Senki nem vonja kétségbe, hogy a magyar kormány sok jó intézkedést is hozott, és ezek többségét idejében lépte meg. De az iskolák bezárását például nem, azt a népharagnak kellett kikényszerítenie. Reggel még elzárkózott Orbán Viktor ettől, estére mégis megváltoztatta a véleményét, érzékelve, hogy a szülők és tanárok százezrei fordulnak szembe vele. (Érdekes, hogy a magyar társadalom milyen nehezen tanulja meg: ha valami nem tetszik, ki kell fejezni hangosan és nagy tömegben a véleményét, és akkor visszavonja a rossz lépéseit a kormány.)

Persze mire a vírus Magyarországra érkezett, már soktucatnyi ország védekezését tanulmányozhattuk heteken át, csak válogatni kellett a lehetséges intézkedések között. Lehet hibáztatni a kormányt a védőeszközök, kesztyűk, maszkok, fertőtlenítőszerek, lélegeztetőgépek kezdeti hiánya miatt, de ez még a legfejlettebb országokban is gondot okozott.

Súlyos hiba volt viszont olyan gyorsan és olyan sok embert hazaküldeni a kórházakból. Feleslegesnek tűnik a titkolózás a fertőzöttek földrajzi helyéről, amit még a polgármesterekkel sem osztottak meg. Semmi nem indokolja visszamenőleg sem, hogy időkorlát nélküli felhatalmazást kapott a kormány, és azt sem, hogy katonákat vezényeltek a kórházakba.

A védekezés minőségének megállapítására a kutatók azt találják a leghitelesebb mérőszámnak, hogy egy adott országban százezer emberre hány halálos áldozat jutott. (Ebben is van kis bizonytalanság, mert nem pontosan egyformán sorolták be a haláleseteket.) Mindenesetre ezen a listán Magyarország a hozzá hasonló helyzetben lévő kelet-európai országok között a 10., utolsó előtti helyen végzett, kizárólag Romániában volt több áldozat. De messze jobban teljesített Bulgária, Szerbia, Lengyelország, és még hosszan sorolhatnánk.

Éppen ezért a járvány esetleges második hullámára készülve a sikerpropaganda helyett jobb lenne őszintének és tárgyilagosnak lenni. (nyomtassteis.hu)