Magyari Lilla, a Stavangeri Egyetem docense, Pléh Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és a Közép-Európai Egyetem vendégprofesszora, valamint Forgács Bálint, az ELTE adjunktusa a hübrisz szindrómának nevezett, eddig kizárólag az angolszász szakirodalomban ismertetett személyiségtorzulás nyelvi jeleit kereste az 1998–2018 között regnáló magyar miniszterelnökök beszédeiben.

Vezetői mámor

A szűken vett értelemben gőgöt és elbizakodottságot jelentő hübrisz az antik görögök szerint az olyan ember mértéktelen és bűnös önteltsége, aki elvakultságában áthágja az isteni korlátokat, és önmagát az olümposziakhoz méri.

A parlamenti demokrácia őshazájában, Angliában az 1980-as évek közepén jelentek meg az első olyan szakcikkek, amelyek az ókori hübriszhez hasonlították a vezető pozícióba került embereken eluralkodó hatalmi mámort. Az évekig metaforaként használt kifejezést David Owen és Jonathan Davidson idegtudós-pszichiáterek emelték tudományos rangra, amikor 2009-ben önálló szindrómaként írták le azt a viselkedési tünetegyüttest, amikor politikusok személyiségét eltorzítja a rájuk bízott hatalom, és emiatt sorra rossz döntéseket hoznak. Az angol felsőház tagjaként közvetlen személyes tapasztalatokkal is bíró Owen és kollégája a hübrisz szindrómát olyan személyiségzavarként írta le, amely – szemben például a bipoláris vagy nárcisztikus személyiségzavarral – csak akkor alakul ki, ha valaki hatalmi pozícióba kerül.

„A személyiségzavarok szélsőséges működésmódok, amelyek akár már serdülőkorban megfigyelhetők, tehát szinte a kezdetektől állandó tulajdonságai a személyiségnek. Ezért ma a hübrisz szindrómát nem személyiségzavarnak, hanem inkább a személyiség egy kóros jellemzőjének tartják” – mondja Magyar Lilla. De nemcsak ezért nem került be a szindróma a pszichológiai és pszichiátriai betegségek és zavarok jegyzékébe, hanem azért is, mert az írott és íratlan etikai szabályok szerint kizárólag azt az embert lehet diagnosztizálni, aki – egy-két szélsőséges kivételtől eltekintve – önként vállalja a tüzetesebb vizsgálatot. „A szakirodalom azt feltételezi, hogy a hübriszt a hatalmi pozíció váltja ki bizonyos vezetőkben, ami lecsökken, amikor az illető kikerül a hatalmi pozícióból. A mi eredményeink ugyanakkor azt vetik fel, hogy korántsem csak átmeneti viselkedési zavarról van szó, amely mintegy magától elmúlik, ha az ember kikerül az azt kiváltó helyzetből, hanem a hübrisznek esetleg hosszabb távú hatása lehet a személyiségre” – folytatja Forgács Bálint.

Beszédmintázatok

A hübriszkutatás egyik úttörőjének számító Owen és a szintén neurológus Peter Garrard 2014-ben publikálta, hogy miként azonosítható a hübrisz szindróma a nyelvhasználat alapján. Szerintük ugyanis hasonlóan más zavarokhoz, a hübrisz tüneteinek egyike a jól azonosíthatóan megváltozott beszédmintázat.

„Ők voltak az elsők, akik a brit parlamentben vizsgálták azt, hogy miként változott a miniszterelnökök verbális közlése annak függvényében, hogy éppen hatalomban vagy ellenzékben vannak. Miután a viselkedésjegyek alapján azonosították a hübrisz szindrómát (például Margaret Thatcher és Tony Blair esetében), megnézték, hogy ezeknek a miniszterelnököknek a megszólalásai hogyan tükrözik a személyiségtorzulást. Mi ezt megfordítottuk: a szövegben kerestük az azonosítható jegyeket, és ezek alapján próbáltunk következtetni, hogy mikor jelent meg a hübrisz” – mondja Magyari. A kutatók ehhez a parlamenti jegyzőkönyvekben szóról szóra lejegyzett, ugyanakkor spontánnak nevezhető megszólalásokat vették alapul, például a viszontválaszokat. Mint mondják, azért, mert még a spontánnak tűnő rádió- és tévéinterjúkra is fel lehet és fel is szoktak készülni, a válaszokban igen gyakran betanult fordulatok, begyakorolt panelek hangzanak el. Az interpellációkat és az azokra adott válaszokat épp ezért nem vizsgálták, hiszen azok nem feltétlenül a pillanat hevében születnek, ezért jóval kevésbé árulkodók. Az is számított, hogy a vizsgált parlamenti műfajhoz tartozó szövegek publikusan elérhetők, időben összevethetők, ráadásul kategória szerint lekérhetők.

A kutatók a különféle nyelvi mintázatok közül csak az „én” és a „mi” arányával foglalkoztak, mert ez az egyik legmegbízhatóbb hübriszmutató: „Tudni kell, hogy a diagnoszta a pácienssel folytatott interjúk során sem csak a tartalomra figyel, hanem arra is, hogy a beszéd milyen formákat ölt. Például a paranoid téveszmének ezer és egy tartalma lehet, de a lényeg, hogy talál-e a diagnoszta a paranoid téveszmére utaló formákat a páciens viselkedési repertoárjában, így a nyelvhasználatában” – mondja Forgács.

