A villamosmérnöki végzettségű új elnök a forradalom győzelme után 1960-ban született, nem tagja a Castro családnak és nem tartozik a fegyveres erőkhöz.

Megválasztásakor megköszönte a képviselők bizalmát és elismeréssel szólt a távozó vezetők érdemeiről. Kijelentette, hogy elkötelezett a korábbi vívmányok megőrzése, a szocialista út folytatása mellett és elutasította többpártrendszer bevezetését. Diaz-Canel az ország második embere lett, mivel elődje 2021-ig megőrzi a Kubai Kommunista Párt első titkári és a hadsereg főparancsnoki tisztét.

A most megválasztott államfő 1991 óta tagja a Kubai Kommunista Központi Bizottságának. 1994-2009 között a párt Villa Clara majd Holguin tartományi bizottságának első titkára volt. 2009-ben felsőoktatási miniszterként a kormány tagja lett. 2013-ban az Államtanács első alelnökévé választották. Egyéni adottságai mellett, az egyre magasabb tisztségek betöltésében meghatározó volt Raúl Castro bizalma és támogatása. Diez-Canelt nyugodt és hatékony vezetőnek tartják, aki nyitott a változásokra. A holguiniak nem felejtették el, hogy az energiaválság idején kerékpáron járt a hivatalába. Felsőoktatási miniszterként rendszeresen találkozott a diákokkal és türelmesen meghallgatta a minisztérium tevékenységét bíráló professzorokat is. Fontosnak tartotta az internet szabad elérhetőségét és kiállt a melegek jogai mellett. A politikus szerint, Kuba nem maradhat ki a modernizációból, ezért az országnak be kell kapcsolódnia a globális folyamatokba. Az új elnök nagy munkabírású és közvetlen ember.

Miguel Diez-Canel megerősítette, hogy folytatni kívánja az elődje által elindított reformokat. Raúl Castro 2006-ban kezdődött elnöksége alatt nagyobb konfliktusok nélkül megindult „gazdasági modell aktualizálása”. Intézkedések történtek a magánszektor korlátozott fellendítésére, amelyben jelenleg mintegy 600.000 személy, az aktív munkaerő 15 százaléka dolgozik. Castro pragmatikus politikájához kötődik több korlátozás (gépkocsi- és ingatlanvásárlás stb.) megszűntetése és a külföldi utazások engedélyezése. A volt elnök érdeme, hogy a vezetésben megjelent egy fiatalabb korosztály, a negyven- ötvenévesek generációja.

Megfigyelők szerint, az elmúlt években történt változások nem voltak elég hatékonyak és ütemük is lassult az utóbbi időben. A kubai törvényhozás a múlt év decemberében tartott ülésszakán Marino Murillo gazdasági és tervezési miniszter részletesen foglalkozott a gazdaság kritikus helyzetével és az elkerülhetetlen intézkedésekkel. A miniszter prioritásként jelölte meg a pénzügyi rendszer átalakítását, ami a kétféle pénz (konvertibilis és kubai peso) helyett egy egységes fizető eszköz bevezetését jelenti. A változás érzékenyen érintheti a lakosságot, növelheti az egyenlőtlenséget, valamint befolyásolhatja az állami vállatok működését és pénzügyi helyzetét. Raúl Castro szerint, „a pénzreform tovább nem halasztható”.

Marino Murillo miniszter a kiemelt feladatok közé sorolta az állami szektor hatékonyságának a növelését és a magánszektor további bővítését. Hangsúlyozta, hogy a gazdaság fejlesztése és az infrastruktúra javítása érdekében növelni kellene a külföldi beruházásokat. Ezt a célt szolgálja a kubai főváros közelében, Mariel kikötőnél néhány éve, brazil együttműködéssel 2014-ben átadott szabadkereskedelmi övezet, amelynek a kihasználtsága egyelőre korlátozott.

A kritikus problémák közé tartozik az ország fizetőképessége is, aminek egyik oka, hogy a lakosság által fogyasztott élelmiszerek 75-80 százaléka importból érkezik. A költségvetési hiány az elmúlt évben elérte a GDP 12 százalékát, amihez hozzájárult az Irma Hurrikán által okozott kár is. Nehézséget jelent, hogy Venezuela súlyos gazdasági helyzete miatt felére-harmadára csökkent a kedvezményes áron, korábban Kubába szállított mintegy napi százezer hordó kőolaj mennyisége. A hiányt más relációkból piaci áron kell most megvásárolni. Argentínában, Brazíliában és más országokban történt jobboldali fordulatok sem kedveznek a kétoldalú együttműködésnek.

A gazdaságban meghatározó a hadsereg (FAR) szerepe, amelyről „Kuba talpig zöldben” címmel hosszabb írás jelent a Le Monde Diplomatique márciusi számában. A párizsi folyóirat szerint, „a hadsereg a reformok kísérleti laboratóriuma”. A katonák vállalatokat vezetnek és aktív résztvevői a gazdaságnak, különösen az idegenforgalomnak. A fegyveres erők befolyását jelzi, hogy a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának 17 tagja között 8 tábornok szerepel.

Több évtizedes feszült viszony után 2015-ben az Egyesült Államokkal helyreállt a diplomáciai kapcsolat és 2016-ban Barack Obama elnök is Kubába látogatott. Washington azonban nem szűntette meg a Kuba elleni gazdasági és pénzügyi embargót, ami azt is jelenti, hogy Havanna nem tud a nemzetközi pénzügyi szervezetektől támogatáshoz jutni. A diszkriminációs intézkedések súlyos terhet jelentenek a lakosság számára és a kubai gazdaság minden ágazatát érintik. Barack Obama látványos nyitása után, utóda Donald Trump fokozta a nyomást Kubával szemben és újabb korlátozó intézkedéseket vezetett be, amelyek célkeresztjében a hadsereg által irányított vállalatok vannak.

A nyugati média gyakran a vietnamihoz hasonló változások (egypártrendszer mellett tőkés piacgazdaság) lehetőségére céloz Kubában is. Nem veszik azonban figyelembe, hogy a vezetés egyelőre elzárkózik ettől az alternatívától, másrészt eltérőek a két ország adottságai és geopolitikai helyzetük.

A „civil” elnökkel új fejezet kezdődhet Kubában és várhatóan megerősödik a kollektív vezetés szerepe.  Miguel Diez-Canel sikeréhez hozzájárulhat, ha folytatja elődje által a társadalom különböző csoportjaival megkezdett párbeszédet és kezelni tudja a lakosság, elsősorban a fiatalok növekvő türelmetlenségét. Az új államfő nagy erőpróbája a gazdasági szerkezet korszerűsítése lesz, aminek a lebonyolítása elkerülhetetlen társadalmi feszültségekkel fog járni.

A változásokat jelzi, hogy Diez-Canel már nem lehet örökös elnök, mert egy új törvény két ciklusra korlátozta a megválasztott tisztségviselők mandátumát.

Szerző: Kovács Gábor / magyardiplo.hu