Szeret fogadni? Nézze meg ezt a sportfogadás weboldalt!
h i r d e t é s
Néhány héttel azután, hogy Emmanuel Macron bejutott az Élysée palotába, egyik híve, jelenleg a parlament külügyi bizottságának elnöke, így foglalta össze az eljövendő gazdasági és szociális politikát: „Az ország problémái a nagy jövedelműek számára kedvező megoldásokat igényelnek[1]„.
Jugoszlávia megszűnése óta a balkáni politikai vita a nacionalisták és a liberálisok közötti szembenállásra zsugorodott. Most azonban kialakulóban van egy új antikapitalista baloldal, amely védi a közjót, és küzd a növekvő egyenlőtlenségek ellen. A Zöld Baloldal koalíciója most nyerte el a polgármesteri tisztséget Zágrábban, míg Koszovóban a szuverenista baloldal kormányoz.
Az Egyesült Királyság olykor egy mikádójátékhoz hasonlít: ha kihúzzuk az építményből az Európai Unió pálcát, akkor az egész építmény stabilitása megborulhat. A 2021-ben életbe lépett brexit felélesztette Edinburgh önállóságának reményeit. Skócia a már nem kívánt brit jövő és a még nem remélhető függetlenség között vacillál.
Bár hosszú időre visszanyúló hagyományai vannak, az identitásdiskurzus a közösségi média és a folyamatos hírcsatornák révén berobbant az érdeklődés előterébe. Korábban csak a jobboldal volt a terepe, ma azonban minden oldalon áthatja a politikusok és az aktivisták diskurzusát, olyannyira, ahogy a „rassz” valóságos politikai bulldózerré vált, amely minden egyebet félretol az útból.
Donald Trump lemondatási kísérlete a Szenátusban januárban kezdődött, miközben február 3-tól kezdődnek az előválasztások, amelyeken döntenek a novemberi elnökválasztáson induló ellenfeléről. Mind a két eseményt erősen befolyásolják tettei, megjegyzései, egész személyisége. A demokrata jelöltek közül vannak, akiknek egyetlen céljuk Donald Trump leváltása, és vannak, akik messzebbre látnak.
Ez a harmadik vagy a negyedig tömegeket megmozgató tiltakozási hullám a neoliberális berendezkedés és kormányok ellen? Bejrúttól Santiagóig és ne feledkezzünk meg Párizsról sem, a politikai hatalom úgy tűnik nem képes helyreállítani a rendet. Még az erőszak bevetésével se.
A „sárgamellényesekkel” a túl magabiztos hatalom, amely mintaként akart szolgálni egész Európának, kénytelen volt engedni. A lázadás az eddig közösen soha fel nem lépő társadalmi csoportok tagjai között tört ki, és felszínre hozott egy sor szőnyeg alá söpört problémát. Egy hónap után már terítékre került a közlekedés, az adózás, a környezet, az oktatás és a képviseleti demokrácia mai valósága.
Trump feje fölé az elnöki glóriát három millióval kevesebb szavazatból fonták, mint amennyit versenytársa kapott, így érthető, ha Szaúd-Arábiában felszólalt – az iráni demokráciahiány miatt. Nem sokkal később pedig Miamiban jelentette be – a CIA (Central Intelligence Agency) által 1961-ben Fidel Castro kormánya ellen szervezett és kudarcot szenvedett katonai kaland túlélői előtt – a „kubai nép szabadsághiányára” hivatkozva, hogy szigorítja a sziget lakossága elleni szankciókat.
Az előzetes társadalmi egyeztetés és országgyűlési felhatalmazás nélkül meghozott földprivatizációs döntés nem csak erkölcsi, hanem alkotmányos aggályokat is felvet, hiszen az Alaptörvény a földet, a vizet, természeti kincseinket alkotmányos védelemben részesíti.
Az állam tulajdonában lévő közös nemzeti földvagyonunk kiárusítását kezdetben hírzárlat övezte, majd a nyilvánosságra kerülő tiltakozások hatására egyre erősödő kormánypropagandával próbálták ellensúlyozni a civilek és az ellenzék ellenállását.
Az Ibériai-félsziget kisebbik államában október 4-én parlamenti választásokat tartottak, amelyen a lakosság véleményt nyilvánított hatalmon lévő jobbközép pártkoalíció négyéves tevékenységéről, a neoliberális ”reformokról”. 2011-ben Portugália a nemzetközi pénzügyi szervezetektől 76 milliárd euró értékű hitelt vett fel. A trojka (Európai Bizottság, Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap) ezért súlyos megszorításokat követelt. A diktátum miatt, a kormány csökkentette az állami alkalmazottak fizetését és emelte a nyugdíjkorhatárt.
