1. Fejezet

Az evolúció és az erkölcs összefüggése, kissé bővebben

Az emberi élet az evolúció autóján halad előre az idő országútján, 
a motor a létfenntartó ösztöneink keltette vágyaink rendszere, 
az üzemanyag a vágyaink kielégülése, beteljesülése, és 
az erkölcs vezeti, kormányozza és tartja a járművet a helyes úton,
azáltal, hogy a vágyainkat kielégíti, ha teljesítjük az evolúció parancsait és visszaszorítjuk magunkban az öncélú, elvtelen élvezetszerzési-, örömszerzési- és önbecsülési kényszerünket, vagyis ellenállunk a „könnyebb út csábításának”, tehát  erkölcsösebben viselkedünk, és ezáltal hatékonyabbá tesszük az evolúciót, így segítjük az élet fennmaradását…

Ahogy Jézus szájába adták a Biblia írói:
"Aki engem követni akar, annak meg kell tagadnia magát!"
Tehát meg kell tagadnia az evolúciós jutalom-érzések, az élvezet, az öröm, a boldogság stb. megszerzésére irányuló vágynak a "könnyebb út" szerinti beteljesítését, kielégítését!
Meg kell tagadnia a rosszra vivő kísértést, csábítást, meg kell tagadnia az erkölcstelenséget!

És mivel a rosszra csábító, a könnyebb útra terelő késztetések minden embert befolyásolnak, ez a vonásunk az emberi természet alapjának tekinthető. Szerintem erre gondolt Jézus (vagy a Biblia szerzői), mint megtagadandó alapvonásunkra.

Ami nagyon érdekes következtetésekre ad lehetőséget: ezek szerint az emberi természet eleve rosszra vivő, rosszra csábító, és ezt a vallási tanok nyíltan deklarálják, elismerik; akaratlanul is leleplezve azt, hogy az ördög, a sátán nem létezik, hanem a bennünk rejlő kísértéseket, rosszra vivő csábításokat jelenti, azokból áll össze...
(Kicsit előreugorva az "öntranszcendencia" témájáig, hozzáteszem: tehát "az embernek meg kell haladnia saját magát, túl kell lendülnie saját magán" (C. A. Vogler), vagyis, az én gondolatmenetemmel folytatva, a rosszra vivő kísértéseken, a könnyebb útra csábító kísértéseken, a(z evolúciós) vágyak által vezérelt emberi lény eltorzult alap-vonásán, a vágyak kritikátlan, feltétel nélküli kielégítésén, éspedig a vágyak visszaszorításával, kordában tartásával!)
Az EMBER élettanilag az egyik legfejlettebb állat, értelmileg pedig az egyetlen gondolkodásra képes és öntudatra ébredt élőlény, az egyetlen a földi életben, aki képes elhelyezni saját magát a világban, aki képes az önreflexióra. Mostanra fajunk képes percek alatt elpusztítani saját magát, sőt az egész földi életet.

Az ember tehát jelenleg az élet fennmaradása kulcsfigurája. Emiatt is elengedhetetlen, hogy meghatározzuk az erkölcs kialakulása és működése leírását, és minél általánosabb és minél egyértelműbb fogalmát.

Ehhez először le kell írnunk azt a rendszert, amely az emberi lényt ösztönzi az evolúciós ösztönök, az életfenntartási ösztönök késztetései végrehajtására, az azokkal járó nehézségek felvállalására.

1.1. Az evolúciós rendszerünk felépítése és működése

Az ember élőlény; így kétségtelenül az élet jelensége működik benne; az élet élni akar, fenn akar maradni, ez nyilvánvaló, ez az ÉLET legfőbb tulajdonsága, lényege. Az evolúció feladata, hogy ezt segítse, azáltal, hogy segítségével mindig a legéletképesebb egyedek és fajok viszik tovább az életet az adott helyen fennálló körülményekhez a legsikeresebben alkalmazkodva. Az evolúció folyamatában választódnak ki a legalkalmazkodóbb, legéletképesebb egyedek és fajok.

Így ma már az evolúciót segítő emberi jelenségek, megnyilvánulások a legfontosabbak a túlélésünk, az élet folytatódása számára.

A legfontosabb ilyen jelenség az erkölcs.

Az embert tehát az evolúciós (az életfenntartó) ösztönei és az erkölcsei vezérlik abba az irányba, amely a legkedvezőbb az élet fennmaradása számára; az ösztönök szabják meg a helyes út irányát, és az erkölcsösség az, amely rajta tart minket a helyes úton.

1.1.1. Az ösztöneinkről

Az evolúciós létfenntartó ösztönök vágyakat hoznak létre a fejlett élőlényekben, így az emberben is, avégett, hogy az élőlényeket, köztük az embert, rá lehessen kényszeríteni, hogy az evolúció, a létfenntartás szempontjából fontos tennivalókat elvégezzék. Ezek a vágyak átfogják az emberi élet egészét, tehát többet jelentenek a táplálkozási, a nemi, a lakhatási igényeknél, és kiterjednek az emberek egymás közti kapcsolataira, főként a falka-ösztön (a közösségképzési ösztön) és a rangsor-ösztön (és annak gyakorlati megvalósulása, az önbecsülési kényszer) által támogatott igényekre és erényekre.

Az evolúció már az állati típusú élőlények megjelenése óta átállt arra a működésre, amelyet a vágyak hajtóereje biztosít.

