De mivel az úgynevezett devizahiteleket eredeti formájukban a jogalkotó már nagyrészt megszüntette – ezért a szerződések jogfolytonosságát – így végső soron annak érvénytelenségét is érintheti.

Amennyiben a szerződés és az okirat szerint a deviza csak egy nyilvántartási pénznem, tehát a kölcsön jogügylet deviza alapú, devizában nyilvántartott, deviza elszámolású , akkor a közjegyzők által készített jelzálog szerződések miért állítanak mást?

Ugyanis a jelzálogszerződés teljesen iratellenesen egyértelműen idegen devizában nyújtott pénzkölcsönt rögzít. Pedig a kölcsön deviza alapú, nyilvántartású, elszámolású, forintban átadott kölcsön, de nem ez van a tulajdoni lapokon és a jelzálog szerződésekben.

Ha a nyilvántartás alapja nem egy pénznem lenne, hanem mondjuk „” krumpli „” akkor a tulajdoni lapra rá lehetne jegyezni, hogy a tartozás összege 100 mázsa krumpli?

Tudom nevetségesen hangzik, de a bank tulajdonképpen itt fordítja meg a nyilvántartás és a valós kölcsön követelhetőségének tényét. Elméletileg mindig a nyilvántartást igazítjuk a valósághoz, nem a valóságot a nyilvántartáshoz.

Érdekes, hogy a kölcsön folyósításáig a folyósítani kívánt forint összeghez igazodik a deviza, de utána már a devizához a forint tartozás összege. Tehát megváltozik a nyilvántartási pénznem devizáról forintra? Pedig a deviza lenne a jogügyletben a nyilvántartás pénzneme ami a kölcsön nyilvántartására hivatott.

Szóval miért is került másképpen rögzítve a jelzálog szerződésekbe a kölcsön meghatározása, mint az eredeti szerződésekbe? A földhivatalok nem devizában nyilvántartott forint kölcsönt, hanem deviza, mint pénzkölcsönt jegyeztek be a tulajdon lapokra. Kicsinek látszik a különbség, de még is jelentős.

A közjegyzőnek nem tűnt fel, hogy az idegen deviza valójában nem kerül pénzkölcsönként átadásra, a jelzálogszerződésben még is teljesen iratellenesen kölcsönadott pénzként tüntetik fel?

Tehát a jelzálogszerződés a szerződéssel ellentétben nem a valóságot rögzíti, mert másképpen van benne meghatározva a kölcsön. Ugyanis senki nem kapott konkréten devizát kölcsön, de ez a jelzálog szerződésekből nem derül ki. Lásd földhivatal bejegyzése szerint is a deviza volt az átadott pénzkölcsön.

A DH törvények, ha meg is változtathatták a szerződések tartalmát, de az ügyfél joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozatát azt nem.

Mivel a közjegyzői okiratok jelentős része egyben maga a szerződés is, tehát nincs az okirattól független iratban rögzített szerződés, a jogalkotó ezért mondja a LXXVII törvény 4 § ában, hogy a közjegyzői okiratot nem kell megváltoztatni, az a megváltozott szerződés tartalmának keretei között érvényes. Igen, mint szerződés lehet, hogy érvényes a változást követően is, de mint joghatás kiváltására irányuló közokirati akaratnyilatkozat már nem.

Mert a nyilatkozattevő nem a megváltozott tartalomra vállat kötelezettséget.

Ezzel az okirat elvesztette közokirati jellegét, hiszen egy okiratnak csak egy bizonyító ereje van és a nyilatkozattételt követően megváltozott az okirat bizonyításra használható értelmezése, számadatai, devizaneme stb.

Tulajdonképpen az összes okiratban rögzített lényegi értelmezés megváltozott, vagy utólagosan kapott magyarázatot.

– Horváth Rudolf. (civilkontroll.com)