Az itthon maradt doktorok és nővérek feudális viszonyokról, hűbérúrként viselkedő főorvosok túlkapásairól beszélnek.

Recseg-ropog a magyar feudalizmus, de még tartja magát. Egy orvos blogbejegyzése a beosztottak megalázásáról bejárta a közösségi oldalakat. "Az orvoslás a feudális rendszerben ragadt Magyarországon – írta a minap Kunetz Zsombor, aki medikus korára emlékezve általánosnak nevezte a „csendőrpertut”, amikor az idősebb főorvos nem engedte, hogy a fiatal kollégák visszategezzék. „Egy kórházi osztály földesuránál már csak az intézmény menedzsmentje a nagyobb gazda”- szól a hazai motoros- és légi mentés korábbi meghatározó alakjának helyzetelemzése az utóbbi hetekben tömegessé vált felmondások miatt felszínre került intézményeken belüli konfliktusokról.

Lehet persze azt is mondani, a végkimerülés szélén mindenki levezeti valakin a feszültségét. Ápolónők panaszkodtak nemrég a Népszavában is, milyen megalázásokat kell elviselniük a létszámhiány miatt kötelező túlórák és a létfenntartáshoz sem elegendő bérek mellé az orvosoktól, akik sokszor 30-40 éves tapasztalatuk ellenére megkérdőjelezik hozzáértésüket. Napokkal ezelőtt névtelen levél érkezett szerkesztőségünkbe a Borsod Mentő egyik gépkocsivezetőjétől, aki teljesen kiborult, mert a miskolci kórház igazgatója állítólag szaftos káromkodásokkal tarkított üvöltözés kíséretében tiltotta meg neki és kollégájának, hogy az intézmény területén rendbe tegyék műszak végén a mentőautót, ami napközben besározódott. Ilyen véleményeket nem szoktunk közölni, de a magyarázat, hogy megalázta, emberi méltóságukban sértette meg őket a főorvos, egyre gyakrabban hangzik el az egészségügyben uralkodó állapotok jellemzéseként.

Az, hogy szép lassan csúszik a szakadék felé a magyar egészségügy, ma már nem titkolható tovább, még akkor sem, ha az ágazat vezetése erről nem hajlandó tudomást venni. A Népszabadság beszámolója szerint Ónodi-Szűcs Zoltán a Szent Imre Kórházból tömegesen távozó altatóorvosok miatt kitört botrányt egyszerű munkaügyi vitának nyilvánította, ami miatt szerinte minisztériumi szinten nem kell vizsgálódni. Az egészségügyi államtitkár ezt egy olyan háttérbeszélgetésen közölte, ahová – követve a feudális hűbérurak módszereit – csak néhány kiválasztott újságírót hívott meg, kritikus internetes portálok mellett a Népszava sem lehetett jelen.

Pedig lassan nem lehet szőnyeg alá söpörni, hogy az ágazatban azóta is sokat romlott a helyzet, hogy az ápolók utcai akciókat kezdtek tavasszal, mert testközelből látták a baj nagyságát. Az orvos- és nővérhiány ma már akkora az országban, hogy a kórházak egymástól csábítják el az itthon maradt szakembereket, mert néhány ezer forinttal magasabb bér, vagy néhány órával kevesebb kötelező ügyelet már csábító a fizikai és - a fenti példák alapján igazolható - idegösszeroppanások elől menekülve.

Ez már az összeomlás következő fázisa, akár tudomásul veszik a területet vezető szakmapolitikusok, akár nem. Már nemcsak az egészségügyi bérek, a létszámhiány, az eszköztelenség miatt hangos naponta a sajtó, hanem azért is, mert a megmaradt dolgozóknak elegük van a bajok elkendőzését hűbérúri kényszerrel kikényszerítő vezetők magatartásából. A megélhetésüket féltő szakemberek eddig soha nem lépték át ezt határt, egymásról nem teregették ki a szennyest, de már minden mindegy. A saját túlélés kényszere erősebb lett a szakmai összetartásnál. Innen már csak egy lépés az orvosi, ápolási hibák sorozatának megszellőztetése – de itt még nem tartunk.

A mostani botrányt az indította el, hogy a budai Szent Imre Kórházban hat altatóorvos távozott, miután az osztály főorvosa, állítólag a kórházigazgatóval folytatott viták után, felállt a székéből. Amíg csak vidékről jöttek hasonló hírek, a közvélemény nem figyelt fel a jelenségre, pedig októberben az egri Markhot Ferenc Kórház radiológiai osztályáról távozott egyszerre hat orvos az elviselhetetlenül rossz körülményekre és az annál is pocsékabb munkahelyi hangulatra hivatkozva. Majdnem ezzel egy időben olvashattuk, hogy a Soproni Gyógyközpontban nincs olyan terület, ahol ne küzdenének orvoshiánnyal, de a szomszédos Ausztria csábítása már a takarítókat és konyhai dolgozókat is elérte. A veszprémi kórház belgyógyászatán is hónapok óta áll a bál. Az osztály orvosai tömeges felmondásukat helyezték kilátásba egy főorvosnő botrányos viselkedése miatt, mert a megalázások, megfélemlítések miatt már nem tudtak dolgozni. Az intézmény vezetője a magából kivetkőzött kolléganőt másik osztályra helyezte ugyan, de a konfliktus ezzel nem szűnt meg – írta az Index.

Közben budapesti orvosok arra is emlékeztetnek, nem ez az első botrány a Szent Imrében, korábban a szülészetről menekültek tömegesen a dolgozók. A fővárost ráadásul elkerülték az uniós fejlesztések is, tehát az itteni intézmények sok helyen gyógyításra alkalmatlan állapotban vannak – elég csak a Merényi Kórház pszichiátriai osztályáról bemutatott elrettentő felvételekre gondolni, de állítólag nem sokkal jobb a helyzet a Szent János Kórház pszichiátriáján sem. A Szent István Kórházból tömegesen menekülnek az ápolók és a Semmelweis Egyetem II-es belgyógyászati klinikáján is ápolók hiánya miatt zártak be egy fél emeletet. A kórházigazgatók minden ilyen hírre egységesen azt válaszolják: a betegek ellátása zavartalan, átmeneti létszámgondokról van szó, amit gyorsan orvosolnak. Kinevezésük persze a kormánytól függ, ők is félelemben élnek. Már csak az a kérdés, közülük ki lesz az első, aki megtöri a jeget és ki mer állni a nyilvánosság elé azzal, hogy nincs tovább, ilyen körülmények között nem vállalja tovább az összeomlás menedzselését.

Ilyen látványos kirohanásra vagy gyors változásra persze egyelőre senki ne számítson.

Egy német háziorvosi fizetéssel nem tudunk versenyezni – jegyezte meg Lázár János a tegnapi Kormányinfón. A kancelláriaminiszter szerint is el kellene érni a felzárkózást, ebben az alapellátás az első, utána a járóbeteg ellátás következik, közben pedig fejleszteni kell az orvosegyetemeket, emelni a béreket. Az utóbbi hónapokban unásig ismételt reményekből azonban még nem lesz működő egészségügy Magyarországon.

Gulyás Erika / nepszava.hu