h i r d e t é s
Miért is lenne, ha valaki olyan murugya, hogy mindenfajta körültekintés és megfontolás nélkül tesz teljességgel alaptalan, hovatovább fonák kijelentéseket, könnyen kerül olyan helyzetbe, hogy mintegy nonchalance-szal teszik helyre.
Amivel pedig lényegében lehetetlenné vált bárminemű bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény, ha az fideszes érintettséget sejtet. Márpedig Simonka György Békés megyében olyan visszaélésekben és lenyúlásokban érintett, mint a szennyvízrendszer felújítások, amiből a lakók semmit sem érzékeltek, noha többen folyamatosan figyelemmel követték. Erről szólt Szennyvizit sorozatunk is.
Nehéz és természetesen szoros szavazás után választották meg Ursula von der Leyent az Európai Bizottság élére. Erről már többek közt mi is bővebben beszámoltunk. Hogy miért is nem volt egyöntetű a szavazás, arra választ adhat von der Leyen a minap megfogalmazott egyértelmű álláspontja arra vonatkozólag, hogy mit vár el az Európai Unió tagállamaitól.
Hatalmas szívózás tanú lehettünk az EP választásokat követően. Az egyes hivatalok vezető pozícióiért a favoritok kiesésével megindult a tolongás. Érdekes módon nem is inkább a lehetséges jelöltek, sokkal inkább a nekik betartani igyekvők könyökölték egymást. Ebben a zűrzavarban természetesen a Fidesz is vastagon benne volt.
Ahogy megszokhattuk a hamis erkölcsök önkéntes bajnoka ismét talált magának egy csoportot, akikbe belerúghat. Bayer Zsolt esetében többszörösen is érvényes a kijelentés, hogy bizony van az a pénz, amiért korpásodik az ember haja. Bayer keres is vállalhatatlan kijelentéseivel annyit – de csak állami pénzen persze - amennyiből egy sampongyárra is futná.
Nem mintha különösebben fontos szerepet kaphatna Orbán Viktor ebben a hármasban. Ugyan milyen szerep juthatna neki, a nagyon játékában. Hacsaknem „errand boy” lesz és lótifuti melókkal nyalhat egyszerre két segget.
Nem mintha különösebben nagy kár lenne érte, hiszen a 21. században is egy 17. századi alapokon nyugvó rozsdás, lépten-nyomon szétesni kívánó rendszerről van szó, amit most afféle eutanáziával segített halálba a kormány. Ezzel pedig a felnövekvő generációkat olyan oktatás romjai közé kényszeríti, ami már működőképes voltában is generációkból ölte ki a kreativitást és a kíváncsiságot.
Mint egy durcás kisgyerek, akinek világosan megmagyarázták, hogy csak mert ő hisztizik, nem fognak a felnőttek úgy táncolni, ahogy ő fütyül. Nem tudni pontosan, mikor vált ennyire elkényeztetetté miniszterelnökünk, de számára elfogadhatatlan hogy az övétől eltérő álláspontot tiszteletben tartson.
Van ebben valami elképesztően fonák, hogy egy olyan tehetségtelen politikus mer fenyegetőzni nála ezerszer kipróbáltabb képviselők felé, aki egy vadabb tekintettől maga alá rondít. És csupán annak okán engedhet meg magának ilyen kakaskodást, hogy a Fidesznek – nem kevés ellenzéki segítséggel – „Gyurcsány pártjára” sikerült stigmát sütni.
Azt már megtanulhattuk, hogy amennyiben a nyugat szigorításokat kénytelen bevezetni Moszkvával szemben, Orbán az elsők között igyekszik ezt keleti nyitásokkal ellehetetleníteni. Lényegében ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország az EU bárminemű jóindulatát elveszítse. Ez persze veszélyes játék volt a kezdetektől, hiszen Putyinnak semmire sincs kevésbé szüksége, mint olyan szárnysegédre, aki ugyan az unió tagja, de mozgástere nem maradt. És a Fidesz jelenleg kispadon ül pártcsaládján belül is.
Azt eddig is nagyon jól tudtuk, hogy Orbán Viktor magasról szarik a nép fejére, épp ezért az ő szájából hallani, hogy a magyarok „úgy érzik, most jó idők járnak”, felveti többek közt azt a kérdést, hogy kiket is nevez Orbán magyarnak. Merthogy annak ténye, hogy soha ennyi súlyos depresszióval küzdő polgára nem volt még az országnak, nem igazán támasztja alá a miniszterelnök állítását.
