A legtöbb külső hatásra igaz, hogy minél mélyebb alvási szakaszban járunk, annál kevésbé vesszük észre a hatásukat, illetve minél intenzívebbek (minél hangosabb a zaj, erősebb a rázás), annál nagyobb valószínűséggel ébredünk fel rájuk. A szagoknál viszont úgy tűnik, az intenzitás növelése se működik.

Mivel egyik alvási fázisban se jellemző, hogy szagokat érzékelnénk, a közhiedelemmel ellentétben nem az a helyzet, hogy megcsapja az orrunkat a kávéillat, amire felébredünk, hanem hogy előbb felébredünk (mondjuk a kávéfőző hangjára), majd ezután megérezzük a kávé illatát.

Ha viszont bármilyen okból röviden felébredünk, érzékeljük az illatot, és szeretjük is, akkor az már lehetséges, hogy ettől még éberebbek leszünk, vagyis végső soron segíthet a reggeli kelésben.
Abban tehát nagyjából egyetértenek a kutatók, hogy a szagok nem ébresztenek fel minket.

Arról viszont már megoszlanak a vélemények, hogy az álmunkra hogyan hatnak, ha hatnak egyáltalán.

Az egyik elképzelés szerint nincs semmilyen interakció a külvilág szagjai és az álmok között. Vannak ugyan, akik az álmukon belül érzékelnek szagokat, de ezek ugyanúgy az álmodó agy illuzórikus termékei, mint az álmok képi vagy hangvilága, nem kívülről jövő ingerek betüremkedése.

Egy másik megközelítés szerint a szagok igenis befolyásolhatják az álmainkat, de nem úgy, hogy konkrét szagokat építünk be, hanem csak annyiban, hogy a kellemesebb illatok közepette pozitívabb álmaink lehetnek, míg mondjuk a rothadó tojás szagától inkább negatívabbak.

A szagos álmok egyébként ritkák, talán azért, mert maga a szaglás kulturálisan is a legkevésbé értékelt érzékelési forma. (Gondoljon csak bele, hogy a látását, a hallását vagy a szaglását adná-e fel könnyebben.)

A tapasztalat azt mutatja, hogy akik tudatosabban használják az orrukat, például a parfümiparban dolgozók vagy olyanok, akiknek valamelyik másik érzékszervük nem működik, nagyobb valószínűséggel jelennek meg szagok az álmaikban is.

 index.hu