A  Mindenki Magyarországa Mozgalom eredetileg arról is szólt, hogy a pártokat rávegyük, legalább a társadalmi minimum meghatározásában működjenek együtt. Az április 3-i, csúfos ellenzéki bukással végződő választás legfontosabb konklúziója, hogy ez nem sikerült. Erre nem az MMM pártosodása a megoldás, ezért mondtam le a szervezet elnökségében viselt tisztségemről, de továbbra is feladatomnak tekintem, hogy elősegítsem: a politikai aktorok az aktív közéleti civil szerveződésekkel konszenzusra jussanak.

Távozom a Márki-Zay Péter által vezetett Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) elnökségéből. Nem politikai okok miatt állok fel – hiszen nekem nincsenek ilyen ambícióim –, de úgy gondolom, a döntésem nem tekinthető váratlannak, hiszen az MMM-t, illetve annak elnökét az ellenzéki pártok sem támogatták teljes szívvel, ezt követően pedig a mozgalom is veszített a jelentőségéből. A távozásomhoz az is hozzájárult, hogy nagyon kevés alapító maradt meg a szervezetnél.

Ugyanakkor már korábban is jeleztem: nem értek egyet azzal, hogy a mozgalmat párttá alakítsák, mert a civilek pártja maga a politikai abszurd. Nincs azzal bajom, hogy Márki-Zay ilyesmin gondolkodik, de ebben a törekvésében én – mint az MMM-mozgalom egyik alapítója – nem látom a magam helyét. Nem vitatom persze, hogy a politikai élet legfőbb alakítói a pártok, azt azonban hosszú ideje vallom: a hiteles civilek nélkül nincs esély a NER leváltására.

A magam szerepét ebben a folyamatban ott látom, hogy közreműködjem olyan, pártoktól független, hatékony civil szerveződés létrehozásában, amely nem a hagyományos jobb- vagy baloldali, esetleg valamilyen más – esetleg torz – ideológia mentén szerveződik. Határozott meggyőződésem, hogy találnunk kell közös társadalmi minimumot. Ilyen lehet többek között a demokratikus jogállamiság feltétlen tisztelete, a rászorulók iránti szolidaritás eszménye, az átlátható kormányzás  vagy éppen a közpénzek elköltése feletti társadalmi kontroll.

A sort még folytathatnám, de érjék be annyival, hogy a széthúzó ellenzék semmire nem megy a Fidesz monolit hatalmával szemben a pártokhoz nem kötődő, szakmailag is megalapozott véleményt nyilvánító, a jelenlegi rendszert nem feltétlenül támogató, sőt az azt elutasító  hiteles civilek bevonása nélkül. A Mindenki Magyarországa Mozgalom éppen erről szólt. Szerettük volna a pártokat is rávenni, hogy legalább a társadalmi minimum meghatározásában működjenek együtt. Az április 3-i, csúfos ellenzéki bukással végződő választás legfontosabb konklúziója, hogy ez nem sikerült, és azóta a helyzet csak rosszabbá vált.

Erre a sajnálatos kudarcra szeretnék a barátaimmal győzelemre esélyt kínáló megoldást találni. A legkézenfekvőbb lehetőség, hogy az ellenzéki pártok ne egymással, hanem a NER-rel versenyezzenek. Ugyanakkor keresniük kellene az utat ahhoz, miként teremthetünk széleskörű konszenzust, hogy egy valódi demokratikus országban milyen alapértékeknek kell érvényesülniük. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a politikai aktorok az aktív közéleti civil szerveződésekkel is konszenzusra jussanak. Az én szerény lehetőségeimmel ezt a folyamatot kívánom a továbbiakban is, bár más keretek között elősegíteni... (MAGYARÜGYVÉD.BLOG)