Igaz, Kósa Lajost nemigen kellett győzködni, hogy bepiszkítsa kezeit. Mi mást tehet az ember, ha már szép nem lett? Más kérdés persze, hogy okos sem, de ne rohanjunk ennyire előre.

Különös dokumentáció került a Magyar Nemzet birtokába. Azt már bőven volt időnk megszokni, hogy kedven politikusaink egyébként döbbenetes méretű vagyonukról hajlamosak megfeledkezni.

Most némileg árnyaltabb a helyzet. Az egykori frakcióvezető, ma pedig a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli minisztert nem kevesebb, mint négymilliárd-háromszázötvenhárom millió euró (több mint a nyolc leggazdagabb magyar vagyona együttvéve) értékben bízták meg még 2013-ban, hogy magyar államkötvényeket vásároljon.

„A több mint ezerháromszázmilliárd forintnyi összeget az FHB Kereskedelmi Bank Zrt.-nél helyezték el – áll az okiratban, amely szerint a megbízó felruházza Kósa Lajost, hogy a „megbízó helyett és annak képviseletében a jelzett összegből magyar államkötvényeket vásároljon”, és azokat a „megbízó nevén vezetett befektetési számlán elhelyezze”. Az Orbán-kormány minisztere eszerint pénzt vehetett fel a számláról, átutalásokat végezhetett és teljes körű számlaügyintézést bonyolíthatott le, egyedül a számla megszüntetésére nem kapott jogosultságot. A 2015. február 2-án kelt, többször módosított okiratban az áll: az értékpapír-vásárlást szakaszosan és folyamatosan kell „eszközölni”, és annak 2015. április 30-ig meg kell kezdődnie. A dokumentumban a felek a „megbízás tartalmát nem kívánták pontosabban meghatározni”.” /Magyar Nemzet/

Magyarán az elképesztő vagyon felett Kósának teljes fennhatósága volt, mint megbízottnak. Kecske és káposzta.

Hogy pontosan mit jelent az, hogy a „megbízás tartalmát nem kívánták pontosabban meghatározni”, nem tudjuk, de a megjelent cikk eredményeképp a nemzetbiztonsági bizottságot összehívja Molnár Zsolt a bizottság szocialista elnöke, hogy tisztázzák az ügy részleteit.

Kíváncsiak vagyunk, hogy a jövő kedden esedékes ülésen várhatóan milyen ürüggyel teszi a Fidesz döntésképtelenné a bizottság munkáját.

Kósa természetesen mindent tagad, de a dokumentációk hitelesnek tűnnek. Amennyiben bebizonyosodik annak valódisága – és közjegyzői okiratról lévén szó, ennek nyoma kell legyen a nyilvántartásban – úgy a sosem diplomázott tervezőmérnök a tevékenységével kapcsolatban felmerülő kínos kérdéseket már nem ütheti félre csak úgy sértődöttséget tettetve.

Ami a megbízó személyét illeti a Hvg, így foglalja össze: Kósa azt mondta: „egy munkatársamnak az ismerőse jelentkezett, aki hihetetlen összeget örökölt Németországból, és én elmondtam, hogy tegye állampapírba, és fektesse be, de semmi közöm hozzá”.

Mint leírták, a sztori gyenge lábakon áll.