Most viszont nem tudni, merre lehet a férfi. Az esettel foglalkozó New Yorker című lap oknyomozó írásában ugyanakkor érdekes részletet találtunk: Halabi legutóbb használt telefonszámai közül kettő osztrák, egy pedig magyar telefonszám. És van egy fotó is, amin a szír férfi a budapesti Lánchídon látható.

Elképesztően szövevényes, nemzetközi titkosszolgálati játszmákban gazdag sztorit közölt az amerikai New Yorker című lap. A történet főszereplője egy Khaled Halabi nevű szír férfi, aki 2013-ig Szíriában élt és Bassár el-Aszad szíriai diktátor rezsimjét kiszolgáló titkosszolgálat egyik vezetőjeként dolgozott. Egészen pontosan ő vezette a szír hírszerzés rakkai kirendeltségét. A kirendeltség vezetőjeként Halabi minden olyan parancsot aláírt, amely egy fogvatartottat további kihallgatásra Damaszkuszba szállított, ahol több ezer embert kínoztak halálra.

Az Általános Hírszerzési Igazgatóság, ahol Halabi vezető pozícióban dolgozott, egyike a szíriai rezsim négy fő pillérének, amely 2011 márciusa óta emberi jogi szervezetek állítása szerint sok ezer szíriait kínzott meg, vagy ölt meg és tüntetett el – köztük nőket és gyerekeket. Csakhogy érzékeltessük, milyen figurák dolgoznak vagy dolgoztak ott, ezen az igazgatóságon szolgált az az Anwar Raslan nevű ezredes is, aki ellen jelenleg Németországban zajlik büntetőper, mert a vád szerint 4000 embert kínzott meg, és sok ember megöléséhez, megerőszakolásához van köze.

Egykori altábornagyként Halabi – aki az igazgatóságon belül magasabb rangban szolgált, mint Raslan – 2013-ban megszökött Szíriából, és bár nem egyenes úton, de 2014 februárjában végül Párizsban kötött ki, ahol menedékjogot kért. Abban, hogy Halabi Párizsba juthatott, szerepe lehetett a francia elhárításnak, nélkülük ez nem sikerült volna neki. Az egykori szír hírszerző arra számított, hogy a francia titkosszolgálat el is intézi majd neki a menekültstátuszt, és letelepedhet Párizsban, ám nem így történt. A menekültügyi eljárás során hosszan kihallgatták a szír titkosszolgálatban betöltött szerepét szándékosan lekicsinyítő Halabit, és úgy tűnik, nem igazán hitték el azt, amit állított. Nevezetesen, hogy ő mindenkivel kedves volt, nem tapad vér a kezéhez. Még nem született döntés a menedékkérelméről, amikor informálisan jelezték neki: ne számítson arra, hogy Franciaország befogadja.

Ekkor jött képbe az izraeli titkosszolgálat, a Moszad, amelyik felvette a kapcsolatot az osztrák elhárítással, a B.V.T-vel. Az izraeliek azt kérték az osztrákoktól, hogy fogadják be Halabit, adjanak neki menekültstátuszt Ausztriában. És hogy miért volt ennyire fontos a Moszadnak Halabi megmentése? A New Yorker szerint nem azért, mert Halabi titkosszolgaként a szír rezsim megbuktatásában lett volna érdekelt, hanem azért, mert korábban Iránról és a Hezbollahról adhatott ki információkat Izraelnek. A Moszad tehát egyszerűen csak nem akarta cserben hagyni az ügynökét az után sem, hogy az Aszad-rezsim kiszolgálójaként bajba került. És mivel a franciáktól az izraeliek láthatóan nem kaptak segítséget, az osztrákokhoz fordultak.

Az osztrák elhárítás segítőkésznek mutatkozott. A New Yorker ezt a segítőkészséget arra vezette vissza, hogy az európai titkosszolgálati körökben a B.V.T-nek az elmúlt években rendkívül rossz lett a renoméja: az osztrákokokkal szemben sok külföldi partnerszolgálat bizalmatlanná vált, még a szövetséges hírszerzőket-elhárítókat tömörítő informális nemzetközi szervezetből, a Berni Klubból is ki kellett lépniük. Az osztrák hírszerzés vezető tisztjeit azzal vádolták, hogy Oroszország és Irán számára kémkedtek, valamint azzal is, hogy egy magas rangú szökevényt magánrepülőgépen csempésztek ki Ausztriából. Olyan szinten rossz lett az osztrákok megítélése, hogy

nyugat-európai hírszerző ügynökségeken belül az az általános nézet, hogy minden információ, amit Béccsel megosztanak, az hamarosan Moszkvába kerül.

