h i r d e t é s
Legalábbis ez derül ki többek közt a 168 óra egyik, a Fidesz október 23-ai programjával foglalkozó cikkéből. Mint megtudhattuk, nem érte készületlenül a kormányt a nézők csekély száma. Épp ezért előrelátón nem távolsági buszokkal szállították a csekély számú, Orbán Viktor kedvéért a hideggel is dacolni kész rajongókat, hanem mikrobuszokkal.
Valaki egyszer kitalálta, hogy az állami ünnepeken a politikusoknak kötelező dumálniuk. Ezzel önmagában nem is lenne semmi baj, azonban ezt nem zárt térben teszik és nagyon választást sem igen igyekeznek hagyni, minthogy végighallgassuk azokat. Amivel szintén nem lenne semmi gond, ha annak tartalmára érdemes volna odafigyelni.
Amire nem ártana mondjuk rászolgálni. Az sem elhanyagolható tény, hogy ha csak annyi tiszteletet mutatnánk Rétvári csürhéje felé, amennyit a Fidesz általánosan mutat a környezete felé, akkor igen csekély lenne a valószínűsége annak is, hogy bármely tagjuk szabadlábon lenne, nemhogy kormányozna.
Nagyon úgy fest, hogy az az igen komolyan kidolgozott propaganda mégsem tudott mindenkit maradéktalanul meggyőzni arról, hogy nincs semmi szükségünk arra, hogy a magyar kormányt legalább azok felelősségre vonhassák, akiktől a nagy lóvé jön.
Aminek a pórul járt tisztviselők bizonyára nagyon fognak örülni. Félretéve a szarkazmust, el kell ismernünk, hogy az egyébként a Fidesz által felduzzasztott apparátus ilyen szintű leépítése felvet néhány kérdést. Mi célja lehet a kormánynak ekkora fluktuációval?
Lázár János csak nem akar kikopni a magyar politikából. Ezzel még nem is lenne gond. Úgy is mondhatnánk, hogy Lázár koktélcseresznye csupán a magyar politikát lehetetlenné tévő probléma (értsd Fidesz) tetején.
És a jóérzésű embereknek felfordul a gyomra. Döbbenetes, hogy milyen kevesen maradtak már ilyenek. Nem elég, hogy a hajléktalanság egyre nagyobb méreteket ölt, de nekünk még bele is kell rúgnunk egyet. Mert attól minden megoldódik.
Az odds, hogy emberünk ezúttal igazat mondana, oly csekély, hogy aligha találnák rá bukmékert, akivel fogadást köthetnénk rá. Nem tudni, hogy a füllentés hajlamát az anyatejjel, vagy későbbi traumák személyiségtorzító mérgével szívta-e magába, de talán nem is számít. A lényeg, hogy Rétvári tökéletes példája a kormányzó pártok következő generációjának. Épp oly elvtelen, mint azt a Fidesz-KDNP berkein belül elvárják.
Aki egyben nem más, mint a magyar politikai útvesztő problémájának mértani közepét alkotja. Hogy miért, arra kiváló és adekvát példák garmadáját találhatjuk. Hiszen Polt Péternek legfőbb ügyészként a jelek szerint nem egyéb a feladata, mint a fideszes érdekeltségek elszámoltatásának megakadályozása.
És úgy lepattant róla, hogy azóta sem ért földet. Különös egybeesés, hogy jelzőként is illik a magyar politikára a kifejezés; lepattant. Hogy miért kell nekünk ilyen suttyó politikusokat megválasztanunk, illetve megtűrnünk a nyakunkon, rejtély. Legalábbis most maradjunk ennél a nyilvánvaló hazugságnál.
Az egyetlen kérdés csupán annyi, hogy ugyan mivel szolgált erre szerencsétlen Csaba Gábor rá? Azt találta volna mondani, hogy Szijjártó Péter tökkelütött idióta? Szomorú hírünk van; ez nyilvánvaló és kétségbevonhatatlan tény.
Az állítás végső soron igaz is. Orbánnak nem kell elköteleznie magát senki mellett. Azzal, hogy a valóban nagy pénzt ígérő pályázatok elbírálása a kormány kizárólagos fennhatósága alá tartozik, nincs mitől tartania. A hatalma lényegében teljes és semmi sem fenyegetheti. Pláne egy esetleges kerékkötő belföldről.
Nem beszélve annak nemzetbiztonsági kockázat voltáról, amire elviekben olyan fontos kormányunk számára. Azok után pedig, hogy a „bevándorlást pártoló” civil szervezeteket megadóztatják, különösen fonák helyzetet teremt a letelepedési kötvények ilyen szintű károkozása.
A hírben csupán annyi a meglepő, hogy nem az utazások során keletkezett hulladékkal együtt szállították le az Orbán Viktor malacperselyének is nevezett gázszerelő géniuszt más hasonló kvalitású társával egyetemben. Azt már megtudhattuk, hogy Orbán Viktor egyetlen Vidi meccset sem hagy ki, most arra is rájöhettünk, hogy ehhez örömest visz magával egy kisebb „udvartartást is”.
Nem kell szégyellni, ha valami megy, az nagyon megy. Akkor is, ha az nem feltétlen, sőt valószínűleg törvénytelen. Lázár János pedig mintaszerűen szolgálta ki gazdiját, mert szép summával szállhatott ki a Kormányinfó nevű hakniprogramból. Merthogy politikusi tevékenysége eltekintve az ellenzék lejáratását, nem volt az is tény.
Arról ugyanis – bár pontos képük van róla – teljesen mást mondanak. Nem is lehet másképpen, hiszen amennyiben elismernék, hogy súlyos jogsértéseket követnek el a magyar választók ellen, egyből ugrana a „Megvédjük Magyarországot!” imázs.