Ez ebben a formában nem teljesen igaz, a rendőrség mindent elkövetett annak érdekében, hogy a Fejér megyei 2-es választókörzetben vélhető, majd pedig megállapított választási csalás szálait véletlenül se tudja felgöngyölíteni. Nehéz mással magyarázni egy olyan nyilvánvaló kifogást miszerint bár csalás bizonyítást nyert, annak a leghalványabb következménye sincs. Ilyen is csak Magyarországon fordulhat elő.
Ezzel lényegében komoly patthelyzetbe keverve a Fidesz „legszebb ifját”. Na persze itthon ezt nyilván úgy igyekeznek majd letolni a torkunkon, hogy a magyar kormány a legjobb jelöltjét nyomta be e hivatalba. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy a Néppárt nagyon el lehet keseredve, ha fideszes politikusokat javasol öt intézmény alelnöki pozíciójába és egyet koordinátornak.
Nem kis célt tűzött ki a kormány elénk azzal, hogy 2030-ra Közép-Európa vezető turisztikai térségévé váljon Magyarország. Volt már pár ilyen hamvában holt ígérgetése a Fidesznek, mint az olimpia és bár elálltak tőle, máig derülnek ki súlyos, nem vállalt költségek köszönhetően a szervező némileg megkésett vallomásának.
Mintha nem lenne fontosabb dolog, amire ezt az összeget, ami majdnem 100 milliárd forintot tesz ki. Ami igencsak jóleső hiánypótlás lehetne az egészség-, vagy az oktatásügynek, hogy az igazságügy elmaradásairól ne is beszéljünk. De kormányunknak ennél nagyratörőbb vágyai vannak, hiszen mi egyébért kellene újra tengerészetbe fognunk, úgy hogy momentán magyar fennhatóságunk egyetlen tengeri szakaszon sincs.
Érdekes híreket hozott le a 168 óra. Már amennyiben lehet hinni a Blikk híreszteléseinek igen komoly dolgok hangoztak el a Hableányt megborító Viking Szigyn hídján. Bárhogy is, ha igaz, nem túl megnyugtató, hogy a balesetért felelős hajót távozni engedték csak úgy.
Ez az adu lényegében már gyűröttebb, mint a név viselőjének – vagy ha már itt tartunk, az őt Sátánnak kikiáltó Orbánnak – arca. Nem mellesleg ma már jószerével csak a Kormányinfó nevű kabaréesten lehet még valamennyire, igaz egyre kevesebb sikerrel eladni. Érdemes megfigyelni, hogy a kormányhű erők is már csak kötelességszerű reakciót képesek kisajtolni magukból.
Akit Orbán is megszavazott
Azon túlmenően, hogy szociáldemokrata és egyben egyik legélesebb bírálója az Európai Unióban. Mint arról beszámoltunk, a magyar miniszterelnök legnagyobb félelmének a Néppártnak írt levelében adott hangot. E félelem tárgya pedig nem más, mint a tekintélyvesztés. Hogy az általa – és lássuk be általunk is – értett tekintélynek semmi köze ahhoz, amit a világ civilizált fele ért a kifejezés alatt látszólag mellékes.
Ott minden bizonnyal valami fontos dolog készül a józan várakozásoknak megfelelően történni. Az Európai Unió pedig – minden ellenkező híresztelés dacára sem szeretne szétesni. Épp ezért a Magyarországon ismeretlen kompromisszumokra is hajlandó. Fontos és nem elhanyagolható különbséget jelent az, hogy az EU a működést, különösen az együttműködést előrébb tartja a személyes vagyonosodásnál.
Megvan annak a bája, amikor a legkevésbé alkalmas ember tart kiselőadást azoknak, akik biztonságunkért készülnek kockára tenni életüket nap mint nap. Igaz, hogy ez a báj meglehetősen halszagú – nem beszélve miniszterelnökünkről – de mit várhatunk egy olyan országban, ahol a rendvédelem pontosan tisztában van azzal, hogy épp csak a legmagasabb körökben mozgó bűnözőket nincs módjuk ítélőszék elé állítani.
