Egy mondás szerint a gazdasági válságok nem ismétlődnek a történelemben, de rímelnek egymásra - írja a napi.hu. A 2007-2009-es összeomlásig az 1997-1998-as ázsiai valutaválsághoz hasonlították a kisebb kríziseket, ám mivel a világ tőzsdéit megtépázó év eleji pánik a kínai börzén robbant ki, most újra sokan felvetik a kérdést: megismétlődhetnek-e a 20 évvel ezelőtti események - írja elemző cikkében a bne IntelliNews hírportál.

A felszínen kísérteties egyezéseket látunk. A befektetési eszközök ára esik, a devizák gyengülnek és a tőke menekül a régióból. Érdemes azonban részletesen összevetni a fejleményeket, hogy kiderüljenek a nem jelentéktelen eltérések is.

Így kezdődött

Az akkor válság kirobbantó oka a thaiföldi baht árfolyamának összeomlása volt. Ezt a befektetői bizalom elillanása követte, ami az értékpapírpiacok évek óta nem látott hanyatlásához vezetett. A piaci szereplők attól tartottak, hogy a pénzügyi összeomlást világgazdasági válság követi.

A katasztrófában kulcsszerepet játszott Ázsia akkori legnagyobb gazdasága, Japán. A jen értékét és a szigetország - évek óta vergődő - gazdaságát 1996-ban és 1997-ben egy bankbotrány és egy balul sikerült adóemelés rázta meg. Ennek ellenére Japán volt a régió országaiba érkező közvetlen tőkebefektetések és ezzel a gazdasági növekedés forrása.

Erősítő hatás

Így aztán az ott jelentkező bajok felerősítették a többi ország gondjait is. Az ázsiai kormányok éveken át többet költöttek, mint amennyit megengedhettek volna maguknak, azaz eladósodtak, ami nem jelentett gondot addig, amíg országuk GDP-je nőtt és ömlött a külföldi tőke a gazdaságukba. Ahogy a japán gazdaság lejtőre került, mindkettő forrása - az exportkereslet és a tőkebehozatal - számos országban elapadt. Költségvetési hiányuk és adósságuk nagy problémává vált.

Devizaadósság

Erősítette a problémát az is, hogy sok ázsiai ország devizájának árfolyamát hozzáláncolták a dolláréhoz. A jen leértékelődése az erősödő dollárhoz képest a valuták elértéktelenedéséhez vezetett. A bankok, a vállalatok és az államok, amelyek dollárban adósodtak el, hirtelen tartozásuk megugrásával kerültek szemben. Amelyikük például 25 baht/dolláron vett fel 100 dollár hitelt, annak 220-at kellett volna visszafizetnie.

Uram-bátyám viszonyok

Végül rápakolt egy nagy lapáttal a bajokra, hogy Ázsiát akkoriban a "baráti" viszonyok jellemezték. A bankok és adósaik között uram-bátyám kapcsolatok alakultak ki, a pénzügyi hatóságok ellenőrző tevékenysége igencsak lyukasan működött, ami utat nyitott az előtt, hogy a cégek irracionálisan nagy kockázatokat vállaljanak.

Amikor megroggyant a helyzetük, magukkal rántották bankjaikat is. A forró pénz, azaz a gyorsan eladható eszközökbe fektetett tőke egy szempillantás alatt elmenekült, tovább fokozva a pénzügyi nehézségeket.

Kína a motor

Japán szerepében idén Kínát találhatjuk. A piacokon a kínai gazdaság lassulása és a jüan gyors leértékelődése kísért. Ezzel azonban vége a hasonlóságoknak.

Az ázsiai országok többsége sokkal jobb állapotban van, mint 1997-ben, ugyanis azóta javult pénzügyi rendszerük átláthatósága, jobban kezelik a kockázatokat és felkészültebbek a vállalatvezetőik.

A kormányok sokkal több információt szolgáltatnak országaik bankjairól és gazdaságaikról, így a befektetőknek kevesebbet kell találgatniuk és nem kell a legrosszabb forgatókönyvhöz igazítaniuk döntéseiket. (A thaiföldi hatóságok például húsz éve elfelejtettek tájékoztatást adni egy 30 milliárd dolláros állami devizaüzletről.)

Nagy tartalékok

Emellett a legtöbb ázsiai ország jelentős devizatartalékot halmozott fel. Ezekre alapozva könnyebben tudják törleszteni adósságaikat újabb hitelfelvételek nélkül.

Nem mellékes az sem, hogy az érintett államok már nem kötik valutájuk árfolyamát a dolláréhoz. Kínát és Hongkongot kivéve a piac játssza a főszerepet a pénznemek értékének meghatározásában. Ezzel rugalmasabbá, versenyképesebbé váltak gazdaságaik.

Nagy hullámverés

Minden gazdasági összeomlásnak megvan a maga természetrajza. A 2007-2008-as válság az USA másodlagos jelzálogpiacáról indult ki és mélypontját a világ pénzpiacainak lefagyásával érte el. Likviditási problémáról volt szó, szemben a tíz évvel korábbi ázsiai válság valutapiaci kiindulópontjával.

Jelenleg a kínai gazdasági lassulás úgy viselkedik, mint egy szikla, amely a vízbe hanyatlott, és hullámokat ver, amelyek elmossák a kínai exporttól függő többi ázsiai ország növekedését is. Eközben a jüan gyengülése arra készteti a befektetőket, hogy betétekbe mentsék a pénzüket befektetés helyett.

Pusztító lehet

Ahogy a jüan gyengülése javítja a kínai vállalatok versenyképességét, úgy romlik a többi ország cégeinek helyzete és nő a valutájuk árfolyamára nehezedő nyomás.

A Shanghai Composite index idén tíz százalékot veszített az értékéből, és könnyen tovább csúszhat lefelé a lejtőn. Ennek halovány hatása van a többi ázsiai országban, miközben a kínai valuta gyengülése sokkal nagyobb visszhangot kelt.

A régiós hírportál cikke végül is arra a következtetésre jut, hogy a húsz évvel ezelőtti ázsiai válság és a jelenleg formálódó krízis lényegesen eltér egymástól. Ettől azonban az utóbbi is lehet éppen olyan pusztító, mint amilyen az előbbi volt.

napi.hu