Királyi többesek

„Ma már léteznek olyan grammatikai elemző szoftverek, amelyekkel kategória szerint ki lehet gyűjteni a minket érdeklő szavakat. Nekünk persze korrigálnunk kellett például, hogy a személyes névmásként használt »mi«, illetve a kérdőszóként használt »mi« ne mosódjon egybe” – mondja Magyari.

Forgács szerint ráadásul míg angolul csak az „I” és „we” arányt tudják ilyenkor nézni, a magyar ragozás sajátosságai mélyebb analízist is lehetővé tettek. „A magyar nyelvben igazából sokszor a nyomatékosítás miatt használjuk a személyes névmásokat, hiszen a ragozásunk egyértelműen jelzi, hogy egyes vagy többes számban beszélünk.”

A kutatók szerint nehezítette a dolgukat, hogy a politikusok általában egy közösség nevében beszélnek. A „mi” használata az exkluzív és inkluzív többes számot egyaránt tükrözheti: az előbbi „mi”-jéhez mindenki mást kizárva csak a beszélő politikai tábora tartozik, még akkor is, ha például az egész nemzetről is beszél, például a „mi magyarok” összetételt használva. Vagy valaki valóban úgy érti, hogy „mi európaiak”, és ez alatt tényleg mindenkit ért. Az összehasonlításokhoz éppen ezért csak miniszterelnököket vettek alapul.

A mámorító második

Magyari, Pléh és Forgács az 1998-tól 2018-ig hatalomra jutó négy miniszterelnök – Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon – szövegeit vizsgálta, aszerint, hogy melyikük milyen arányban használta megszólalásaiban az egyes szám első személyű és a többes szám első személyű névmást és igeragozást. 

Az összehasonlíthatóság alapja az volt, hogy mindannyian ugyanazt a hatalmi pozíciót töltötték be, így feltételezhetően ugyanannyiszor volt indokolt a párt, a kormány vagy az ország nevében szólniuk. A kutatók a nemzetközi vizsgálatokkal szinkronban figyelembe vették, hogy minél magasabb státuszú valaki, annál gyakoribbá válik a beszédében a többes szám.

„Az angolszász hübriszkutatásokkal és az eredeti elképzeléseinkkel szemben mi azt találtuk, hogy nem azonnal indul be a személyiség változása azzal, hogy valaki hatalomba kerül. Talán az önfegyelem vagy a megilletődöttség miatt, de az első miniszterelnöki ciklus esetén a többes szám használata ritkább – nemcsak a későbbi ciklusokhoz, hanem még a korábbi spontán megnyilvánulásokhoz képest is” – mondja Magyari.

A kutatók szerint a hübriszt jelző királyi többes a második miniszterelnöki ciklustól uralkodott el. „Ez igaz Orbánra éppúgy, mint Gyurcsányra, aki a Medgyessy lemondatása utáni két évben még nem, de aztán 2006-os miniszterelnökké választása után elszállt. Ez a meglepő dinamika Orbán esetében is tapasztalható, az elemzett beszédeit a 2010-es második megválasztása után öntötte el a hübrisz szindrómát jellemző szó-, pontosabban névmáshasználat” – mondja Forgács. 

A kutatók azt találták, hogy a hübriszre jellemző nyelvi mintázat a hatalom elvesztése után sem csökkent. Gyurcsány megszólalásait, legalábbis 2018-ig továbbra is a „mi”-k magasabb aránya jellemezte. Azonban ebből az időszakból jóval kevesebb az adat, így csak óvatos következtetések vonhatók le. „Eredményeink csak előzeteseknek tekinthetők, és nem csak azért, mert a tanulmány még csak most megy át a peer review folyamaton” – emeli ki Magyari.

Torzító hatások

Úgy tűnik, a szindróma kialakulásának közvetlen kiváltó okai nem a korai gyerekkorban keresendők, mint a borderline, a nárcisztikus vagy az antiszociális személyiségzavarok esetében. De lehet, hogy nem is olyan átmeneti zavarról van szó, ami a kiváltó okokkal együtt eltűnik. A kutatók szerint a hübrisz talán tartósan megmarad a hatalmi helyzet megszűnése után is – a Gyurcsány-szövegek elemzése ezt a feltételezést erősítheti meg. 

Az angol kutatók szerint a hatalomban töltött idő alatt a szindróma fluktuál, vagyis a verbális tünetek az enyhétől a súlyosan kórosig ingadoznak. Magyari, Pléh és Forgács viszont azt találta, hogy Orbán megszólalásait 2010 óta folyamatosan a hübrisz nyelvi mutatójának szélső értéke jellemzi.

A kutatók a Qubitnek elmondták, hogy vizsgálatuk most még jobb híján esettanulmány, legalábbis addig, amíg nem végeznek el sok más országban is hasonló elemzéseket. A pszichológia és a pszichiátria eddig alapvetően olyan átmeneti vagy tartós személyiségtorzulásokat írt le, amelyeket a legális és illegális kábítószerek fogyasztása, a szerencsejáték és még néhány viselkedési extremitás válthat ki. A hatalom mint drog metafora persze nem újdonság, hiszen a státusz és a pozíció ebben az esetben is az agy természetes jutalmazó rendszereit befolyásolja. (Qubit)