy felkészítse a diákokat a gyorsan változó világban folyamatosan kialakuló új helyzetek megoldására. A magyar iskolákban jelenleg az árral szemben úszik az a tanár, aki figyel arra, hogy a tanóráin a tárgyi tudásuk mellett fejlődjön a gyerekek gondolkodása is.

A 21. századi fejlett társadalmakat – kutatók szerint – két jellemző határozza meg leginkább:

• a tudás és a képességek felértékelődött szerepe
• a gyors változások az élet minden területén.

Hogy ezekhez a helyzetekhez alkalmazkodni tudjunk, úgynevezett 21. századi képességekre van szükségünk. Ilyenek többek között a kreativitás, az innováció, az együttműködés, a kommunikáció, a kritikus gondolkodás, a technológia- és médiaértés vagy a problémamegoldás.

A modern oktatási rendszereknek ezekkel a képességekkel kellene felvérteznie a tanulókat.

Hogy ezt az elvárást hogyan teljesíti egy-egy ország oktatási rendszere, azt az OECD – azaz a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet – tagországai oktatási rendszereinek eredményességét értékelő PISA (Program for International Student Assessment) nemzetközi felmérés rendszeresen méri.

A kétezres évektől kezdve ugyanis a matematika, a szövegértés és a természettudomány területek mellett a PISA felmérés része egy “innovatív területet”, ami mindig valamilyen 21. századi képességet tesztel.

Problémamegoldás – hogy fejleszthető, hogy mérhető?

2003-ban, majd később, 2012-ben ez a terület a problémamegoldás volt: a felméréseken 44 országból negyedmillió gyerek problémamegoldó-képességét tesztelte egy nemzetközi kutatócsoport.

A problémamegoldás, mint készség fejlesztése azért kiemelkedően fontos, mert ez biztosítja, hogy az iskolapadból kikerülve, életszerű, komplex problémákon is át tudjuk rágni magunkat, használni tudjuk az iskolában vagy másutt megszerzett tudásunkat.

A problémamegoldó-képesség fejlesztésének és a fejlődés mérésének lehetséges módszereivel  foglalkozik a “The Nature of Problem Solving” (“A problémamegoldás természete”) című, az OECD égisze alatt megjelent kötet. Ennek társszerkesztője egy magyar kutató, Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet és a MTA-SZTE Képességfejlődés Kutatócsoport vezetője, a PISA szakértői csoportjának tagja.

Messze van a szimpla egyenletmegoldástól

Mind a 2003-as, mind a 2012-es PISA-felmérésen a gyerekeknek  olyan feladatokat kellett megoldaniuk, amikhez nem tantárgyi tudásra, hanem gondolkodási készségekre volt szükségük.

2003-ban ez még egy papíralapú teszt volt, életszerű problémákkal, “amiket az élet bármikor elénk állíthat, és nem hivatkozhatunk arra, hogy nem tanultuk az iskolában” – fogalmazott egy interjúban Csapó Benő, a 2003-as – és később a 2012-es feladatsor egyik kidolgozója.

2012-ben már számítógépes teszt mérte az OECD-országok tanulóinak problémamegoldó készségét. A számítógépes technika sokkal inkább lehetővé tette, hogy a tárgyi tudásról le lehessen választani a gondolkodás képességét.

A feladat először egy számítógépes szimulációs rendszer tanulmányozása, a tudásszerzés, a rendszer viselkedésének megértése volt. Aztán a rendszerről így megszerzett tudás alkalmazásával valamilyen problémát kellett megoldaniuk a gyerekeknek.

Az eredmények

Abból, hogy a PISA-felmérésen a többi három területen hogy teljesítenek a tanulók, becsülni lehetett, hogy fognak teljesíteni a problémamegoldó képességüket mérő teszten – a becsült értéktől való eltérések így megmutatták, mennyire hatékony az adott ország iskolarendszere a problémamegoldó-készség fejlesztésében.

A 2012-es eredmények alapján vannak olyan országok, amelyek diákjai a várakozásoknál jobban teljesítenek, vagyis ezekben az országokban hatékonyabb a problémamegoldó gondolkodás fejlesztése, mint az említett három terület tanítása.

Ezek közé tartozik Korea és Japán, ahol az egyébként is jó tudásszinthez képest a problémamegoldás még jobb, és az Egyesült Államok is, ahol a közepes tudásszinthez képest a tanulók jobb problémamegoldók. Szerbia esetében a gyengébb tudásszinthez társul viszonylag jó problémamegoldás.

A skála másik végén vannak azok az országok, amelyekben a vártnál gyengébb a problémamegoldás. Ilyen például Lengyelország és Kínában Sanghaj, ahol már jó eredményeket érnek el az alkalmazható tudás területén, de ehhez képest még gyengébb a problémamegoldás. Ezen az oldalon van Magyarország is, csak nálunk a gyenge tudáshoz tartozik még annál is gyengébb problémamegoldás.

Nálunk még mindig a biflázás az elvárt

A magyar diákok mindegyik – a 2003-as és a 2012-es felmérésen is – a gyengébben teljesítők között szerepeltek a PISA problémamegoldó-készségeket felmérő részén, ami a magyar oktatási rendszer már sokat hangoztatott tulajdonságával magyarázható leginkább – azaz, hogy kevésbé a megértésen alapuló tanulást, mint inkább a memorizálást, a tankönyvek szövegének változatlan visszaadását várja el a gyerekektől.

Ennek ellenére még a magyar oktatási rendszerben sem reménytelen a diákok problémamegoldó készségének fejlesztése: a tanórákon használt pedagógiai módszerek között léteznek olyanok, amik jobban fejlesztik ezt a területet. A tanáron múlik, hogy használja-e ezeket.

Ahol a tanár csak segítő

Ilyen például a problémaközpontú tanulás. A tanár ilyenkor gyakorlati problémákkal állítja szembe a diákokat, persze a tantárgy tematikai keretein belül maradva. A tanulóknak csoportmunkában kell a probléma megoldásán dolgozniuk, a folyamatban pedig a tanár nem több mint egy segítő. A problémák csapatonként kidolgozott megoldási javaslatait nem elsősorban a tanár, hanem a gyerekek egymást értékelik.

A másik ilyen eszköz, arra bátorítani a gyerekeket, hogy komplex problémákat vagy elvont fogalmakat próbáljanak a saját maguk segítésére valahogy – szóban vagy képben – megjeleníteni. Például a törtszám matematikai fogalmát sokkal könnyebb megérteni, ha a fél almára vagy a füzetbe felrajzolt félig beszínezett körre, vagy az “1/2”- re gondolunk.

Az informatika órán kívüli számítógéphasználat – Magyarországon még csak áhított – elterjedése az iskolákban nagyot lendíthet majd a problémamegoldó képesség fejlesztésén. A már említett szimulációs feladatok mellett elterjedhetnek majd a számítógépes játékokon alapuló tanulási formák.

A játékokkal úgy fejleszthető a probléma-megoldó készség, hogy a szórakozás érdekesebbé teszi a tanulást, a tanulók kitartása növekszik.

abcug.hu