Ezért aztán amikor 2015 márciusában a Moszad szívességet kért, a B.V.T-nél örültek, hogy éppen a Berni Klubban is befolyásos izraeliek kívánságát teljesíthetik, kompenzálva ezáltal azt a veszteséget, amit a hírszerzői közösségben eddig elszenvedtek. Így igent mondtak a Moszad “felkérésére”, és jelezték, szívesen segítenek abban, hogy a minden bizonnyal súlyos háborús bűnöket elkövető Halabi Ausztriában leljen menedékre. A Moszad azt mondta a B.V.T-nek, hogy Halabi ugyan nem lesz az osztrákok ügynöke akkor sem, ha segítenek neki, de az izraeliektől megkapják majd azokat az információkat, amikkel a szír férfi szolgál. A B.V.T hírszerzési egységének a vezetője, Bernhard Pircher ekkor két beosztottjára, Oliver Langra és Martin Filipovitsra bízta a feladatot: költöztessék át Párizsból Bécsbe a Moszad szír ügynökét.

Igen ám, de az osztrák segítőkészség ellenére sem minden alakult úgy, ahogy azt a Moszadnál eltervezték. Amikor Párizsban a B.V.T és a Moszad tisztjei leültek a francia elhárítás illetékeseivel, akkor a franciák közölték velük: Halabi nem mehet külföldre. Mégpedig azért nem, mert ekkor még a menedékkérelmének az elbírálása hivatalosan folyamatban volt, és ezért nem léphette át a határt. Ekkor az osztrákok azt javasolták, hogy Halabi vonja vissza a kérelmét, ezt viszont a franciák meg sem akarták hallani, mondván: ha visszavonja a kérelmét, akkor illegálisan tartózkodik Franciaországban, ami bűncselekmény.

Nem látva más megoldást, a Moszad egyszerűen kicsempészte a szír férfit Franciaországból egy diplomata-rendszámú autóban.

A New Yorker cikke szerint 2015. június 13-án Oliver Lang a német határon, a walserbergi átkelőnél várta az izraeliek érkezését. Nem világos, hogy a német kormány tudott-e arról, hogy a Moszad milyen műveletet hajt végre a területén, mindenesetre Lang Salzburgban szállodai szobákat foglalt magának, az izraelieknek és annak a férfinak, akit a jelentéseiben Fehér Tej fedőnéven kezdett emlegetni. Ahogy az akció összes költségét, úgy ezt is a Moszad fizette, a Fehér Tej fedőnév pedig Halabit takarta.

Amikor már Ausztriában volt az egykori szír titkosszolgálati vezető, a B.V.T két munkatársa egyengette az útját. Ausztria 2015. december 2-án menedékjogot adott Halabinak. Napokon belül öt évre szóló útlevelet kapott. Lang segített Halabinak az osztrák állam által nyújtott ellátások igénylésében. A B.V.T. támogatta a menedékkérelmét, megjegyezve, hogy "nincs információja" arról, hogy valaha is "részt vett volna háborús bűncselekményekben vagy más bűncselekményekben Szíriában".

Ez hazugság volt, hiszen az osztrákok pontosan tudták, hogy Halabit azért kellett Bécsbe menekíteni, mert a franciák az általa elkövetett háborús bűnök miatt mondtak nemet a befogadására.

Hét héttel azután, hogy Halabi osztrák menedékjogot kapott, a róla és ügyének hátteréről mit sem tudó osztrák igazságügyi minisztérium értesítette a B.V.T-t, hogy a Nemzetközi Igazságszolgáltatási és Elszámoltathatósági Bizottság (CIJA) azonosított egy magas rangú szíriai háborús bűnözőt Ausztriában. Az osztrák igazságügyi tisztviselők soha nem hallottak Halabiról, és nem tudták, hogy hírszerző szolgálatuk egyik tagja egy külföldi ügynökség utasítására minden igényét kielégíti. Ausztriában a háborús bűncselekmények a B.V.T. szélsőségekkel foglalkozó részlegének nyomozati hatáskörébe tartoznak. Ebben az egységben azonban senki sem tudott a Fehér Tej hadműveletről.

