Karikatúrák az ország élén 

Ki emlékszik ma már a lángoló tekintetű kollégistára, aki megszervezte a szobatársakat. Mostanra egy csüngőhasú, kerekfejű diktátor szája habzik a gyűlölettől a megvuduzott ország élén. Orbán pontosan azokat a mondatokat mondja, amire külseje predesztinálja, mert ő nem egy kedves, joviális kövér ember, nem, ő egy gyűlölettel és rettegéssel megtömött disznó-hólyag, ami csak azért nem robbant még szét, mert képes még a tágulásra.

Valamennyi FIDESZ-funkci, és csókosa magán viseli az összes külső jegyét a rossz, gonosz politikusnak és üzletembernek.  A végtelen akarnokság, ami minden rezdülésükön átüt, lerombolja az olykor akár élvezhető külső hatását is. Izzadnak, híznak, szoronganak.

Gulyás Gergely

Lássuk a legújabb példát, a felemelkedő csillagot, az új frakcióvezetőt. Gulyás - akárcsak Lázár - szintén kiemelkedően okos benyomást keltett egészen addig, ameddig nem vett át minden gondolatot a főnöktől, és ameddig nem döntött úgy, hogy jó hűbéres módjára csak az urát szolgálja. Lelke (ha van) rajta.

Gulyás külalakja az alig néhány hatalomban töltött hét után is látványosan megváltozott. Az eddig mindig jól öltözött, nett már-már ficsúr kinézetű frakcióvezető álla alatt megjelent a toka, zakója még nem szűk, mint Orbáné, de már feszül kissé szétfolyást ígérő alakján, arcbőre zsírosan csillog. A fizikai leépülés talán még egyetlen vezetőtársa esetében sem volt ennyire gyors és látványos.

A magyarázat talán csak annyi, hogy a NER nevű multilever marketing cégben minél később kerülsz a hatalom közelébe, annál kisebb tortaszeletre számíthatsz a szponzorodtól, hacsak nem nyalod be magad a többieknél is mélyebbre az „országigazgató” alfelébe. A seggnyalás izzasztó, embert próbáló munka lehet, hiszen nagy a tolongás a lyuk környékén.

Nem csoda tehát, ha az ember, aki bizonyítani akarja hűségét, egyre kevesebb időt fordít önmagára, hiszen tudja, a dolgok közel sem róla, vagy ne adj isten a csak szlogennek használt nemzetről szólnak, itt semmi nem számít, csak a FŐNÖK, és az ő családja.

Áldassék a nevük!

szerző: Pálmai Tamás/varosikurir.blog.hu