Ezt is inkább a központi propaganda stratégiájának kell tekintenünk, mint véletlen egybeesésnek. Orbán Viktor ugyanis igyekszik bebizonyítani a kételkedő magyarok számára: a gazdasági erőnk lehetővé teszi, hogy a járvány okozta veszteségek ellenére is lehet pénzt fordítani olyan beruházásokra, melyek hosszú távú stratégiai haszonnal nem kecsegtetnek. A háttérben közben számolgatnak, és valószínűleg rövidesen rájönnek a kormány potentátjai, hogy a járvány gazdaságai hatásain nem eshetünk túl úgy, mint egy egyszerű megfázáson.

A kiszámíthatatlannak tartott járvánnyal szemben úgy próbál csatát nyerni a magyar kormány, hogy precízen, hetekkel előre kijelöli a védekezés fázisait. A korlátozó intézkedések fokozatos feloldását ugyanis csak részben indokolják a járványügyi adatok, a kormány illetékesei inkább arra koncentrálnak, hogy mérsékeljék az elmúlt hetek leállásai miatt keletkezett gazdasági veszteségeket. Orbán Viktor közben igyekszik erőt mutatni, amihez azt a módszert választotta, hogy a nehézségek ellenére is pénzzel tömte az úgynevezett nemzeti arisztokrácia képviselőinek vállalkozásait.

Nem csoda hát, hogy a költségvetés számaiból igen nehéz kiolvasni a valós helyzetet. Igaz, hogy látványosan spórolt a kormány az úgynevezett megelőző intézkedésekre fordított összegekkel, ráadásul az önkormányzatoktól rekvirált pénzt is becsatornázta a központi büdzsébe, ettől még dőreség lenne azt hinni, hogy alaposan feltankoltak pénzzel Varga Mihály emberei arra az időszakra, amikor igazán sok forrást kell biztosítani a nagy bajba került cégek megmentésére, és a munka nélkül maradt tízezrek (százezrek?) álláshoz juttatására.

Ezért egyelőre ne várjunk látványos állami segítséget a kormánytól, a rendelkezésére álló források egy részét ugyanis most inkább saját klientúrájának megtámogatására fordítja az állampárt.

Nyilván számítanak a sokat szidott EU gigantikus mentőcsomagjára, ugyanakkor felpörgették a hazai devizakötvény kibocsátást is, így tovább növelték a pénzügyi stabilitás fenntartásának esélyeit. A kormány által preferált belső eladósodás azonban valószínűleg nem lesz elegendő ahhoz, hogy Orbán Viktor látványos mentőakciókkal rukkoljon elő a 2022-es választások előtt. Ezért kezdték emlegetni a napokban egy IMF hitel lehetőségét, ami ugyan kínos lenne azután, hogy Matolcsy György korábban kiebrudalta a globális pénzügyi szervezetet hazánkból, de mint mondani szokás: csak ügyes kommunikáció kérdése az egész, és persze a pénznek továbbra sincs szaga a Fidesz számára, ha azzal politikai előnyökre lehet szert tenni.

Most úgy tűnik, a kormány minél hosszabb ideig szeretne kivárni anélkül, hogy komoly összeget kelljen a gazdaság különböző szektoraiba öntenie. Orbán logikája szerint ugyanis minél közelebb kerülnek a 2022-es választáshoz, annál jobban felértékelődnek majd a kormány gesztusai. Lényegében már a nyugdíjasoknak beígért 13. havi nyugdíjjal megtette az első lépést ebbe az irányba, és hasonló módon igyekszik majd lekenyerezi azokat is, akik a járvány gazdasági hatási miatt veszítették el az állásukat. Ezért egyelőre ne várjunk látványos állami segítséget a kormánytól, a rendelkezésére álló források egy részét ugyanis most inkább saját klientúrájának megtámogatására fordítja az állampárt.

A nyár tehát inkább a lehetőségek felméréséről szól majd kormányoldalon, mint a konkrét lépések megtételéről. Vannak persze még bizonytalansági tényezők, melyek miatt valóban indokolt az Orbán-adminisztráció óvatossága. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy lesz-e a koronavírus-járványnak újabb hulláma, ami minden eddigi kormányzati forgatókönyvet felülírhat. Azért ne feledjük: Orbán Viktor hűvös számítása, hogy a szorult helyzetet a saját javára fordítsa elég sok ember számára azt jelenti, hogy elveszíti a munkáját, vagy ha már állás nélküli, esélye se legyen belátható időn belül újra bekapcsolódni a munka világába. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha sokáig vered a fogadhoz a garast, levered a fogzománcot.”

Szegedi Kattintós