Az osztrák igazságügyi minisztérium szervezett egy találkozót, ahol a CIJA és a B.V.T munkatársai vettek részt. A találkozóra a B.V.T nem az illetékes részleg munkatársait, hanem Langot és Pirchert küldte, akik a CIJA képviselői előtt úgy tettek, mintha soha nem hallottak volna Halabiról, azt sem tudják, ki az.

A találkozón azt ígérték, hogy utánanéznek a férfinak, ám ehelyett elindítottak egy olyan műveletet, amiben a CIJA képviselőinek néztek utána.

A “Vörös Bika” néven indított művelet célja nemcsak a CIJA lekáderezése volt, hanem le is szerették volna járatni a szervezetet. Azt gyanították ugyanis, hogy a CIJA egy amerikai hírszerző ügynökség fedőszerve. Később, amikor a Moszadtól megtudták, hogy a CIJA csak egy civil szervezet, és nincs hatósági jogköre, megnyugodtak.

Csakhogy időközben a CIJA egyre több bizonyítékokat szedett össze Halabi ellen, és a franciák hivatalosan is elutasították a menedékkérelmét. "Az a tény, hogy csak két évvel a szíriai konfliktus kezdete után dezertált, és csak akkor, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy az emberei képtelenek ellenállni a lázadók Rakka felé tartó előrenyomulásának, kétségessé teszi a dezertálás feltételezett motivációját" – állt a kérelmet elutasító levélben. Hozzátették, hogy a menekültügyi hivatalnak "komoly okai" vannak azt feltételezni, hogy Halabi a rezsimben betöltött "magas szintű felelőssége" miatt "közvetlenül érintett az elnyomásban és az emberi jogok megsértésében". A levelet Halibi párizsi címére küldték ki. De ő nem vette át.

Ekkor jöttek rá a franciák, hogy a szír férfi már nem tartózkodik Franciaországban, azt azonban nem tudták, hol lehet.

Közben a CIJA egy rakás bizonyítékot gyűjtött össze a férfi ellen, ezeket elküldte a francia ügyészségnek. Miután kiderült, hogy Halabi már nem tartózkodik francia területen, az ügyészek az összes európai rendőri szervet megkeresték, hogy felkutassák Halabit.

A B.V.T szélsőségesekkel foglalkozó egysége csak ekkor, 2018 áprilisában értesült arról, hogy egyáltalán létezik Halabi. Ekkor már borítékolható volt, hogy ebből botrány lesz. A Moszad is érezhette, közel a vég, ugyanis nem sokkal később az izraeli összekötő tiszt jelezte Langnak, hogy veszi a kalapját és lelép Ausztriából. De előtte még kérlelte az osztrákokat, hogy bár valóban áll a bál, de Halabi hadd maradjon Ausztriában a jövőben is. Jól mutatja, mekkora kupleráj van az osztrák elhárításnál, hogy New Yorker cikke szerint Oliver Lang még mindig a B.V.T.-nél dolgozik, míg főnökét, Bernhard Pirchert egy másik botrány után elbocsátották a szolgálattól. Pircher főnökét, Martin Weiss-t pedig nemrég letartóztatták, állítólag azért, mert titkos információkat adott el az orosz államnak.

Az osztrák kormány végül visszavonta Halabi menedékstátuszát, csakhogy időközben a férfinak nyoma veszett. És itt jön be a magyar szál.

A CIJA által háborús bűnökkel megvádolt egykori szír titkosszolga legutóbbi telefonszámai közül kettőnek osztrák országkódja volt, egy harmadiknak viszont magyar.

Ez utóbbi arra utal, hogy a férfi Magyarországon is otthonosan mozoghat.

Tavaly őszig a WhatsApp-profilképén napszemüvegben pózolt a Lánchídon, Budapesten.

Meg nem erősített értesülések szerint Svájcban is látták, és feltételezések szerint Bécsből egy dunai kompon menekült Pozsonyba. A legmegbízhatóbb tippek szerint azonban, amelyek az őt ismerő szíriaiaktól származnak, még mindig Ausztriában tartózkodik. (hvg.hu)