Érik a cseresznye
Gyerekkoromban előfordult, hogy szedni hívtak az idősebb rokonok, akik már nem igen tudtak fára mászni.
Viccesen mondták, hogy
Aztán fütyüljél a fán.
Ez azt jelentette, hogy ne csak egyed, hanem szedd is. Persze senki nem gondolta komolyan.
Már hajnalban elkezdi egy, vagy két feketerigó a fütyülést, a danászást a nagy fenyő, selyemakác és cédrus fákon. Tart ez délig, majd kora délután újra kezdik. Onnan szól ez a legautentikusabb zene, amit el lehet csak képzelni. Kora este aztán újra kezdi, vagy kezdik. Igazán nem tudom, hogy duó, trió, vagy egész nagyzenekar. A viráglonc illata olyan erős, bódító, hogy ettől még az érzéketlen alélt ember is felébred.
Persze nem elég érett még a gyümölcs, lehet, hogy ezek a kis zenészek a dalukkal bíztatják a cseresznye érését. Iszonyatosan sok termés van a fán, remélem az idén sem a jég, sem a fekete tetű, sem az eső nem fogja tönkre tenni a termést, mint az előző években.
Fütyülj csak drága kismadár, űzd el a károkat, pirosítsd ezeket az apró kis kerek terméseket.