Hogy ez az érzés jó vagy rossz, inkább ne részletezzük, fontosabb az ok amiért ismét sikerült a Fidesz kormányszóvivőjének kiváltani ezt.

A Times időről időre kénytelen kitüntetni figyelmével minket – amiből a józan gondolkodású ember rájöhet, hogy nagy gond van – legutóbb egy, a magyar kabinet menekültpolitikáját taglaló publicisztika erejéig. Két kulcsszó kétséget kizáróan megokoltnak tűnik és ebből fakadóan kiváltotta Kovács ellenszenvét: szégyenteljes és kártékony.

Kovács természetesen újra nagyot akart ugrani, de ahogy testőri segítség nélkül egy vitás ügyletet, úgy ezt sem tudta megvalósítani.

„A kormányszóvivő az abouthungary.hu-n írt válaszcikket, amit az MTI szemlézett, és ami egyből azzal indít, hogy "manhattani kényelemből" kétségkívül nem könnyű megfogni ezt a migárciós válságot, de alapvető tényekkel minden oldalnak tisztában kell lenni az érdemi vitához.

Kovács elismételi a posztban, hogy a déli határzár nem csak Magyarországot, de Európát is védi, és országunk nem tesz mást, mint végrehajtja a schengeni egyezményből eredő kötelezettségeit és megakadályozza az illegális emberáramlást.” így a 444 cikke.

Azt valamiért elfelejtette, hogy abban az időben, amikor mi nem tartoztunk a schengeni egyezményhez, akkor nem volt kerítés a határainkon. Vajon milyen fogadtatása lett volna annak, ha akkor a kerítés mellett marcona arcú fegyveresek strázsáltak volna, amikor magyarok be kívántak lépni az övezet területére.

Az aranyhalénál jobb memóriával bírók pontosan emlékezhetnek arra, hogy akkor komoly ellenőrzéseken esett át mindenki, aki arra utazott. És ehhez nem volt szükség sem kerítésre, sem határvadásznak nevezett, a végletekig kimerített – és ennél fogva a legostobább parancsot is vakon követő – fegyveresekre.

Arra sem kívánt reflektálni, hogy az egész bonyodalom elkerülhető lett volna, ha a feleslegesen a viccszámba menő kerítésre kidobott pénzt a regisztrációs eljárásra költötte volna a kormány, ma nem kéne szégyenkeznie miattunk az Európai Uniónak.