Ha esetleg valakinek feltűnt volna, hogy minden törvényjavaslat képviselői indítványként kerül a parlament elé, az ne csodálkozzon, nem ő lát rosszul.

Az így benyújtott javaslatokat ugyanis nem kell társadalmi vitára bocsátani, nem kell hatásvizsgálatot végezni és nem kell meghallgatni sem társadalmi, sem szakmai szervezeteket a kérdésről.

Beterjesztik, elfogadják, bevezetik. Akár két nap alatt, bár megy gyorsabban is, ha sürgős.

A beterjesztőknek meg oly mindegy, megkapják rendesen a fizetésüket. Ebben az esetben Harrach Pétert nem érinti a dolog, mert ő simán kaphatja a fizetését és a nyugdíját is egyszerre, Kósa Lajos meg még nem nyugdíjas.

Tehát a diákokat foglalkoztató mindenféle szövetségeknek nagyon tetszik a dolog.

Ezt megírták közel egy hete, majd el is mondták az M1 csatornán, plusz az MTI is megírta, hogy elmondták. Azért lesz ez jó a fiataloknak – szerintük -, mert egyrészt kevés a munkaerő, másrészt pedig a tapasztalt szakemberektől tanulhatnának a fiatalok.

Ez mondjuk eddig is így lehetett volna, ha a kormány nem üldözi el a munkaerőpiacról a nyugdíjaskorú, de még aktív, dolgozni akaró, nagy tapasztalattal rendelkező munkaerőt azzal, hogy választania kell az állami alkalmazottaknak (tanár, orvos), hogy a nyugdíját veszi fel, vagy a munkabérét.

Az sem sokat használt az elmúlt időszakban, hogy a munkáltatók eszüket vesztve kapkodtak a tapasztalat és sokszor alapvető szaktudás nélküli, de központilag támogatott fiatal munkaerő után és gyakorlatilag negyven éves kortól mindenki öregnek számított, munkát sem talált.

Van persze logika ezekben az intézkedésekben, hiszen a magas munkanélküliséget le kellett szorítani, ehhez jó ötletnek tűnt páros lábbal belerúgni a nyugdíjasokba és a nyugdíj előtt állókba.

Akkor valahogy senkinek nem hiányzott a szakmai tapasztalatuk, tudásuk.

Akkor sem, amikor néhány évvel a nyugdíj előtt álló, többdiplomás emberek kénytelenek voltak legalja munkákat elvállalni alamizsnáért, hogy meglegyen a szolgálati idejük és legalább a nyugdíjat megkapják.

Most pedig, amikor az oktatási rendszert sikerült hellyel-közzel szétverni, a munkavállalók – főleg a szakképzett, magasan kvalifikált munkavállalók – tömegével hagyták és hagyják el az országot, amikor már nincs elég villanyszerelő, orvos, ápoló, pincér, szakács, vasutas, hirtelen mindenki felfedezi a nyugdíjasokat.

Már nem csak egy tízezer forintos bözsiutalvánnyal akarják kibökni a szemüket, hanem mehetnek dolgozni.

Ó, de nagyon megható! Komolyan, könny szökik a szemembe ekkora nagyvonalúság láttán.

A kormány még kedvezményt is ad nekik. Mert például:

A módosítás értelmében nem minősül ellenértéknek a közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja által a szövetkezetben végzett tevékenység ellenértékeként megszerzett,

a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján adómentes bevétel (így pl. az élelmiszer, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány formájában szerzett bevétel, támogatás, segély).

A törvényjavaslat mentességet biztosít a személyi jövedelemadó megfizetése alól a közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja által végzett személyes közreműködés

ellenértékeként például élelmiszer, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány formájában megszerzett bevétel esetében.

A teljes törvényjavaslat ITT olvasható.

Ha jól értelmezem a készülődő törvényt, akkor az van, hogy a közalkalmazottak (például orvosok, ápolók, pedagógusok) továbbra is eldönthetik, hogy amennyiben nyugdíj mellett dolgozni akarnak, akkor a nekik jogosan járó, már megszerzett nyugdíjat kérik és akkor ingyen dolgoznak, mert fizetést nem kaphatnak, vagy a fizetést kérik és a már megszerzett nyugdíjukat veszítik el.

Kivételt képez ez alól a szemétség alól (amit egyébként az Emberi Jogok Európai Bírósága is jogellenesnek ítélt), ha az adott nyugdíjas belép egy ilyen szövetkezetbe. Mert akkor dolgozhat.

Az nem igazán derül ki a tervezetből, hogy fizetést kaphat-e, vagy csak utalványt és sárgarépát, illetve hogy ebben ki dönt?

A szövetkezet, vagy a munkavállaló.

Miután az adótörvények alól kizárólag a természetbeni juttatást veszi ki a javaslat, ebből számomra az következik, hogy az ételutalvány és egyéb juttatás után nem, munkabér után (ha kaphat ilyet a nyugdíjas) meg kell fizetni a közterheket.

Az viszont benne van a javaslatban, hogy a szövetkezetben végzett munka nem számít bele a szolgálati időbe és nem képez jogalapot az évenkénti 0,5 százalékos nyugdíjemelésre.

Összegzem:

a kormány által a munkaerőpiacról kirugdalt, megalázott nyugdíjasok visszajöhetnek dolgozni, mert hiány van munkaerőben, szakemberekben pedig nagyon nagy hiány van. Ezt a volt közalkalmazottak csak a létrehozandó szociális szövetkezeteken keresztül tehetik meg úgy, hogy ne veszítsék el a nyugdíjukat.

A nyugdíjas szövetkezetek ráadásul egyfajta munkaerő-kölcsönzőként is működnének, ami azt jelenti, hogy ezeken keresztül remekül le lehetne verni az emelkedésnek indult béreket, mert várhatóan egy nyugdíjas bolti eladót olcsóbban lehet alkalmazni, mint egy családalapítás előtt állót.

A kormány, ahelyett, hogy belátná a hibáját és bocsánatot kérne a megalázott nyugdíjasoktól, kitalált egy olyan módszert, amit kedve szerint tud manipulációra használni akár a statisztikai adatok, akár a munkaerőpiac mesterséges befolyásolására.

Holott vissza is vonhatta volna a közalkalmazottak kényszernyugdíjazására kitalált törvényt és adhatna bizonyos adókedvezményt a nyugdíjas korban lévő munkavállalók után.

A szociális szövetkezeti forma sem feltétlenül butaság, de nem ebben a formában.

Megfelelő módon előkészítve, szakmai konzultációk után kellene megalkotni az erre vonatkozó törvényt, nem pedig ultimátumot adni a nyugdíjasoknak, tovább alázni őket és kiszolgáltatottabb helyzetbe hozni, mint amilyenben már jelenleg is vannak.

Az, hogy valaki 60-70-80, vagy 103 éves, még nem azt jelenti, hogy ostoba.

Csak azt jelenti, hogy ennyi évet élt meg eddig.

Szerző: Forgács Erzsébet/kolozsvaros.com