A vágyak által keltett hajtóerő arra sarkallja az élőlényt, hogy minél jobb közérzetet teremtsen magának, tehát minél hamarabb kielégítse ezeket a vágyakat lelki síkon örömmel, boldogsággal, büszkeséggel, sikerélményekkel stb. illetve testi síkon élvezettel, testi elégedettséggel és kielégüléssel.

Az evolúció azonban ezt természetesen feltételekhez kötötte. A vágyak kielégítésének, az evolúciós jutalom-érzések megszerzésének az az ára, hogy az ösztönök által meghatározott, a létfenntartás számára legfontosabb tennivalókat elvégezzük. Ekkor megkapjuk az evolúciós jutalmazó érzéseket, az élvezeteket, az örömöt, boldogságot, stb., a testi és a lelki örömöket.

Az emberi elme megjelenésével viszont lehetővé vált, hogy az evolúciós jutalmazó érzéseket (vagyis azokat az érzéseket, amelyek bennünk a legnagyobb testi-lelki örömöt idézik elő) ne csak erkölcsös módon, a  velük járó nehézségeket felvállalva, hanem erkölcstelenül, csaló módon, a könnyebb utat választva is megszerezhessük. 

Az erkölcsös út (a helyes út) a létfenntartó ösztönök utasításai végrehajtását, a létfenntartás igényei által meghatározott tennivalók elvégzését, az ezekkel járó nehézségek felvállalását jelenti; míg az erkölcstelen, könnyebb út választása esetén ezeket a feladatokat és nehézségeket nem vállaljuk fel, és élvhajhász kéjencek módjára, érdemtelenül, a szerzett örömöket nem megérdemelve, legtöbbnyire hamissággal, önmagunk becsapásával (önámítással, öncsalással), mások becsapásával (hazugsággal, képmutatással) kívánunk hozzájutni ezekhez az annyira vágyott jutalmazó érzésekhez, az emberi élet legvonzóbb élményeihez, a testi-lelki élvezetekhez, örömökhöz, a boldogsághoz, a gyönyörkeltő érzések sokaságához.

Szorosan idetartozik a testi örömök halmozása, a csak az élvezetek kedvéért végzett, eltúlzott mértékű öncélú testi jellegű örömszerzés is, sőt, a bódítószerek használata, amikor vegyi anyagokkal közvetlenül az agyunkban lévő jutalmazási központot ingereljük és így érjük el a legmagasabb fokú élvezetet.

Az öntömjénezésünk, önámításunk miatti lelkiismeret-furdalást szerintem a képmutatásunk által megszerzett közösségi befolyás, megbecsültség, esetleg szeretet olyan mértékben képes ellensúlyozni, csökkenteni, hogy a lelkifurdalást alig érezzük és hosszú távon is elviseljük.

Az élvezethajszolás vágya, a könnyű út csábítása tehát az életfenntartó ösztönökhöz hasonlóan ösztönös kényszer, míg az ellenállásunk ezekkel a vágyakkal, csábításokkal szemben már főként a tudatos szférában zajlik.

1.1.2. A hamis örömszerzés ösztönös kényszere, a jóra vivő és a rosszra vivő késztetéseink

1.1.2.1. A hamis örömszerzés ösztönös kényszere, az élvhajhászat meghatározása:

„Az ösztönös, öncélú, elvtelen, elemi erejű élvezetszerzési-, örömszerzési- és önbecsülési kényszer, a hamis önbecsülés és a hamis közösségi érzés kényszere, az erkölcstelen "könnyebb út" választása eredendő oka, az evolúció vadhajtása. 

Így működik az evolúciósan meg nem szolgált testi- lelki örömöket öncélúan habzsoló élvhajhász emberi természet.

Eredetileg az élet fennmaradása legfőbb élettani jellegű feltétele a vágyaink rendszere létrejötte, a vágyaink kielégítése volt, az ember előtti élőlényeknél ma is az. Minthogy azonban a vágyaink – szükségszerűen! – életünk legkellemesebb érzéseit jelentik, ez sajnos arra csábítja az embert, hogy a szükséges feltételek teljesítése nélkül is arra törekedjék, hogy minden áron megszerezze ezeket az érzéseket, átélhesse ezeket.
Ez pedig már eltér az eredeti feladatkörtől, és a vágyaink elvtelen, öncélú csábítása vált az okává minden bűnünknek, minden rosszra csábító késztetésünknek.

1.1.2.2. A jóra vivő késztetéseink

Az ösztönös késztetéseket, amelyek rendesen az élet fenntartását szolgálják, csekélységem jóravivő ösztönös késztetéseknek nevezi. Aki ezeknek engedelmeskedik és felvállalja a végrehajtásukkal járó nehézségeket, az megmarad a helyes úton.

1.1.2.3. A rosszra vivő késztetéseink

A „könnyebb út”-hoz vezető késztetéseket nevezzük rosszra vivő  késztetéseknek. 

Ha a rosszra vivő késztetések győznek és a vágyaink elvtelen uralma alá kerülünk, akkor  megvalósítjuk az emberi erkölcstelenséget.

1.1.2.4. Az erkölcstelenség

Az emberi erkölcstelenség tehát „az érdemtelenül, csalással mindenáron megszerezni kívánt jutalom-érzések hajszolása, mindenen átgázolva”.

Más szóval az erkölcsi gyengeség, esendőség az, amelyet az evolúciós jutalom-érzések, az élvezetek, gyönyörök öncélú,  érdemtelen megszerzésére csábító vágyainkkal szemben tanúsítunk, ha a helyes úttal szemben a "könnyebb útra" lépünk.

Világi fogalommal az erkölcstelenség: az esendőség, az erkölcsi gyengeség; vagy vallásos műszóval: a gyarlóság.