Győzelmi mámor
Baán Lászlóval készített interjút a HVG.hu.
"A Liget projekt meccs politikai értelemben eldőlt"-büszkélkedik a projekt miniszteri biztosa büszke stallumot viselő, valaha tán jobb sorsra predesztinált Baán, a Szépművészeti Múzeum tényleges, és több más műintézmény, például a Magyar Nemzeti Galéria várományos ura.
Múzeumigazgatói ténykedésével nekem, mint laikusnak különösebb bajom nem lenne. Bár a szakmabeliek szerint az Ókori Gyűjteményt elcseszték. Ehhez nem tudok hozzászólni.
És bár ez lenne Baánnal a legnagyobb baj!
A baj a Liget projekt manírozásával van.
Nem érdemes most feleleveníteni az egész cirkuszt a viseltes sorsú Liget ügyében, kezdve a Rákosi-, majd Kádár-korszaktól, folytatva és befejezve Orbán Germánia-stílusú megalomán álmáig, melynek darabjai lassan tényleg elkészülnek,
Ennek örül ennyire Baán!
Nem törődve a társadalmi tiltakozással, a főváros ellenérveivel, kompromisszumos javaslataival, a magukat az építési területek kerítéséhez láncoló aktivistákkal, a környezetvédők érveivel és a közelben lakók érdekeivel.
Legázolás! Ez a taktika! Mint mindenben!
Baán azon, viszonylag kevés értelmiségiek egyike, akik nem csak szekundálnak mindehhez, hanem – mint csatlós – tevékeny részt vállaltak/vállalnak az orbáni kultúr-rombolásból és a Harmadik Birodalom kultúreszményét közvetítő építkezéséből.
Biztos megéri neki! Ahogy Vidnyánszkynak, a kalapácsos Demeternek is megéri. (Ámbár őt az értelmiséghez sorolni!)
Karajannak is megérte Hitler fülébe muzsikálni!
Furtwängler mellett/után megkapta a Berlini Filharmonikusokat, ahová normális időkben a lábát nem tehette volna be.
Mi a legnagyobb baj Baánnal?
Főként pedig a féktelen örömével és ön-vállveregetésével?
Gengszterfilm jelenete jut eszembe: a háttérben egy samesz örömtáncot lejt, mert a főnökei verőlegényeinek sikerült félholtra (holtra?) verniük egy székhez láncolt, hátrakötözött kezű embert!
Nagy dicsőség, nem igaz?
Baán úr! Ha jut rá ideje a féktelen örömünneplések közepette, olvassa el Heinrich Mann Mephisto című regényét!
Önről szól!