Hende Csaba megkopogtatta okos fejét, sóhajtott egy nagyot: ah, ki kell találni valami ütős programot március 15-re a népnek.

Ünnepnap is, vasárnap is, bótba nem mehetnek, hát akkor összekapnám drága nemzetemet. Szavaljanak, vigadjanak egymás örömére az utcán.

Jobb dolga nem lévén, bátran csináljon majmot – közpénzből – magából a honvédelmi miniszter, de bennünket ne akarjon bohóckodásra kényszeríteni, nyakunkba öntve valami hungary Hende-dresszinget. Nem rendeltük most sem ilyen szolgáltatást.

Hende Csaba, mindenki úgy ünnepel vagy nem ünnepel, ahogyan akar március 15-én. Biztosan nem megyek közös szavalásra, sem 15 órakor, sem előtte, sem utána. Semelyik közterületre sem. Nem szavalom együtt senkivel sem a Nemzeti dalt, ahogyan sokan mások sem akarják velem. Nem egymás közti haragunkból tesszük, hanem a hatalmasok hígvelejű vezényléseiből van már elegünk.

Ha hosszú évek óta ennyit bír kisajtolni magából azért, hogy „a közös élménnyel erősítsék a nemzeti összefogás érzését“, akkor inkább szerettei körében szavalgasson, ott sikere meg “érzése” is lesz.

A nemzeti összefogásról Hende Csabának nem sok fogalma van, de reméljük előbb-utóbb szembesülhet vele, igyekszünk meg- és bemutatni neki (is). Talán akkor már lát is látcsövével, ígérjük, bombasztikus élményben lesz része, és még verset mondania sem kell.

Hetyke Hende katonafőnök hiába hívogat verstalálkozóra, arra csak Törőcsik Marinak, Kulka Jánosnak, Bálint Andrásnak, Jordán Tamásnak és más kiváló művésznek van esélye. Magáért a versért, az irodalomért, a kulturált együttlétért, és nem egy politikai svindler akaratából.

Hende miniszter, az erkölcsösség hadvezére néhány hónapja a majdnem olaszországi nagykövetnek kinevezett szélsőjobboldali publicista, az azóta elhunyt Szentmihályi Szabó Péter verseskötetének díszbemutatóján mutogatta magát és nyálas-nyájas szavakkal bókolt a haver írónak.

Most meg negyvennyolcas szabadságharcos hevületben vala. Kérdezném a pontosítás miatt: ahol nincs Kossuth-, Petőfi-, Március 15 elnevezésű köztér, ott a Horthy-szobor töviben vagy a budapesti Szabadság téri torzó mellé állva kiabálják Petőfi Sándor versét a nemzet hű fiai, lányai?

Ez a kormány szintű legalizált summanty.

Hendének is pihennie kéne, de ha Párizsba vágyik párocskájával, vigye hozzá a saját pénzét, mert a közös bukszából már túl sokat megfújtak maguknak a kádéenpéfidesznyikek.

Nyugtatóként ajánlanék egy kellemes napot, teljesen ingyen a miniszternek.

Aludjon sokáig, az józanítja a gondolatokat.

Ébredés után énekelje el Himnuszt, mondjon egy imát Orbánért.

Igyon egy feketét, nem baj, ha nem magyar termék a kávé.

Délelőtt sétáljon egy nagyot, nézze meg, áll-e még Lázár fia háza.

Ebédre ne egyen megint húst, finom a grízes tészta is.

Délután, ha akarja, mondja el Nemzeti dalt, ott ahol akarja.

Késő délután énekeljen pártja-közeli énekesek dalaiból.

Esti sétáján ne menjen sötét helyre, ne öltözzön kirívóan, mert megerőszakolják a csúnya nők.

Késő este csináljon, amit akar, csak bennünket ne csesztessen, mert megjárja.

Esküszünk.

gepnarancs.hu